Sportnapok – Visszaemlékezések
A szakszervezetek és az Üzemi Tanács javaslatára – nem kis mértékben Vámos Sándor műszaki vezető, focista lobbizására – Rudi Zoltán az MTV ZRT elnöke felkarolta sportnapok újraindítását. A 2004-es sportnapokat váratlan nagy érdeklődés mellett az Elektromos Művek pályáján, a sportköri hagyományok jegyében, rendezte meg a televízió. Vámos Sándor információja szerint sokat segítettek a realizálásban: Czák Ferenc, elnöki főosztályvezető, Vígh András, kereskedelmi főigazgató, Spalek Péter főgyártásvezető, Kléber Tamás a rendészet vezetője, Szilágyi József főgyártásvezető.
Rudi Zoltán 2006-ban újra engedélyezte a sportnapot és Schatz Péter kereskedelmi főigazgatót bízta meg a szervezéssel, aki egykori vízilabdázóként pozitívan állt a feladathoz. Az „50 éves a Magyar Televízió” évfordulójára való készülődés optimista hangulata lehetővé tette, hogy az MTV fontosnak tartsa a sportnapok hagyományának folytatását. Renge Csilla PR-s is felkarolta a kezdeményezést és az elkövetkező években is lelkes katalizátora lett az eseménysorozatnak. Úgy tűnt, hogy újra indul egy hagyomány, mert a Magyar Televízió vezetői személyesen, családostul is megjelenve, sőt sportolva is részt vettek ezeken az eseményeken. (2004-en az Elektromos sporttelepen, 2006-ban a Kamaraerdőn, 2007- 2008-ban ismét az Elektromos sporttelepen, 2009-2010-ben Óbudai Szabadidő központ Laborc utcai sporttelepén)
Sajnos a sorozat megszakadt a köztelevízió drasztikus átalakítása következtében.
2006-ban lehetőség nyílt arra is, hogy emlékezzünk az MTV SE 30. születésnapjára. A „családi sportnapon” interjúkat készítettem, felelevenítendő a régi időket. Megszólaltattam régi kollegákat, és kértem, hogy emlékezzenek! Fontosnak tartom, hogy az elkészül film szövegének kicsit szerkesztett, írásos változatát a honlapra elkészítsem, mert igen sokat mondanak az emlékezések az MTV „aranykoráról”.
Schulek Csaba, a sportosztály vezetője 2006-ban
A sport azon túl, hogy átmozgatja a testet a csapatsportoknak közösségkovácsoló ere van. Azok az emberek, akik nap, mint nap együtt dolgoznak feszültségekkel a vállukon azok itt felszabadultan és akár társként, akár ellenfélként az nagyon jó élmény lesz, s javítja a kapcsolatot az együttdolgozó emberek között. Jó nézni, hogy milyen sok „öreg” ember van itt, aki nem csak nézi a játékot, de be is áll játszani. Én nagyon becsülöm ezeket az embereket. Megdöbbentem, hogy ilyen sokan itt vannak ma. A sport az oktatásban háttérbe szorulóban van ezért is fontos a szerepe az ilyen amatőr sportkluboknak, hogy a sport fontos szerepe megmaradjon az emberek életében!
Spalek Péter, gyártásvezető, itt foci koordinátor, a sportnap egyik szervezője
Népi álnokként vagyok nyilvántartva. Az a feladatom, hogy összekeverjem azt, ami nélkülem ment volna a kispályás labdarúgó bajnokságban. Most éppen átosztom annak ismeretében, hogy kik nem jelentek meg. Mi a nehezebb feladat a gyártásvezetés vagy ez a koordinálás. Sok benne a hasonlóság, mert sok benne a bizonytalansági tényező. Mindkettőnek meg van a maga szépsége és persze nehézsége is. Én testnevelés tagozatos voltam általános iskolában, vívtam is, amatőrként futballozok, futok, kerékpározok. Nekem az a hitvallásom, hogy amíg az ember a lelkében egy kicsit gyermek tud maradni, szereti a játékot, a közös együttlétet értékelni, addig tud jól közösségben dolgozni is.
Báthora Lajosné, a teniszszakosztály egyik volt vezetője
Televíziós pályánk nagyon megváltozott, már nem a televízió és a rádió birtokában van, sajnos, de nagyon szép kulturált teniszpálya lett belőle. Jakuzzi, szauna rendbe tartott park és büfé, de nekünk a régi szép idők voltak az igaziak, amikor a nagy televíziósokkal együtt tudtunk játszani: Vitray Tamás, Lénárt papi, aki a Vígszínház gazdasági igazgatójával ütötte a labdát, Málnay Levente, Bodó Jani, Egri János, Déri Jancsi…A tenisz az örök szerelem, játszani lehet egészen az ember végleges megrokkanásáig. A tenisz egy olyan sport ahol minden szempontból kikapcsolódik a játékos, csak a labdára lehet figyelni. A pályán elfelejtünk minden stresszt. A televíziósoknak fontos volt ez a lehetőség, hogy kikapcsolódjanak, mozogjanak. gyönyörű ez a hely a Hűvösvölgyben, fák között jó levegőn lehetett játszani.
Mi hozott ki erre a sportnapra?
Az előző sportnapon még végig teniszeztem, harmadik helyezést értem el. Idén fáj a lában, most nem játszom, de nem is baj, mert kíváncsi voltam a régi sporttársakra, a régi kollegákra. nekem nagy élmény a régi kollegákkal találkozni. Pásztor Éva fényképeket is hozott, hogy az emlékezés könnyebben menjen. Fölfedeztem magam húsz évvel ezelőtti állapotomban. Sokan lemorzsolódtak a régi televízióból, s most egymás nyakába borulnak, üdvözlik egymást. Én is azért jöttem, hogy felelevenítsük a régi szép időket, amikor még fiatalok voltunk.
Pásztor Éva, színészegyeztető, asztali tenisz versenyző
A pingpongozók legjobbja voltál. A televízióban legalábbis. A fiúk között volt a helyem. Televíziós életem előtt első osztályú játékos voltam. Az edzőképzőt is elvégeztem, gyerekekkel is foglalkoztam. Így csöppentem bele abba a nagyon szép televíziós időszakba. A három fiú mellett én lettem a negyedik csapattag, mert párost is játszottunk. Horváth Jóska, Szilágyi Laci, Láng Gyuri. Abban az időben mindent megnyertünk. hagyomány volt, hogy az ORF-hez, a Jugoszláv televízióhoz, a Szlovák televízióhoz kijártunk. Ennek a négy országnak a televíziósai, sportolói rendszeresen találkoztak s mindig más országban rendezték meg ezeket a sportalálkozókat. Huszonhárom éve volt az első, de felejthetetlen emlékek.
Milyen érzés a régi kollegák között játszani?
Megmondom őszintén amióta kikerültem a televízióból, nem önszántamból, nem voltam bent a tévében, de ennek az invitálásnak nem tudtam ellenállni. hihetetlenül örültem és boldogan jöttem, ha nem nyerek, se leszek boldogtalan, mert nem azért jöttem, hanem azért, hogy lássam a régi kollegákat és beszélgessünk.
Pásztor Ferenc, szerkesztő, rendező a Búvárszakosztály vezetője
Ide ültünk az uszoda elé nem véletlenül. Feri bátyám, mi közöd van neked a vízhez?
Nagyon sok. Víz volt az életem. Ebbe is beugranék, de nincs benne só. Én csak a sósvizet kedveltem. Nem gondoltam volna, hogy búvárfilmesként „híres” leszek. Menetközben rájöttem, hogy valami olyat kell csinálni, amit más nem tud. Olyat kell megtanulni, amit más még nem tanult meg. Sikerült. Megtanultuk azt, hogy hogyan lehet ebbe a csodálatos, titokzatos világba úgy lemenni, hogy megőrizzük az alázatunkat, tiszteletünket a természet felé. Ennek köszönhető, hogy engem sose akartak megenni a cápák, soha nem akartak a ragadozó halak nekem ugrani, ezek tudták, hogy az öreg hal, mármint én, jó szívvel, békességgel megyek oda az ő hazájukba. Számomra ezt jelentette a víz. Ahhoz, hogy ezt a sós vizet birtokba vehessem, ahhoz nem voltam elég én egyedül, ki kellett nevelni munkatársakat. Építeni kellett egy csapatot. Olyan fiúkat kellett magam köré gyűjteni, akik elhitték, hogy mi oda hivatalosak vagyunk. Mi nyugodtan lemehetünk a mélybe és semmi bajunk nem lesz. És pályafutásom alatt egyetlen olyan baleset sem volt, ahol bármelyik gyerekemnek baja történt volna. Nemrég ment el innen Herke Géza, aki mindentudó ember volt, Faludi Sanyika, aki csodálatosan kormányozta a Saturnus nevű hajónkat, Csergő Gyuri, Miriszlay professzor, aki a csapatunk orvosa volt. Aki víz alatti régész volt és nagyszerű fülész. Ő volt a jobb és balkezem egyszerre. Mindenkire csak rá kellett nézni és tudták, hogy mi a dolguk. Ez volt a szép a csapatépítésben. Arról nem beszélve, hogy együtt dolgozhattam a fiammal. Akinek tíz éves korában adtam kamerát a kezébe. Fiam, semmi mást nem tudok adni neked csak ezt az örökséget, a tudást. Ezt a hihetetlen vágyat, a felfedezés vágyát, a titkok megfejtésének a vágyát. tehetséges operatőr lett belőle. Sajnos nem érte meg, hogy most itt találkozzunk.
Mi volt előbb a búvárfilmes vagy a búvárszakosztály vezetője?
Ravasz kérdés. Ez párhuzamban volt. Én az őstelevízióban kezdtem el dolgozni. Kende Márta, Zsurzs Éva, Mihályfi Imre… Nem volt tankönyv, nem volt iskola ahol megtanulhattuk volna, nekünk kellett kitalálni a televíziózást. Azt, ami most van, bármelyik televíziót tekintem, azt mi találtuk ki. Hályogkovács bátorságával hogy próbáljunk valamit ebbe az ablakba betenni. Voltam híradós, szerkesztettem a Kék fényt, Szűcs Laci rendező barátommal csináltunk dokumentumfilmeket: A munkapad nagy öregjei, Hol vagytok ti régi játszótársak. Egyszerű emberekről készítettünk filmeket. Ezek az emberek óriások voltak. Nekem ma hiányoznak a képernyőről. Egy turbinaszerelő, akinek a munkája ott van például az Asszuáni gátnál. Ahhoz hogy ezt a strapát bírjuk, s 50 méterre lemerüljünk, s röhögve jöjjünk vissza, ahhoz kondíció kellett, ahhoz jó fizikai állapot kellett. Mi hetente három-négyszer mentünk a Testnevelési Főiskola uszodájába edzeni. Nagyon komoly sport teljesítmény volt, amit aztán a tengerben realizáltunk. Kubában 70 méter mélyen lent volt az egész csapat. Rockenbauer Palit ott tanítottam meg búvárkodni. Erre is nagyon büszke vagyok.
Baji Tibor, gyártásvezető, a focista, a sportegyesület nagyvonalú támogatója
Én mindig a foci szakosztályhoz tartoztam. Aztán persze már csak az öregfiúk csapatához. Aztán ebből is kiöregedtem szép lassan. Az Elektromos pályán sok, nem televíziós csapatot vendégül láthattunk. De volt olyan is amikor az MTV egyes szakterületi mérkőztek egymással. A műszak, a riporterekkel, vagy a gyártás csapatával. Volt olyan, hogy egy nap nyolc-kilenc csapattal is játszottunk. De mentünk külföldre is focizni, játszottunk a csehekkel, az osztrákokkal. Volt televíziós osztrák magyar. ha jól emlékszem ez egyszerre volt az újságírók osztrák magyar küzdelmével. Én úgy emlékszem, hogy nem szerepeltünk rosszul.
Televíziós vezetőként is fontosnak gondoltad, hogy legyen sportélet az MTV-ben.
A mi szakmánkhoz a sport nagyon fontos. A foglalkozásunk olyan, amihez megfelelő erőnlét kell. Nem csak az irodában végezzük a munkánkat, kijárunk a forgatásra is. nem nyolcórai munka ez. A kondíciót a sporton keresztül lehet megszerezni. Amikor szóba került, hogy lesz új székház, ez sokszor volt napirenden, de az én időmben nem valósulhatott meg, mi pingpongtermet, uszodát, legyen focipálya, legyen teniszpálya, mert ahhoz, hogy a munkát jól tudja elvégezni bármelyik riporter, gyártásvezető, operatőr ahhoz a megfelelő kondíció kell. Az nem lógás, ha valaki két munka között pingpongozik az épületen belül. Ki kell kapcsolódni és pihenten vissza a munkába.
Bakk Tivadar, diszpécser, a szakszervezet elnöke, a focista
Nagyon „divatosan” vagy felöltözve
Ötven éve futballozok. Ez egy kapus öltözék. Én már elég idős vagyok ebben a műfajban és sok mindent magamra kell szedni. Ha látnátok, amikor öltözöm, egy fél órába kerül. De ez szükségeltetik ahhoz, hogy ezen a kemény pályán helyt tudjak állni. n sérüljek meg, mert holnap dolgozni kell! Én 1973 óta vagyok televíziós. Harminc éves a sportklubunk. Hatalmas élet volt itt. Jártunk külföldre, külföldi televíziókkal voltak kapcsolataink, Pozsonytól Bécsig de fociztunk a jugoszlávokkal is. Volt osztrák magyar örökrangadó, mint a profiknál. Emlékszem akkor Déri Jancsi állt a kapuban, én a kispadosa voltam, de sokszor váltottuk is egymást. Mint a szakszervezet elnöke mondhatom, hogy nagy öröm, hogy ilyen sokan eljöttek a családi sportnapra. Látom, hogy a kollegák nem csak a munkában, de itt is szívesen vannak együtt. Most amikor nem könnyű televíziósnak lenni, mert sok bántás ér minket, a kollegalitás nagyon fontos. csodálatos dolog sok régi arcot is itt látni a sportnapon. Van köztük nem egy olyan, akit harminc éve nem láttam. Büszkén néz fel rájuk az ember mert a munkában és a sportban tiszteletre méltóak voltak.
Szilágyi József, gyártásvezető, a tekéző, a sportnap egyik főszervezője
Harminc éves a sportkör, ez van pólódra írva. Mit jelentett ez a harminc év neked?
Gyönyörűséget, szépséget, barátságot, gyerekekkel való foglalkozást, kollektívát. Azt jelentette, hogy egy család voltunk. A családon belül, amikor megrendeztünk egy sporteseményt, akkor szívvel lélekkel mindenki jött, nagyon jól éreztük magunkat. Most ezen a sportnapon az a golyó nincs jelen, ami én kedvencem volt, a teke. De nem baj, helyette most van kosárlabda, és sok-sok program a gyerekeknek. A lényeg az, hogy sok ember jött ki. Többen mint két éve. Jó, hogy felelevenítődik az a hagyomány. Egy ilyen intézménynek kötelessége lenne, hogy minden évben rendezzen egy ilyen családi eseményt. Sok még nálam is idősebb kollega jött el csak azért, hogy lássa a régieket. Sokan hoztak fényképeket. Annak idején még volt annyi pénze a Magyar Televíziónak, hogy szereléseket vett a munkatársaknak. A csehekkel, szlovákokkal, olaszokkal, osztrákokkal minden évben egyszer valahol összejöttünk három napra, ahol a tenisztől a tekéig megmérkőztünk. Körmérkőzéseket játszottunk. Mindig más és más országban. Szoros munka és baráti kapcsolat alakult ki. Ki tudtuk fizetni a sportolók szállást, étkezését, megmutassuk a várost. Amikor a sportszállóban rendeztük a teke versenyt tömegek jöttek a tévéből megnézni a versenyt. Itt az elektromos pályán élénk televíziós sportélet volt. Itt állandó bérelt helyünk volt. Ide jártunk úszni, tekézni, teniszezni. Munka után jöhettünk sportolni. Ebből az amatőr sportból a televízió is merített, hiszen felfrissülve, jókedvűen mentünk dolgozni.
Most újra kezdődhet egy elfeledett hagyomány?
Amikor két évvel ezelőtt végre sikerült összehozni egy ilyen családi sportnapot, az volt a cél, hogy emberként egymással találkozzunk. Számomra nagy öröm volt, hogy sok fiatal jött ki. A szívem repdesett az örömtől, amikor odaálltam a bejárathoz és jöttek a családok, jöttek és jöttek. Kapták a csokit ajándékba a gyerekek. csillogott a szemük, és a szülők is boldogok voltak, mert született egy lehetőség az együttlétre.
Bécsi Gizella adáslebonyolító, a női focicsapat kapítánya
- március 19-én a Magyar Televízió Szabadság téri épületében Knézy Jenő, mint elnök jelölt, Biksza Miklós, Vámos Sándor, Vasóczky József és Bécsi Lászlóné, alias Bécsi Gizi megalapítottuk a televízió sportkörét. Ezt bizonyítja oklevél is, mely még ma is megtekinthető. Sokan lettünk hála istennek, az akkori idők nagyon összehozták az embereket, szerettek együtt lenni. A sport volt az, ami segítette az embereket, hogy összekovácsolódjanak. Sok szakosztályunk volt a kajak-kenutól a búvár szakosztályig, a teniszig, a pingpongig. Én a női fociban jeleskedtem, voltam a csapatkapitány. A Magyar Televízió női focicsapata a környező országok televízióinak női csapataival játszott. Brno-ban voltunk, Prágában voltunk, Bécsben voltunk, Várnában voltunk, itthon is voltak protokolláris megjelenéseink, mert hívtak minket az országban sokfelé sportnapokra. Tizenegy fős volt a csapat, nagypályán játszottunk, volt komoly szakedzőnk, aki ezt próbálta nekünk megtanítani. Igen kemény edzéseken és mérkőzéseken vettünk részt. Aktív sportolói időszakomból sok fényképet őrzök.
Vámos Sándor műszaki vezető, focista, az MTV SE megálmodója
Volt idő, amikor csak emlékezni tudtunk a televíziós sportéletre. Most második alkalommal van ismét családi sportnap, ezt neked köszönhetjük.
Két Üzemi Tanácsi választásban vettem részt. A dolgozók között ücsörögtem napokat. Éreztem, hogy nagy igényük van a találkozásra. Közben többször is gondoltam Knézy Jenőre a sportkör elnökére, s úgy éreztem, hogy az Ő neve az Ő riporteri teljesítménye jó „hívószó” lehet. Az Elektromos Sporttelep a bölcsője volt a televízió egyesületének. Az gondoltam két évvel ezelőtt, hogy olyan helyen kellene megrendezni a sportnapot, amelynek van egy vonzása. Tizenöt tizenhat boldog év volt ez, rendszeres sportolási lehetőséggel és évenkénti sportnapokkal. Frenetikus siker volt, olyan létszámban jöttek régi és mai televíziósok.
Erre a mostani sportnapra nemcsak a régi televíziósok jöttek el, de a fiatal televíziós generáció is itt van.
Az igazi apropó az, hogy harminc éve ezen a napon 1976. március 19- alakult meg a sportkör. Egy valóságos születésnapi évfordulót ünnepelhetünk. Ehhez dukált, hogy meghívjuk azokat, akik annak idején ezért tettek, akik a sportéletben részt vettek és természetesen a mai fiatalokat is. Én sokféle sportban részt vettem, a foci volt az első, de teniszeztem is, időnként vízilabdában is vitézkedtem. Azokat az embereket, akik csapatban tudnak versenyezni, nagyon nagyra tartom, nagyon becsülöm. Ők a munkában is nagyon jól teljesítettek, jó munkatársak voltak. Azokban az időkben, amikor az egyesültet létrehoztuk nagyon sok volt a munka, sikeres volt a televízió, de kevés idő jutott a kikapcsolódásra. Nagy Richárd elnöknek 1976-ban szóvá tettem, hogy kellene sportolási lehetőséget biztosítani a dolgozóknak, ő ezt támogatta. Lassan szoktak hozzá a lehetőséghez az emberek, de aztán egyre többen kezdtek sportolni. Volt egy olyan igény, amikor még a határok erősek voltak, hogy a sport révén is találkozzunk a szomszéd országok televíziósaival. Ez egy folyamat volt, hívtak minket, visszahívhattuk őket. Minden sportágban tudtunk versenyezni és szép eredményeink voltak. A feszített munkatempó adódott a televíziós tevékenység jellegéből, egy hierarchikus rendszerben dolgoztunk, produkciós rendszerben. Itt termelődtek feszültségek, a sportpályán ezek feloldódtak. Itt mindenki egyenrangú volt. Az épületen belüli pingpong versenyek vagy a természetjáró szakosztályunk kirándulásai a legjobb példák erre. Ez egy demokratikus területe volt életünknek.
Hogy lehetett a mai (2006) nehéz televíziós helyzetben rávenni az MTV vezetését, hogy támogasson egy ilyen rendezvényt.
Említettem már az Üzemi Tanács megválasztását, ahol rengeteg feszültség került felszínre, mert nem könnyű ma a televíziós dolgozók helyzete. Úgy éreztük, hogy ez oldható. Akkor álltam elő a családi sportnap ötletével. Ez egy megérzés volt. Elmondtam Rudi Zoltánnak, aki azt mondta, hogy ez nagyon jó. Ez annakidején Nagy Richárdnál is hasonló módon történt. Miután az elnök támogatta, mindenkiben volt rá készség. Elővettük azokat az embereket, akiknek ebben még régről volt tapasztalatuk. Ebben a szervezésben a „régiek” és a mai fiatalok együtt dolgoztak és ez nagyon szerencsés, mert talán ebből lehet megint hagyomány. Két évvel ezelőtt az elnök úszott, idén átadja a díjakat. talán el tudunk mozdulni a holtpontról, én reménykedem.
Vámos Sándor 2007-ben
Akkor lennék büszke magamra, ha folyamatossá válna a családi sportnap. Nem hiszem azt, hogy ezt nekem kell csinálni, de azt szeretném csak, ha a televízió folytatná ezt az újrakezdett hagyományt. Erre látok esélyt, mert idén már lényegesen több a fiatal, több jelenlegi televíziós dolgozó és családja jött el a mai rendezvényre. Ez a sportnap most a Magyar Televízió születésének 50, évfordulójára szerveződött. Nagyon jó ötlet volt, hogy három évvel ezelőtt a sportnap családi sportnappá bővült. Minden résztvevő hozta és hozza a családját mintegy megmutatva a munkatársaknak. Rudi Zoltán a televízió elnöke is eljött feleségével és hároméves gyermekével.
Rudi Zoltán elnök 2007-ben
Nagyon örülök, hogy süt a nap és hogy több mint 500-an eljöttek. Egész más az a helyzet, amikor a hétköznapokban dolgozunk, van egy feszített munkarendünk, de hála istennek van egy ilyen nap is, amikor arra van lehetőség, hogy teljesen más helyzetben, más környezetben az egészséggel, a napsütéssel és egymással is foglalkozzunk. A csapat összetartásra szükség van, mert csak akkor lehet a hétköznapokban össze fogott munkát végezni. Nagyon jó látni, hogy azok a kollegák, akik elmentek nyugdíjba, „neaggyisten” már máshol dolgoznak, visszajönnek erre a sportnapra, s jó látni azt sok értelmes fiatal arcot, akik csinálni fogják 2007-ben 2008-ban 2009-ben… a televízió műsorait.
