Babiczky László rendező 06 20 91-45-118 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. www.facebook.com/babiczkylaszlo

B. Farkas Tamás Balázs Béla díjas filmrendező

(Baja, 1937. december 19.2016. december 8.)

A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakán Demeter Éva B. Farkas Tamásról készítette portréfilmjét, ezt előkészítendő, az akkor már vak rendezővel előzetes beszélgetést folytathatott. Utólagos köszönet ezért Kernács Gabriellának, aki ezt lehetővé tette tanítványom számára. A Magyar Művészeti Akadémia kiadásában 2016-ban megjelent Dvorszky Hedvig: Képek, szobrok, képernyő könyve, B. Farkas Tamás és Kernács Gabriella filmjei a Magyar Televízióban, mely pontos portrét rajzol B. Farkas Tamás munkásságáról. A könyv szakirodalmi felsorolásában szerepel Szabadság tér 17 című televízió-történeti könyvem, melynek egy fejezete a képzőművészeti területtel foglalkozik, s melyben a B.Farkas-Kernács alkotópáros emlékezése is segíti a magyar televíziózás történetében a képzőművészeti filmek helyét megvilágítani. Mégis úgy érezem, hogy tanítványom beszélgetése, éppen intim hangulata miatt olyan értékekkel bír, mely jól rámutat B. Farkas Tamás ars poeticájára, művészi hitvallására. Nem protokoll interjú ez, hanem egy művész vallomása gondolkozásmódjáról, egy sikeres pálya végén. Őszinteségével megtisztelve a fiatal pályakezdő fiatalt. Ezért gondoltam hasznosnak a hangfelvétel szövegét közreadni. (babiczky)

A Kamera Hungária Fesztiválon, melyet most már kilencedszer rendeztek meg, idén Veszprémben volt. Filmem, „Az idő sodrában, Nádudvari krónika” nyerte meg a dokumentumfilm kategóriát. Ez a film 1988-tól 2008-ig összesen kilenc film készült, ebből készítettünk egy sűrítményt. Kiválasztottam hat főhőst és az ő sorsukat követte ez a film. Ez egy nagyon drámai folyamat, mert az egész magyar mezőgazdaság romlása benne van.

Az hogy valaki művész vagy nem művész az nem feltétlenül az jelenti, hogy egy konkrét alkotás valóban magas művészeti értéket képvisel, hanem egyfajta etikai hozzáállás a világhoz. Persze az igazi nagy művész az maradandót is alkot, e két dolog nem zárja ki egymást.

Alcím: beszélgetés Duló Károly rendezővel

1986-tól újra önálló cég lett a nagy múltú rövidfilmgyár. Ennek az önállósodásnak voltak pozitívumai és negatívumai is. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy bár a Magyar Mozi- és Videofilmgyárat 50 millió forintos forgótőkével alapították meg, ezt azonban a befejezetlen filmállomány „ellenértékeként” az osztozkodásnál azonnal lenyelte a MAFILM. Filmgyártást viszont forgótőke nélkül nem lehet folytatni, vagyis az önálló vállalatnak rögtön kölcsönt kellett felvennie.

Az egyetem elvégzése után az ügyészségre kerültem, én voltam az ügyészségnek az első KISZ titkára, és valószínűleg ebben a minőségemben kerestek a „Halló fiuk! Halló lányok!”műsorához jogi szakértőt.

Alcím: Szerencsés időben voltam jó helyen…

Meghatározó az, hogy kétnyelvű családba születtem. Édesanyám orosz. Egyszerre tanultam meg oroszul és magyarul. Ez nagy előnyt jelentett, mert számomra egyformán kedvesen csengenek Puskin sorai, mint Petőfié.

London a nyolcadik olimpiám

Hídvégi József szerkesztő-riporter, újságíró

(interjú készítői:Dunavölgyi Péter, Babiczky László)

Zalai kötődés

Feltétlenül szólnom kell zalai kötődésemről. Apám, anyám Zalai, de ők már Pécsett találkoztak. Pécsett születtem, de a nyári szünidőt rendszerint a nagyszülői házban, Zalában töltöttem. A göcseji világ zártabb volt a baranyaihoz képest, a mesevilágomba mentem: ott még tehenek és lovak húzták a szekereket, egyszerűbbek, tisztábbak és nyíltabbak voltak az emberi kapcsolatok. Azt a szellemiséget, szerencsére, a szüleim is megőrizték. Apám a vasútnál dolgozott, s mozgékonyságát kihasználva igyekezett plusz jövedelemre szert tenni, a határ menti cserekereskedelmi lehetőségeket kamatoztatta. Mindig éreztem a családi gondoskodás erejét. Amikor Pestre kerültem ez a kapcsolat lazult, de az élet úgy hozta, hogy amikor visszatértem Pécsre, még éltek a szüleim, s velük lehettem életük utolsó szakaszában.

Szerettem műsort készíteni, nem tartoztam bele sem a drámai rendezők klikkjébe sem más csapatokba. Magányos harcos voltam, igaz az is akartam lenni.

Igen egy kis „mafilmről” álmodtam. De belebuktam ezt ma már elmondhatom, túl újszerű volt ez az elképzelés. Sok érdeket sértett, hogy mindenért, amit a produkció használ, azért fizetni kell majd.

Babiczky László rendező 06 20 91-45-118 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. www.facebook.com/babiczkylaszlo