A „pannóniás” gyerek az fogalom volt akkoriban. Gyakran hívtak minket szinkronizálni persze leginkább csak tömeghangnak. Ezt a világot hamar megismertem, de izgatott a másik, a technikai oldala is, mi van az üvegablakon túl. Az akkori „pannóniás gyerekek” közül szinte mindenki a szakmában maradt:
Mikor látott televíziót először?
Édesanyám munkahelyén 1958-ban, ahol karácsony előtti rendezvény volt a vállalat gyerekei számára. Nem gyerek műsor volt, operarészletek mentek, természetesen fekete-fehérben.
Szülei mivel foglalkoztak?
Édesanyám adminisztrátor, apám két évet végzett a gépészmérnökin és sokfelé dolgozott. Volt többek között kórházi gondnok, tisztviselő. Műszaki érdeklődésemet is tőle örököltem, de a középiskolában jó voltam matematikából, fizikából, tehát adva volt a műszaki pálya lehetősége. A Toldy gimnázium reáltagozatába jártam, egyik barátommal együtt csináltuk az iskolarádiót. Én inkább a szerkesztésben vettem részt, de rálátásom volt a technikai dolgokra is. De engem nagyon érdekelt a zene is. Hat éves koromtól tanultam zenét és a mai napig meghatározó része az életemnek. Ebben nem kicsi a szülői ráhatás. Ők egy kórusban ismerkedtek meg. A harmincas években (1930) a Szociáldemokrata Párt két kórust működtetett az egyik a Vándor kórus, a másik a Szalmás kórus. Szalmás Piroska a kórus alapítója volt, apám első felesége. Ő fiatalon meghalt s a kórushoz később került édesanyám s lett apám második felesége. Tehát a zene szeretete gyermekkori élményem. Állandóan szólt a rádió s benne sokféle szép zene. De pályámat elsősorban nem ezek a hatások határozták meg. Az ötvenes években (1950) amikor létrehozták a Pannónia Filmstúdiót, apám odakerült a dramaturgia osztályvezetőjének. Nyolc-tíz éves koromtól sűrűn megfordultam a Pannóniában. A „pannóniás” gyerek az fogalom volt akkoriban. Gyakran hívtak minket szinkronizálni persze leginkább csak tömeghangnak. Ezt a világot hamar megismertem, de izgatott a másik, a technikai oldala is, mi van az üvegablakon túl. Az akkori „pannóniás gyerekek” közül szinte mindenki a szakmában maradt: Somló Andrea, Juhász Anna, Steiner András, Kozma Gyula.
A Toldy Gimnázium reáltagozatából egyenes út vitt a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karára?
Igen, de ebben már döntő szerepe volt a stúdiók világa iránti vonzódásomnak. 1966-ban, majd 1968-ban egyetemi kötelező gyakorlatra is a Pannóniába kerülhettem. Innen kaptam diplomafeladatot: „Fotódiódás fényhang előerősítő”. Nem csak a dolgozat sikerült jól, de meg is építettem az előerősítőt. Működött is, a Pannónia mérnökei kipróbálták. Megismerhettem sok hangmérnököt: Császár Miklóst, Bársony Pétert, Bognár Gyulát, Zombori Lászlót, Láng Noémit. De érdemes megemlíteni az akkori kamerásokat: Bartos Pál, Hegedűs László, Magyar Lehel, Ordódi György.
Miért nem lettél szinkronos, hogy lettél televíziós?
Ebben az időben a televíziónak is jelentős volt a szinkrontevékenysége. Kemenes Frigyes filmgyári hangmérnök egy ideig a Pannóniában is dolgozott, majd ekkor már a Magyar Televízió hangosztályát vezette és ő hívott át a televízióba. Ekkor rohamosan növekedtek a műsorpercek, szükség volt új emberekre. Bartos Pál és Hegedűs László már előttem átkerült Kemenes osztályára. Nem nagyon gondolkoztam a dolgon, mert már akkor nekünk is volt televízió készülékünk. Akkoriban leginkább a vásárlás valami nagyobb sporteseményhez kapcsolódott. Mi 1966-ban az angliai foci világbajnokságra vásároltuk első készülékünket. A foci és az első „táncdalfesztivál” a két meghatározó élményem.
Kemenes osztályán azok a hangosok dolgoztak, akik külsőkben, filmre forgattak. Másik terület volt, ahol a televízió stúdiók hangmérnökei dolgoztak.
Hangmérnöki státuszba kerültem, de a gyakorlati hónapokban részben mikrofonosként, részben pedig második beosztott hangmérnökként dolgoztam. Pintér Józsi, Schelb Gyula, Réti János voltak első mentoraim. Tőlük tanultam a legtöbbet, a szakma olyan fogásait, amit nem tanítanak egyetemen.
Hogyan tudtál ebbe a bolondos művészvilágba beleszokni?
Nem zökkenőmentesen. De sikerült a gátlásaimat feloldani és számtalan operatőrrel, színésszel máig tartó barátságokra tettem szert. De igazán bulizóssá nem váltam soha, még a vidéki többnapos forgatásokon sem. Ebben kissé talán különcnek számítottam, de azért elfogadtak.
A hangmérnöknek a fülére vagy a technikai ismereteire van-e inkább szüksége?
A külső forgatások technikájának a kezelése nem volt különösebben nehéz. Én az „egycsatornás” Perfectone magnóval kezdtem, később kaptam kétcsatornásat, mely két mikrofon befogadására volt képes. Sok-sok apró műsor után kapott az ember nagyobb lélegzetű feladatokat. Örkény Egyperces novelláiból rendezett filmet Málnay Levente. Ez volt első nagyobb lélegzetű feladatom. Hasznos hang készült belőle a forgatáson. Minden rendben is volt. És jött életem első önálló keverése. Zörej, zene, dialóg sávok, ahogy ez szokás. Amíg mások munkáit figyeltem, addig úgy tűnt, hogy mindent tudok, hogy minden világos. Most azonban minden erőmmel kellett koncentrálnom, hogy minden rendben legyen. Vért izzadtam. Levente nem nagyon szólt bele, hagyott dolgozni. Én ebből arra következtettem, hogy minden rendben van. Amikor lecsengett a vége zene, megkönnyebbültem, ezen túl vagyok. Ekkor Málnay Levente megszólalt: „Ez egy egészen jó főpróba volt, akkor csináljunk egy fölvételt.” Ez jó pedagógiai fogás volt, mert másodszorra már a kezemben volt, hogy mit kell csinálni és használhattam a fülemet. A gyakorlat sokat számít. Két nagyobb lélegzetű munka között számtalan aktuális műsort is kellett forgatni: Hetet, Falujárást, Híradónak kulturális anyagokat, színházat, koncertet, operát. Ezek sokszor csak egy-két percek voltak a Híradó végén, de a hang elkészítése komoly próbatétel volt. Gyorsan, kevés eszközzel kellett jót, évezhetőt készíteni. De ilyen típusú feladat volt a Zenei figyelő forgatása is, itt bizony sok mikrofonnal kellett dolgozni és a keverés is feladat volt.
Kik voltak a mikrofonosaid? Ez a funkció a dramatikus jelenetek felvételénél döntő fontosságú. A hang is jó legyen és a mikrofon vagy az árnyéka ne kerüljön a képbe. Ez nagy odafigyelést és rutint feltételező munka. Ők a forgatáson tűzvonalban vannak.
Sokan voltak az évek folyamán. Sokan lettek közülük később hangmérnökök. Felsorolni is nehéz, de néhány név azért ide kívánkozik: Zentai János, Rozgonyi Gábor, Tóbel Béla, Lakics Ferenc, Migray Gábor, Kicsiny Győző, Novák Béla, Zalányi László, Szirtes Nándor.
Később lettek állandó rendezői?
Szalkay Sándor, aki nem volt könnyű ember, ragaszkodott hozzám. Sok egyedi műsort és sorozatot fogattunk együtt. De sok nagy névvel dolgozhattam: Dömölky János, Sándor Pál, Kárpáti György, Mamcserov Frigyes, Katkics Ilona, Kende Márta, Gát György, Várkonyi Gábor, Kabay Barna.
Sok tévétörténeti jelentőségű sorozatban is dolgoztál.
Igen: Angyalbőrben, Kisváros, Linda, Barátok közt. Sokat ismételnek műsoraim, filmjeim közül. Többször is megnézem őket. Állandó önreflexió ez. Hogyan csinálnám ma, mi a jó benne, mit csinálnék másképp. De persze közben a filmet is nézem. Szerencsére sok jó van közöttük.
Vannak kedvenc produkciói?
Az első Lindához hívott Gát György, hogy a hangutómunkát csináljam én. Azt hiszem Pál Géza szinkronvágó ajánlott, akivel már sokat dolgoztam. Akkor még nem volt szó sorozatról, de aztán 16 epizód következett.
Hogyan készült a jellegzetes” lindás” sikoly?
A sikoly meg a rúgások, ütések hangja különlegesen fontos feladat volt. Fölvettünk Görbe Nórával egypár natúr sikolyt és a zörejbrigáddal a szinkronban felvettük az összes ütésvariációt.(Novák Ica, Langer Ede, Papp Kornél, Mikes Emma) Ütés arcra, gyomorra, rúgásokat legalább tizenötféle variációban. A sikolyt és az ütéshangokat a rádió digitális stúdiójában formáztuk meg. Ezeket kapta meg Kende Juli vágó, akinek a feladata volt a jelenethez legjobban illő hangokat beilleszteni. Nemrégiben ismételték a „viziszony” epizódot, ahol a jelenetek búvárokkal, víz alatt történtek. Ifj. Pásztor Feri volt a second operatőr, ő forgatta a víz alatti jeleneteket speciális búvár kamerájával. Nekem kellett ennek a víz alatti világnak a hangját megalkotnom. Kaptam egy nap szinkronstúdiót arra, hogy az akkor már létező digitális zengetővel (1988/1989) kísérletezzek ki egy víz alatti hangvilágot. A keverésnél lehetett ezt az effektet használni. Szép feladat volt. De szeretném megemlíteni Vámos Miklós Villanyvonat című 1984-ben készült filmjét. Gát György rendező ezt sztereóban szerette volna elkészíteni. Ez akkor még nem létezett a Magyar Televízióban. Illetve Rozgonyi Gábor már csinált egy húszperces kísérleti filmet sztereo hanggal.. Ekkor indul a sztereózás a fikciók területén. Talán a zenei felvételeknél már volt ilyen felvétel, de adás még biztosan nem volt. De kisipari módszerekkel karbantartóink: Tárnoki Lajos, Stráner Zoli csináltak egy olyan berendezést, ami ezt lehetővé tette. Szerencsére 16-os kameráknak már volt két hangsávjuk és a vágóasztalnak is volt két hangszalag lehetősége. Hályogkovács bátorságával dolgoztam, de nem lett rossz. Büszke vagyok rá. Kemenes Frigyes szervezett is egy szakmai bemutatót, ahol Rozgonyi Gabi és én is bemutattam a filmet, illetve egy-egy részletét. Volt elismerés, volt siker, volt hasznos szakmai beszélgetés.
Kabay Barnával és Petényi Katalinnal a kilencvenes években kialakult munkakapcsolatom fontos része életemnek. Velük sokat dolgoztam a televíziónak, de mozi forgalmazású filmet is készítettem, amelynek a keverésén is részt vehettem egy müncheni stúdióban. Németországi munkákban is dolgoztam velük: CDF, ARD. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy többször is jártam Németországban, sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg. Készítettünk filmet például a bajor királyi családról. Ez a munkakapcsolat televíziós pályafutásom vége felé volt meghatározó és segített szabadúszó korszakom idejében is. Emellett a Kisváros sorozat kb. 200 epizódja tette számomra lehetővé, hogy a MTV-s elbocsátásom után is a szakmában tudtam maradni és érdemi, hangmérnöki munkát végezhettem. Várkonyi Gabi hívott már a sorozat kezdetekor.(1993) De később Fazekas Lajos, Pajer Robi, Balogh Zsolt rendezőkkel is folytattam ezt a munkát. Egy idő után már csak keverő hangmérnökként. Kihívást jelentett az új technika, a sok URH mikrofon, a sokcsatornás keverés, ami lehetővé tette hasznos hang készítését. Krajcsovics Pisti is már ezzel a technikával forgatott, a Szomszédok sorozatban, volt kitől tájékozódnom. Mint utóbb kiderült szakmai híremet leginkább a Linda sorozat alapozta meg. Egy számomra ismeretlen német rendező is, amikor szakmai referencia után érdeklődött, a személyes beszélgetéskor, és a Lindát említettem, már nem is kellett tovább magyarázkodnom.
A Linda forgatása közben kineveztek a hangosztály helyettes vezetőjének. Hogy egyeztethető két ilyen feladat össze?
Ekkor volt az első nagy átszervezése az osztálynak. Ekkor ment nyugdíjba a Kerpel Robert és a Kemenes Frigyes. Gyökér András lett a főosztályvezető, Gergely András az osztályvezető és én lettem a helyettese. Mindketten úgy vállaltuk a kinevezést, ha továbbra is dolgozhatunk produkciókban. Beleegyeztek azzal a feltétellel, hogy egyikünknek mindig bent kell lenni az irodában. Ezek után egymáshoz alakítottuk a beosztásunkat. De ekkor már olyan helyzetben voltunk, hogy megválogathattuk a feladatainkat. Én a következő Linda részeknek csak a keverő hangmérnöke voltam, forgatni már nem én mentem. Ez alatt az idő alatt ismét közelembe került a filmszinkronizálás. Visszatértek egy kicsit a „Pannóniás” idők. Ez a munka a szívem csücske volt. Nincsenek hosszú leállások, időjárási viszontagságok, távollétek az otthontól. Ennél a munkánál az egyik legfontosabb ember a hangmérnök. Nem is beszélve arról, hogy anyagi okok miatt a televízió sokszor nem vette meg a filmek nemzetközi hangját és így nekünk sok mindent újra kellett alkotni. Olyan szinkronrendezőkkel dolgozhattam, mint Gerhardt Pál, Bajor Edit, Andor Péter. Péterrel csináltam a Muppet show-t és a Linda utómunkálatait is. De talán a legkiemelkedőbb munkám a Hegedűs a háztetőn magyar szinkronja volt. Itt az eredeti ének és a magyar próza összesimítása igazi kihívás volt. Ezért sok elismerést kaptam. A televíziós szinkronokra az volt jellemző, hogy a legnagyobb színészeink dolgoztak benne. A Hegedűsben pl. Bessenyei Ferenc.
Hogyan lehet egy szakmailag elismert hangmérnök, vezetői feladatokat is ellátó szakember mégsem a Magyar Televízióból meg nyugdíjba, kitüntetéssel? Egy korosztály felett eljárt az idő?
Az én esetemben szakmán kívüli okokra vezethető vissza. 54 éves voltam, amikor elküldtek, a nyugdíjtól még igen messze. A kilencvenes évek második felében megszaporodtak a konfliktusok a televízióban. Ez nem kis mértékben kihatott a hangosztály napi munkájára is. Nekünk vezetőknek is egyre több vitát kellett fölvállalni. Ekkor már Horváth András volt az osztályvezető, ő is elég sokat volt távol, hol betegség, hol a produkciós munkái miatt. Rám maradt egy sor konfliktus megoldása. Pécsi Péter vezetőt küldték el és nem a hangmérnököt. Csoportos létszámleépítés keretében 1999-ben közel ezer televízióssal együtt küldtek el engem is. Ez a státusz, amit betöltöttem meg is szűnt. Ekkor már léteztek a kereskedelmi televíziók, tehát már nem a Magyar Televízió volt az egyetlen. Sokan a fiatalok közül már önként kiléptek és saját eszközöket vásárolva megtalálták helyüket a piacon. A hírek gyorsan terjedtek a szakmában. Azon a napon, amikor a felmondást megkaptam már csörgött a telefonom és Bányai Gábor hívott, hogy dolgozzak az ő csapatukban, külsősként. Aztán az élet úgy hozta, ha nem is folyamatosan, de sokat dolgoztam. Erre az időre esik a Kabay Barnával forgatott filmek sora. Végül a Barátok közt sorozat zárta le szakmai életutamat. Ez tartott 2012-ig. Azóta nyugdíjas vagyok. Annak ellenére, hogy sorsom 1999 után is szerencsésen alakult, fájó pont, hogy nem „bankett” keretében búcsúzhattam el életemet meghatározó munkahelyétől a Magyar Televíziótól. Részben ennek kompenzálására szervezetem meg, igaz nem egyedül, az évenkénti hangosztály találkozókat. Ez első ilyen találkozót tekintettem az én búcsúmnak a kollegáktól. A találkozók, éves rendszerességgel, azóta is működnek. Igen jó hangulatú találkozások ezek, a közös múlt és a szakma szeretete összeköt minket. Becsüljük egymást.
Az interjú 2013-ban készült
