Horváth Pál fejlesztőmérnök
Az interjú a Médiatechnika című folyóirat XIV. évfolyamának 4. számában jelent meg 2007 áprilisában. Azóta a riportot készítő Nagy Lajos és Horváth Pál is elhunyt.
Nagy Lajos felesége és Horváth Pál családja is hozzájárult (2017) hogy a cikket ezen az oldalon is közölhessem
Kevés hozzá mérhető tudású embert ismerek. Nemcsak a televízió technikájáról tud mindent, hanem ezer másról is. Évtizedekkel ezelőtt egy napfényes nyári napon összefutottam vele a Tv gárdonyi üdülőjének kertjében. Beszélgettünk tévés dolgokról, és sok minden másokról is. Fákról, növényültetésről, borkészítésről, autókról... Ő olyan, akinek mindenről eszébe jut valami más is, barokkos gondolatcsapongása bámulatos. És ott álltunk a tűző napon vagy' másfél órát, észre sem vettem, hogy vörösre sült a hátam.
Horváth Pál A MÉRNÖK. A kiemelés cseppet sem túlzás. Nem ismerek hozzá fogható alaposságú televíziós tervezőt, igényessége legendás. Mindent megmér, apró betűkkel angolul lejegyez, s amire ö azt mondja, hogy jó. azt senki ne habozzon megvenni. 53 éve az élete a Televízió.
- 12 éves koromban különféle olvasmányok alapján úgy gondoltam, hogy valamilyen elektromossággal kapcsolatos iskolába kellene menni. Aztán később a televízió keltette fel a figyelmemet, mert úgy 1947-48 tájékán volt egy postai kiállítás, ahol egy fiatal lány arcára vetítettek egy futópontos rasztert és ennek képi megfelelőjét rávezették egy oszcilloszkópra. A jelenséget fehér köpenyben Nemes Tihamér magyarázta, akinek számos találmánya volt a televíziózás területén, ő csinálta később a flying spotos (futópontos) filmbontót a kísérleti adóhoz.
Amikor jelentkeztem az egyetemre, akkor hirdették meg, hogy a televízió a hároméves terv végére meg fog születni. Ez volt 1950-ben. A jelentkezési lapon elsőnek a gyengeáramú kart, másodiknak az erősáramú kart jelöltem meg, a harmadik lehetőséget áthúztam. A felvételin mindent megtettek annak érdekében, hogy menjek meteorológusnak, vagy másnak, mert a jól érettségizők kapósak voltak. Az első év után kellett végleg szakot választani és engem nem lehetett lebeszélni a gyengeáramról, mert kijelentettem, hogy a televízióval szeretnék foglalkozni. Eltelt a négy egyetemi év, ami alatt népszerű tudományos ismeretterjesztő alapon, de szóba került a televízió is. Ennek ellenére a diplomamunkámnak egy úgynevezett félrehangolt nagyfrekvenciás szélessávú erősítő tervezését választottam, Csebisev átviteli görbével. Erre barátságosan megjegyezték, hogy ha már ilyen méretezési módszert dolgozok ki, vizsgáljam meg az erősítő pulzusátviteléi túllövésre és felfutási időre is. Ez a „kis plusz feladat'" nem mást, mint Laplace transzformáció végzését jelentette oda - vissza, amihez felajánlották a tanszék kurblis összeadógépét. A számításokhoz a logaritmus-tábla négy számjegye nem volt elég, így a Műegyetem könyvtárában próbálkoztam. Szerencsém volt. kihozták az akkor kapott tizenkét számjegyű logaritmus naturális táblát tizenkét vastag kötetben. Hazatalicskáztam a könyveket és így a kurblis számológéppel meg tudtam csinálni a Laplace transzformációkat pontonként.
A diplomázás után a felajánlott állások közül kellett választani. A listán szerepelt sok más cég mellett például a KFKI, a rosszul fizető Posta, vagy a jól fizető Mechlabor, és sokadiknak a Magyar Televízió Vállalat is. A Postához nem akartam menni, kerestem a telefonkönyvben a Magyar Televízió Vállalatot, de nem találtam. Egyszer csak beugrott, hogy megnézem a Postánál. És, Úristen, az első a Posta címszónál a Televízió volt. Egy világ dőlt össze bennem, hiszen a Postához nem akartam menni, de azt mondtam: csak azért is! 1954.július 4-én 1044 forintos fizetéssel beléptem.
- Mi volt a feladatod, hiszen műsorkészítés akkor még nem volt ?
- Abban az évben tavasszal helyezték üzembe a 100 W-os kísérleti televízió adót a Széchenyi
hegyen a Hargita panzióban, melynek a kertjében a háborít előtt golfpálya volt, és az épületben étellift is működött. A már említett flying spotos filmgépről vetítettük a filmeket, a film-gépet Czakó bácsi, a hangmagnót a Rádióból delegált Kovács Mihály kezelte. Egyszer, amikor a Félelem bére című film, ami rengeteg tekercsből állt már másodszor, vagy harmadszor ment adásba, volt közben egy másfél órás adáshibánk. Amikor kész lettünk a javítással, folytattuk a vetítést. Nekem ugyan kissé zavarosnak tűnt a film, főleg, hogy láttam moziban is, de biztos én vagyok figyelmetlen, gondoltam. Késő este volt, már lemondtam róla, hogy elérjük az utolsó fogaskerekűt, amikor csodák csodája vége lett a filmnek. Rohantunk és még elcsíptük a fogast, amikor Misi mosolyogva mondta: na gyerekek, nekem köszönhetitek, hogy hazamentek. Hogyhogy? - kérdeztem. Úgy, hogy minden második tekercset az asztal alá gurítottam.
- És kik nézték a műsort?
- Sokan. Színészek, politikusok. Rengetegszer hívott bennünket például Latabár Kálmán, hogy „Latyi vagyok, mi lesz ma?” Engem adóvezetőnek neveztek ki.,de csak azért, mert másképp nem tudtak fizetést emelni. Azt mondtam, hogy ebből az 1044 forintból nem tudom kifizetni a 400 forintos Békekölcsönt. Ez hatott.
- Az 1956-os forradalom hol ért téged?
- A Hargitában, de addigra a Magyar Televízió Vállalat megszűnt, és mi a jogutódjához, a Posta Rádió Műszaki Igazgatósághoz tartoztunk. A kijárási tilalom miatt a Hargitában éjszakáztunk több napig. Ilyenkor, ha a műsor végeztével kikapcsoltuk az adót, a lepkeantennát vevőantennának használva (annak köszönhetően, hogy a rádiózavaró adókat országosan kikapcsolták) néztük a Cortina d'Ampezzo-i téli olimpián a műkorcsolyázó Nagy testvérpárt. Ez volt az első olimpia, amit tévén közvetítettek.
- 1957 februárjában megérkezett az első PYE kocsi, a kor technikai színvonalának megfelelő modern berendezésekkel, miközben a volt Tőzsdepalotában épült a Mechlaborban gyártott stúdiórendszer a cseppet sem korszerű kamerákkal...
- Kezemben voltak az eredeti szovjet dokumentációk, amikre rá volt írva. hogy egy 1936-os RCA stúdió dokumentációi. Ezt adták el nekünk, amit a Mechlabor kapott meg legyártásra. Az volt a szerencse, hogy az ottani hozzáértő emberek az összes hibát kiszűrtek és megépítették a rendszert, ami végül is 1964-ig működött. A Magyar Rádiótól a Televízióhoz került Kerpel Róbert műszaki igazgatónak az volt az elve, hogy nem érdemes saját fejlesztéssel küszködni, a korszerű technikát meg kell venni külföldről. A PYE kocsi el is döntötte ennek a stúdiónak és a Posta Kísérleti Intézetben épített közvetítő kocsinak is a sorsát, ami (a belé fektetett áldozatos munka ellenére) sosem működött rendesen.
Kerpel nemcsak felismerte, hanem hagyta beigazolódni, hogy ezek a próbálkozások zsákutcák. Később például az első adandó alkalommal rendelt szovjet Kadr képmagnót, rendelt a lengyelek által koppintott Marconi kamerából rendelt Kobra rnikrót. Azonnal. És nem próbálta szájba rágni, hogy mennyire használhatatlanok. így aztán mindig megkapta a hozzájárulást, hogy nyugati importból megvehesse azokat a műsorgyártó berendezéseket, amik tényleg jók voltak. Kerpel zseniálisan értett az ilyen dolgokhoz.
- Amikor én kezdtem a Tv-ben dolgozni, 1963-ban, a Televízió, a televíziósok komoly tekintélynek örvendtek. Menő dolog volt tévésnek lenni. Hogyan alakult ez a kezdetek kezdetén? -A Televíziónak sosem volt igazi renoméja hivatalos szinten. A Rádiónak volt, mert a Rádió a háború előtt kezdett működni, s habár a Postához tartozott, az emberek szerették. A Rákóczi úti pékség mindig oda vitte a legjobb pékárut a büfébe. A Magyar Televízió Vállalatnál az én besorolásom nem mérnök volt, hanem postai előadó 2. Amikor kértem egy megfelelő oszcilloszkópot a mérésekhez, közölték velem, hogy ez egy 100 W-os adó, aminek a postai ellátmánya egy kancsó, hat pohár és egy tálca. Mit akarok még? -A 60-as évek elején felmerült egy központi kapcsolóterem létrehozásának igénye. Megépítésében jelentős szerepet játszottál.
A Központi Kapcsoló teljes rendszerének kiírását, felépítését, a tartalékolt adáslebonyolítót (az A-B asztalt), és minden egyebet (időzítés, adásjelzés, rack- kiosztás, műsor- és monitorozó jelforgalom) részletekbe menően én dolgoztam ki. Megvalósítását az angol Marconi cégtől rendeltük meg, akik az 1. és 2.-, majd később a 3. stúdió berendezéseit is installálták. A kapcsolóteremnél előírtam, hogy az egy forráshoz tartozó videót, hangot jelzéseket nem külön - külön, hanem egy csatlakozóba foglalva kell dugaszolni. Ez volt az évtizedekig használt MP-rendszer.
- A 70-es évek elején állt üzembe a már színes 4. stúdió, az akkori idők legnagyobbika, a német Fernseh G.m.b.H. installálásában. Ez is a terveid alapján valósult meg.
- Ami a stúdió rendszertechnikáját illeti, valóban mindent a lehető legrészletesebben igyekeztem kidolgozni, különösképp a video - rendszert. Az újdonság az volt, hogy míg a szintező képmérnök a fénypulttal és a mixerrel azonos épületszinten dolgozott, a kamera alapbeállítása másik emeletre szorult. Meg kellett oldani, hogy egy kamerára két kezelőpanel párhuzamosan dolgozzon, és egyiknek a beállítása se veszhessen el, ill. ugorjon el az átkapcsoláskor. A Fernseh kameránál a videolánc köztes pontjain is korrigálni kellett, célszerűen egyik kamera szintjét a másikhoz hasonlítva, hogy az összes kamera színvilága egyforma legyen. Ezt a megoldást a németek nem vállalták, ezt is én terveztem utólag, mind az öt kamerára.
- Legendák keringnek arról, hogy sok ötletedet sikerült megvalósíttatnod olyan világcéggel is, mint a Sony. Hogy is volt ez?
- Az általam tervezett stúdióknál az akkori szokástól eltérően ragaszkodtam hozzá, hogy minden monitor színes legyen, s mivel a műsor készítésénél alapvető dolog, hogy a monitorok egyforma színvisszaadásúak legyenek, naponta kétszer műszerrel be kellett állítani őket. A régi monitorok nem voltak elég stabilak, és így egy csomó újítást kellett bevezetni, amik közül az úgynevezett beam feedback az, ami minden monitornál kívánatos. A lényege az, hogy a sugáráram „öregszik", és ennek mértékét visszacsatolással korrigálni lehet, hogy a fényerő és a színegyensúly ne változzon meg. Ennek a technikának a bevezetésére vonatkozó igényemet a Sony olyannyira elfogadta, hogy manapság minden CRT monitorát beam feedback-kel forgalmazza, mégpedig szabvány tartozékként, képernyőmérettől és kategóriától (mérőmonitor, megtekintő monitor) függetlenül.
- Ez saját találmányod?
- Hát, hogyne! Akkor gazdag ember lennék!
- Azt is hallottam, hogy a Sony néhány, kamerára vonatkozó konstrukciós változtatást is elfogadott tőled.
- Igen, mert az átvételi mérések és a használat során mindig kiderült egy csomó olyan konstrukciós hiányosság, amit nem lehetett egy kész termék esetében utólagos módosítással megszüntetni, ezért magukkal a leendő kamera tervezőivel kellett azokat megértetni. Egyébként ilyen irányú javaslataimat minden nagy kameragyártó céggel ismertettem 1996-ban. A japánok közül elsősorban a Sony mérnökei hallgattak rám.
- Bizonyára emlékszel rá, mikor a Duna Tv-ben tanácsadóként találkoztál Miles úrral, akinek logógenerátorát a Sony betervezte az adáslebonyolító rendszerbe. Nem működött rendesen a szerkezet, és te napokon keresztül győzködted Miles urat, végül lerajzoltad a kapcsolást, hogy hogyan kéne átalakítani. Nem sokkal később Amszterdamban, az IBC kiállításon találkoztam újból Miles úrral, aki ott a saját termékeit állította ki. és amikor megtudta, hogy te is ott vagy Amszterdamban, a fejéhez, kapott és elszaladt. Azt hiszem, az igényes szakmai munkából alapos leckét kaphatott.
Sokan ismernek téged külföldön is. Tudom, jó kapcsolatban vagy a híres Roderick Snell-lel, a Snell & Wilcox egyik alapítójával.
- Vele a 6. stúdió tervezése kapcsán (amit a 7. stúdióval együtt nemrég bontottunk le) ismerkedtem meg, ahol a kiváló Snell & Wilcox standard konvertereknek nagy szerepük volt. Ez a cég általában azóta is i nagyon megbízható és jól működő berendezéseket készít. Snell úr többször megkérdezte a véleményemet bizonyos dolgokról, meg is fogadta a tanácsomat, volt. hogy eljött Budapestre is. (A Médiatechnika is készített vele interjút : lásd MT 2000. május/47.old. ... -N.L.)
Egy dolgot nem fogadott meg. azt, hogy piacra dobjanak egy valóban jó minőségű SECAM dekódert. Hogy miért? Nemcsak nekünk, de a volt Secam-országok legtöbbjének Secamban van az archívumuk is. Ez azt jelenti, hogy az ilyen műsorgyártóknak életben kell tartaniuk legalább 30 évig két darab 1 colos Sony VTR-t. (Gyakorlatilag ez az egyetlen 1 colos géptípus, amely a PAL mellett SECAM jelek lejátszására is alkalmas). Es ha ezeket a SECAM anyagokat valaki át akarja játszani akármilyen mai (vagy akkori) hordozóra, ahhoz még dekódolnia is kell őket.
Az MTV- nek ráailasul meg tana-lék fejekkel kell rendelkeznie 30 év múlva is és legalább öt darab olyan 1 colos Sony magnóval, amik majd alkatrésznek használhatók. Azok a SAV gyártmányú dekóderek. amiket ma archív anyagaink átírására használunk, vásárlásukkor. 10 évvel ezelőtt, az analóg technológiával elérhető legjobb jelminőségűek voltak. Most. a digitális technika idején olyan, forradalmian új Secam-dekódolási módszerekre van lehetőség, ami óriási mértékben javítaná a dekódolt komponens-jel minőségét. Ezért újfent javasoltam a Snelléknek. hogy vállalkozzanak a kért csúcsminőségű SECAM dekóder kifejlesztésére, annak érdekében, hogy bármilyen más formátumra épségben lehessen átkonvertálni a világon meglevő SECAM archív anyagokat (és ennek az eszköznek az eddig ismert SECAM dekóderektől eltérően - nem kell olcsó tömegcikknek lennie). Kihangsúlyoztam azt is. hogy
bár az általuk jelenleg forgalmazott SECAM dekóder digitális - a fenti kritériumnak nem felel meg. mert lényegileg csak az analóg SECAM jelprocessziókat követi digitális iramkörökkel. Igy az általa dekódolt kép nem mutat minőségi javulást az analóg dekódolásunkhoz képest. Bólogattak, hogy igen, de valójában a HDTV piaccal vannak elfoglalva.
- 2007 május elsején lesz hivatalosan 50 éves a Magyar Televízió, te magad is 50 éve dolgozol itt. nyáron leszel 75 éves, és akkor most téged, hogy is mondjam....szóval elbocsátanak?
- Sajnos, igen. Itt van az előzetes papír róla. megkaptam.
- Mihez kezdesz Televízió nélkül?
- Fogalmam sincs.
- Talán te vagy az utolsó, aki tudja ebben a házban, hogy mi miért van, mi mibe kerül...meg mi hol van,... meg mit kell tenni, ha nincs a technikára pénz, és milyen fejlesztési lépéseket kellene tenni, ha lenne.
- Nem tudom, mihez kezdek. Példának okáért, ha valamilyen technikai újdonság megjelenik a világban, az ember rácsap: először is megmérem. A méréseket nem tudom otthon végezni!
- Látszik rajta, valójában nem gondolt még bele. nem is tud mit kezdeni az új helyzettel: mit lehet csinálni, ha az ember nem mér?
.