Horváth Miklós a magyar televíziózás történetének fontos szereplője volt, mint a Magyar Televízióban dolgozó mérnök. 1999-ben fontos dolgozatban osztotta meg emlékeit. Írását engedélyével, változatlan formában töltöttem fel honlapomra.
A Telehír 1998. évi utolsó számában jelent meg egy érdekes interjú a Magyar televízió hőskoráról, azonban nevek, személyek említése nélkül. Úgy vélem talán megengedhető néni szubjektivitás is a tények felemlítése sarán - legalább oly mértékig, hogy azokkal név szerint említsem, akik a magyar televíziózásért fáradoztak, és akikkel valamikor együtt is működhettem.
Honnét jöttem
Úgy illik, hogy bemutatkozzam. Megtiszteltetés, ha most meghallgatja azt, amit én, Horváth Miklós el tudok mondani arról a televízióról, ami kenyéradó gazdám volt több mint negyven. évig. Magamról annyit, hogy a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem 1951-ben kitüntetéssel, érettségiztem ó-görögből is, De nagy hatással volt rám fizika tanárom, dr. Lévius Ernő, hogy elhatároztam, fizikus leszek. Ha ez nem sikerült volna, akkor alább adom és talán orvos vagy valami efféle lehettem volna Geofizikusoknál kezdtem nem a fizikus i, de a fizikai munkát, olaját kerestünk Mezőkövesd kornyékén. Egyetem következett utána az ELTE fizikus szakán. 1956-ban kaptam meg a diplomát.
Édesapámtól tanultam - talán öntudatlanul is - a küzdeni tudást. Egyszerű falusi emberek fiából lett érettségizett vasutas, asztalos, vörös katona, emigráns, könyvárus, kereskedő, behívott katona, hadifogoly, olaszul-, franciául-, németül is beszélő szerető édesapa. Édesanyámtól tanultam a szorgalmat és am it még ma sem sikerült igazán.. a gondoskodó szeretetet.
Két fiam van, az egyik tanár, a másik mérnök. Büszke vagyok rájuk. Volt feleségem is húsz évig, Most nyugdíjas vagyok, bár megbízással tovább tevékenykedek. volt munkahelyemen. Volt úgy, hogy emberekben csalódtam, Istenben soha.
Tanulóévek a Postánál
Azzal kezdeném az elmúlt évtizedek felidézését, amikor az ötvenes évek első felében három szervezet feladatul kapta, hogy a haza i televíziózásért tevékenykedjen. A Posta, a Rádió, valamint filmgyárak munkatársaiból rekrutálódott az a gárda, amely a kezdd csapatnak tekinthető.
Abban a Posta Kísérleti Intézetében kezdtem én is televíziós pályámat, ahol Molnár János és Hock József mérnök vezetéséve! építettek két kis teljesítményű adóberendezést, Az egyik a kép- a másik a kísérőhang adására szolgált mindössze 100 Wattnyi névleges teljesítménnyel. Ezt egy egyszerű flying~spot rendszerű filmlejátszó berendezés egészítette ki. Mindez a Széchenyi hegyen az Agancs utca 32- es szám alatti Hargita nevű lakóépületben üzemelt, Ez a földrajzi hely tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy Budapestet besugározza az URH-sávú adásával. A Posta szervezetéhez tartozó Televízió Vállalat néhány fiatal mérnöke és technikusa közreműködésével folytak itt a kísérleti filmközvetítések. Kreisz Miklós, Horváth Pál, Alföldi György, Czakó bácsi, az alkalmi filmgépész dolgoztak, üzemeltették a meglehetősen egyszerű bérendezéseket. A Magyar Rádió pedig létrehozott egy főosztályt saját szervezetén belül 1954-et írtunk, amikor még harmadéves hallgató voltam az Eötvös egyetem fizikus szakán.
Nekem Dr. Nagy Dezső, a Posta Kísérleti intézet igazgatója adott lehetőségét, hogy részt vegyek televíziós-kamera konstrukciós munkájában, persze, csak az egyetem által engedélyezett heti 18 órában. Három felvevőcső típussal folytak az intézetben kísérletek A szuperikonoszkópos kamera labor példánya már elkészült, amikor Horváth Lajos mérnök, a csapat vezetője úgy döntött, hogy a német "Fernauge'1 kamerához hasonló vidikonos kamerát készítünk négy példányban, és az lesz az első magyar közvetítőkocsi felvevő eszköze. A szuperorthikonos kamera próbálkozás is leállt, és mindnyájan a közvetítőkocsi építésén dolgoztunk. A néhány tagú kis csapat fantasztikus elszántsággal tervezett, épített. Csepreghy Horváth Kázmér, Bőti László, Koreny János, Barla Luca, Kiss József, Istvánffy Sándor mellett még a mechanikai műhely Dolmán István vezetésével és néhány fiatal kolléga hozta létre az Ikarusz buszba épített mozgó stúdiót. Néhány, próbaközvetítésre is sor került. Az FTC Üllői úti pályájáról majd 1956 ápr. 4-én a katonai díszszemléről. Azok a kamerák, amelyek a laboratórium falai között jól működtek, a felvonulási téren rádiófrekvenciás zavart szedtek össze a hosszú, antennaként viselkedő kamerakábelen. így igen mérsékelt volt a siker.
Hadd villantsak fel néhány élményt abból az időszakból, amikor a tanulás, a felfedezés és a konstruálás lázas időszakát éltük fiatalon, végzős egyetemistákként. Czigány Sebestyén szigorló mérnök építette a kocsi szinkrongenerátorát. Ismeretes, hogy a képcső ernyőjére a vízszintesen pásztázó elektronsugár rajzolja fel a képet. Ha egy sor végére ér, akkor ki kell oltani az elektronsugarat, hogy amíg a következő sor elejére visszafut, ne látsszék, ne okozzon zavart a képen, majd amikor következik az új sor, ismét kapcsoljon be az elektronnyaláb. Az időzítéseket, azaz a kioltás kezdete után mikor induljon a visszafutás, stb. késleltető művonal segítségével lehet megoldani. Czigány Sebi szélessávú, fáziskorrigált művonalat épített azért, hogy alakhű impulzusátvitelt érjen el. Mikron pontosságú ferrit rudacskákat csiszoltatok a művonal tekercseihez. Ezekből is úgy válogatta a vasmagokat a művonalhoz. Végűi elkészült és jól is működött a láda méretű generátor. Mindnyájan örültünk, hogy sikerült. Persze mindenki elképedt pár hónappal később, amikor a PYE cég sokkal kisebb berendezését megnézte, mert az ő tervezőik viszont tudták, amit mi akkor még nem, hogy sokkal kisebb sávszélességű művonal is megfelel erre a célra, ha jelformáló áramkörrel egészítjük ki, ami a csúnya impulzus kis szeletéből meredek homlokú impulzust állít elő. Azért tértem ki erre, mert jól példázza mennyivel több munkát végeztünk el mi, mini ami feltétlenül szükséges, csupán azért, mert jót akartunk, de hiányzott a kellő tapasztalat.
Az első, kapcsoló üzemű soreltérítő áramkört egy angol folyóirat cikk alapján én készítettem a Posta Kísérleti Intézetben. Megkaptam a cikket és egy 13LK1B típusú orosz képcsövet. A feladat az volt, hogy építsem meg a sor- és képeltérítő áramkört. Az eltérítő tekercset, a sortrafót, a nagyfeszültségű részt saját kezűleg tekercseltem. Az első bekapcsolásnál le is égett a mézsejt tekercseléssel készített kis "malomkerék'1. Újra kezdtem még kétszer, míg sikerült hibátlan tekercseket készítenem. Ugyan látszott némi linearitás hiba, de működött az eltérítő rendszer. Ekkor tapasztaltam először az alkotás örömét.
Az volt az izgalmas, hogy szinte mindent magunk terveztünk, építettünk. A hálózati transzformátorokat, a hálózati stabilizátorokat, a szélessávú erősítőket, eltérítő áramköröket, meg ami még szükséges volt. Szótározva olvastam és tanultam a Philips kiadású Kerkhof-Werner német könyvből a televízió áramköreit, működésüket. E mellett az angol nyelven megírt Donald Fink: Television Engineering kézikönyvéből tanultam éjszakánként.
Üzemeltető a PYE kocsin
Később tudtuk meg, hogy ezidőtájt Kerpel Róbert - a Televízió későbbi műszaki igazgatója - azon fáradozott, hogy Angliából, a PYE cégtől vásároljunk közvetítő kocsit. Történelmi távlatból megítélve az az elhatározás, hogy kiforrott, üzembiztos berendezéseket vásároljunk külföldről - és ne a szovjet módszert kövessük, újra végigjárva a hazai fejlesztés rögös útját - korszakos jelentőségű volt a magyar televíziózás: technikai: bázisának létrejöttében, Kerpel Róbert fennen hangoztatta; hogy a technikának nincs világnézete. Ezzel győzte meg a párt akkori döntéshozóit.
Ha jól emlékszem 1957. április 7-óvel alakult meg a Magyar Televízió. Az adástechnika a Postánál maradt a “Rádműszak”-nál. Rádiósokból, filmesekből és a Televízió Vállalat fiatal mérnökeiből alakult ez az üj szervezet, amelyet a postás kollégák csak, mint "stúdiói'1 emlegettek,
A műszaki osztály gerincét a Rádióból áthelyezett technikusok alkották. Őket egészítette ki a Postától delegált dinamikus fiatal mérnök: csapat. A tőzsde-épület egy részét kaptuk meg. itt került sor az első stúdiók megépítésére. Szovjet dokumentáció alapján gyártotta le a Mechanikai Laboratórium gárdája a szuperikonoszkópos kamerákat és filmbejátszókat. Kerpel Róbert és Benkő Ferenc mérnökök együtt vezették ebben a periódusban a műszakot. A titkárság: élén Tábor Margit talpraesetten, hozzáértéssel intézte az adminisztrációt.
Amikor alakulgatott a Magyar Rádió és Televízió 1957 tavaszán akkor láttam először a PYE-1 kocsit. Benkő Ferenctől tudom, - aki akkor a tv, műszaki osztály vezetőjének helyettese volt, hogy a forradalom idején telefonált valaki neki a pályaudvarról, hogy az egyik lapos vasúti kocsin látott egy televíziós autót, nem a mienk-e. Jó lenne elvinni, mert még baja esik - mondta a telefonáló. Szóval Benkő Feri ment ki érte és beült a vezetőfülkébe és: elhozta a közvetítő kocsit a Szabadság térre és beállt a tér felőli egyik nagy ajtójú helyiségbe. Később egy hindu mérnök Mr, Sipahimalani érkezett, ő volt az átadó. Emlékszem rá, nagyon félt, mert hallott a MUK-ról. Kérdezte, igaz-e, hogy "márciusban újra kezdjük". Többen mondták, ne féljen, kap ö is egy "davaj gitárt" és részt vehet a harcban, ha arra kerül a sor.
Volt a berendezésekhez: angol nyelvű műszaki leírás. Aki értett angolul a fiatal mérnökök közül, ezekből tartott ismertető előadást a többiek számára. Horváth Pál, Forgó Mihály számítottak akkor a legjobbaknak. Südi Nándort, - aki a Rádiótól jött és technikus volt - akkor ismertem meg. Ő egy Smaragd típusú magnóval bukkant fel és szalagra vette az előadásokat. Megjelent négy operatőr is. Ők voltak hosszú időn át a válogatott csapat. Varga Vili, Mezei Pista, Nagy Jocó, Mestyán Tibi.
Később, 1958-ban: még egy PYE kocsit vásárolt intézményünk, Maróth Zoltán, a korábbi főmérnök volt a kocsiparancsnok. Barla Luci képmérnök, Guti József technikus, Kovács Mihály hangtechnikus, Mercz Bertalan mérnök, meg én voltunk az üzemi és. karbantartó személyzet. Közvetítettünk a Népstadionból, színházakból, cirkuszból. Egyik emlékezetes élő műsorunk a székházban két színhelyén: zajlott. Tv. dráma élőben! A tv játék címe; Vacsora a Hotel Germániában. Főszereplő Inke László volt. Két stúdió volt bedíszletezve a mai hármas és a kettes. A folyosón kellett a kamerákkal átrohanni egyik helyszínről a másikra. Fantasztikus feszültség és nagy siker volt, Akkor még nem volt sem filmes, sem képmagnós felvételi lehetőségünk. Ez a produkció is megismételhetetlen, csak emlékeinkben, él.
Külsős évek után belsős lettem
A Mechanikai Laboratórium Gorkíj-fasori épületében állt össze az első szuperikonoszkópos kameraegyüttes. Itt dolgozott két mérnökünk, Végh Éva és Forgó Mihály. A Mechlabor mérnökei közül Budinszky József vezette: a berendezések bemérését. Mai szemmel kissé ormótlan kamerák voltak, alapvetően orosz alkatrészekből készültek. Ezzel a technikával közvetítettük a hetente egyszer jelentkező “Élő újság" műsorunkat. Ez a technika nem tudta a csak fehér vagy fekete felületeket átvinni. Úgy mondjuk, az egyenszint átvitelére az íkonoszkóp alkalmatlan volt. Ezt a hibát hat szabályozóval kellett a kamera pillanatnyi képnek megfelelően "kompenzálni". Dolgoztam jómagam is ebben a stúdióban. Nem volt oiyan adásunk, hogy ne kellett volna menet közben javítani, vagy csöveket cserélni. Mégis ez a stúdió volt az első a Szabadságién tv központunkban. Gyökér András, Décsi Panni, Forgó Éva, Kapuvári Margit, meg még többen dolgoztak itt meg az ide csatlakozó filmgépteremben. Novák Ferenc, Sennoner József, Nagy János, Széchényi Miklós, akikre hirtelen most emlékszem.
Telerecorder- korszak (1959-1961)
Ma sem tudom, hogy miért éppen kettőnkre esett Kerpel Róbert választása, amikor a PYE cég közbejöttével egy filmes telerecorder berendezés felszerelését, üzemeltetését bízta ránk. Akivel együtt dolgoztam később jó barátom is lett. Mócsi László, a későbbiekben az egyes stúdió műszaki vezetője lett. Ő az a kedves kollégám, aki már nincs közöttünk három éve. Úgy szerződött az Elektroimpex külkereskedelmi vállalat közreműködésével Kerpel igazgatónk, hogy két angol technikus is jöjjön segíteni a felszerelésben és a technológia kidolgozásában. 1959-ben a nyár vége felé kimentem Ferihegyre fogadni Mr. Money-t, akiről kiderült, hogy Mr. Nunney a becsületes neve és cockney-t beszél, azaz az angol halpiacok zsargonját. Élő embert ilyen ronda angolsággal beszélni azóta sem hallottam. Szerencséjére pár nap múlva megérkezett a főnöke Mr. Frank Byde, aki élményszerűen szépen beszélte az angolt. A háború alatt lokátoros volt és az ő kezdetleges radarjukkal észlelték a V-2 német rakétákat, de csak. a felső holtponton, amikor az elveszítette a sebességét és zuhanni kezdett.
Ez a négytagú csapat hozta össze azt a gyors lerántásé, High Definition gyártmányú, 16 mm-es filmre rögzítő eszközt, ami egy ideig egyetlen tv. műsor-felvevő eszközünk volt. A telerecorder valójában egy kitűnő minőségű képmonitorból és egy filmfelvevő kamerából állt. Tehát a síkernyőjű képcsövön megjelenő képet filmeztük. Természetesen a hangot ugyancsak 16 mm-es perforált magnószalagra vettük fel. Kevesebb, mint fél órát lehetett egy huzamban felvenni. Utána kazettát kellett cserélni. 300 méteres tekercsekben kaptuk ugyanis a filmet. Kipróbáltunk mi Mócsi Lacival háromféle eljárást. Elsőnek a negatív/pozitív eljárást választottuk. A negatív hívás nálunk készült, a pozitív kópia a BM Laborban, a Népköztársaság útján. Denzitométerünk nem volt, ezért a saját Pannónia motorommal jártam ki Zuglóba, ahol Dobrányi Géza felesége Gitta mérte ki a szenzitometriaí csíkjainkat. Később vásárolt intézményünk egy kis teljesítményű Debrie Aiglonne fordítós hívógépet. Akkor áttértünk a Ferrania fordítós film használatára.
A laborok filmelőhívása naponta változott. Ha friss volt az oldat, vagy változott a hőmérséklete naponta más-más eredményt kaptunk. Különösen a negatív/pozitív eljárással sokat küszködtünk. Ezért Mócsi Lacival kipróbáltuk a direkt pozitív eljárást is. Ezesetben a kamera előtti zöld színű képcsövön negatív kép jelent meg és az előhívás után vetíthető pozitív képünk volt. A műhelyben készíttettünk spirál hívódobot és éjjel az amatör fotólaborban magunk-készíiette és temperálta hívóban dolgoztuk ki a felvételeinket. Meg akartuk mutatni a fimlaborosoknak, hogy a precíz munka nem ördöngösség. Jómagam azért is szorgalmaztam ezt az eljárást, mert a képcsövön megjelenő rajzoló fénypontot egy fényudvar veszi körül. E fényszóródás miatt a kisméretű fekete felületek, mint például az ember szeme világosabb lett a felvételen, mint a valóságban. A direkt pozitív eljárás esetén negatív kép jelenik meg a képernyőn, tehát éppen a fekete felületnek felel meg erős fény a képcsövön, így fordított lesz a helyzet. Végeredményképp az ember szembogara sötét marad, és az arc a valóságnak jobban megfelel. A gammázás azonban eléggé kritikusan alakul ebben az esetben. (Gyakorlatilag az egyenletes fokozatú gradáció skála előtorzítását jelenti a gammázás, esetünkben a lineáris lépcsőjel parabola jellegűvé alakítását.) Úgy kellett beállítanunk a gamma görbéinket, hogy - a lejátszó vidikonos filmközvetítőt is beleszámítva - lineáris legyen a felvevő és lejátszó rendszer együttes karakterisztikája.
Volt olyan szilveszteri műsorunk, amikor az egész ország a mi felvételünket nézte, mert a teljes szilveszter műsor rögzítése telerecorderen készült. Persze, az első felvétel volt a legemlékezetesebb. Katkics Ili rendezte Móra Ferenc darabját, a Csodakalapot. Talán még most is megvan az archívumunkban. Több Csehov darabot vettünk fel, majd Zsurzs Évával Az ügynök halála felvételét készítettük a Nemzeti Színházból. Emlékszem, Tímár József már súlyos betegen játszotta a főszerepet, zseniálisan, felejthetetlenül. A tv játékok sorában ekkor készült a Vitézek és hősök című darab felvétele Apáti Imrével Más produkciók felvétele is sorra került. Vámos/ János és Zárai Márta felvételeik szünetében gyakori vendégeink voltak a télerecorder szobában, csudára érdekelte őket a felvételi technika. Elsősorban a PYE-2 csapatával dolgoztunk együtt. Ebben az időben Barla Luci volt a kocsiparancsnok.
A hagyományos telerecordernek több hátránya volt. Többek közölt a képcső fényporának utánvílágítása gyors mozgásnál elmosódottá tette a felvételt. Frappáns ötlet született Amerikában. Az elektron sugár ne a képernyő homlokára rajzolja a képet, hanem mindjárt a filmre. Így elmarad az utánvilágítás. Node az elektronágyú csak vákuumban tudja a nyalábot a megcélzott felületre eljuttatni. Á filmkapuban tehát át kell, hogy fusson a film a légritka téren. A vákuumot meg több fokozatú szivattyúval lehetett elérni. Mint valamikori fizikus itt találkoztam életemben másodszor olaj diffúziós légszivattyúval. Ez annyira csökkentette a nyomást, hogy minden tízmillió levegő molekulából csak egy maradt meg, szóval tíz a hetediken-es vákuumot értünk el.
Központi kapcsoló építése (1963-64)
Amikor a központi kapcsolóterem létrehozása lett a feladat -emlékezetem szerint 1964- ben - akkor a fejlesztés és a későbbi üzemeltető gárda együtt dolgozott a Marconi angol cég három kiküldöttjével. A tervezésbe Kerpel igazgatónk Horváth Páli vonta be. Ő működött együtt az angol Mr. Berkeley tervezővel. Az építészeti kialakítás után a kábelezést Tófalvi József vezette a mi részünkről. Én a sokpólusú dugaszrendszer terveit rajzoltam, meg kábeleztem Fecsó Jóskával Kábeleztem a video- és pulzusszétosztó rendszert. Rengeteg kábel korrektor négypólust méreteztem a Marconi segédletekkel. Az angol cégtől Mr. Stocks, Mr. Geoff Claydon és Mr. Romeo voltak jelen pár hétig. Két adáslebonyolító rendszer csatlakozott a kapcsolóteremhez. A stúdiók, a filmgépterem berendezései, külső vonalak részben a mi kőtoronyhoz részben a postai Erősítőhöz innét indultak, illetve ide futottak he. Ezidőtájt már volt német gyártmányú félképes filmes telerecorderünk is. Szintén kiépítettük ezekhez is az összeköttetést. A postai adóállomással, a nemzetközi műsor átvételekor a külföldi partnerekkel innét tartottuk a kapcsolatot. Ekkor épült ki a teljes TV Központ kábelezési rendszere.
Mind a három Marconi kiküldött magyar lányt vett feleségül a rövid, pár hetes ismeretség után. Borbíró Gyöngyi kollégánk, aki a filmgépteremben dolgozott és esti egyetemre, a Műegyetemre járt, megtetszett Geoff-nek és meg is kérte a kezét. Pár nap múlva Geoff azt kérdezte tőlem, hogy lennék-e a "best man"-je. Szóval megegyeztünk. Az esküvő a központi házasságkötőben kezdődött. Megkérdezte az anyakönyvvezető vállalom-e a tolmácsolást. Rábólintottam. Gyakorolta egy darabig a vőlegény nevét, nehogy rosszul ejtse ki, azután előállt és elkezdte: "amilyen nagy gonddal neveli a kertész a virágait, a tulipánt, a iifliomot, a muskátlit, a szegfűt, a rózsát, a nárciszt, a pompás nőszirmot, úgy nevelte az édesanyja is a menyasszonyt” Ekkor igen nagy bajba kerültem. Ott álltam a Geoff mellett és ennek a virágnak nem tudtam az angol: nevét. Kínomban ezt mondtam; he has mentioned a nice flower but I don't know its name. Geoff rezzenéstelen arccal odasúgta, nem számít a fickó megakar dolgozni a pénzéért. A pompás ceremónia után a budai Mátyás templomba mentünk. Ott volt csaknem a teljes tv műszak. Megható beszédét mondott a pap. Fullasztó meleg volt, amikor a gratulációkra sor került. Jó tíz méter távolságra az ifjú pártól tolongott a tévés csapat. Miközben a menyasszony családja gratulált Geoffnak, ö észrevette a mieinket. Tófalvi Jóska meg odaszólt jó hangosan, "mi van Geoff?" Geoff összeszedte minden magyar tudását, és jó hangosan visszaszólt: "Kúvva meleg”! Bár az r-hang nem volt teljesen tiszta, de az angol úr eme véleménye az előkelő rokonságot egy pillanatra meghökkentette, mások meg kuncogtak a választékos megállapításon.
Szóval elkészült a kapcsoló terem. Számos kifogás merült fel. A relével működő hangmátrixok áthallása siralmasan rossz volt, 34 deciBeII körüli. Nem volt rendben a "delay relay unit" sem. Ennek kellett volna biztosítani késleltető művonalak be- illetve ki kapcsolásával a képforrások időzítését attól függően, hogy közvetlenül az adáslebonyolító rendszerre dolgoztak vagy stúdión esetleg stúdiókon keresztül került a képük a keverőasztalra. Elég sok gondot okozott a brumm, a hálózati zavar a képen. Kerpel igazgató úr, (akkor elvtársnak szólítottuk) közölte a Marconi kereskedelmi főnökével, a leszállított rendszer nem teljesíti az elvárásokat és mivel nem tudják rendbe hozni, ezért vagy nemzetközi bírósághoz fordul, vagy szállítanak kárpótlásul három Mk\/ jelű kamera-csatornát térítésmentesen. Ez utóbbi lett a megoldás. A három kamera lett a III. stúdió felvevő eszköze.
Hármas stúdió
Kővetkező munkám a III. Stúdió volt. Ma úgy mondanák project manager, akkor témafelelősnek mondtuk. Ezidőtájt Kulics István volt az építészmérnök a beruházáson. Vele beszéltük meg; az elrendezést, helyiségek kialakítását Akkor még egyszerűbb volt a légtechnika. A szabadból padlóba épített csövön keresztül áramlott be a levegő a berendezés-szekrényekbe, amelyek tetején voltak az elszívó ventillátorok. Nem volt még klimatizálás a technikai helyiségekben sem. Az angol EMI cégtől vásároltuk az első tranzisztoros képkeverő berendezést. A fejlesztési asztalosműhelyben készült a műszaki bútorzat, a monitorállvány, a keverő berendezéseket magába foglaló asztal. Faragó Ferenc, Szabó Mihály ügyes kezű asztalosok keze munkája volt mindkettő.
Képmagnózás (1966-72)
Képmagnós korszakom azzal kezdődött, hogy helikális házi használatra tervezett, egy collos; szalagra: dolgozó Philips képmagnót vásárolt a főnökség. Készítettünk egy saját tervezésű berendezést arra a célra, hogy a lejátszáskor hiányzó sorokat pótolja, mivel a több soros "rendszer drop out" volt az egyik probléma ezzel a magnóval. Amikor nem érintkezett a video fej a szalaggal, természetesen nem volt lejátszott jel. Ez olyan, mint amikor valakinek néhány foga hiányzik. Bár nem volt tökéletes, de a pótlást megoldottuk. Horváth Tibor technikus volt a segítségem, aki a magam tervezte berendezést elkészítette. Kísérletképpen kipróbáltuk ipari adások idején. Sajnos, elég gyakori volt a forgó fej: eltömődése, emiatt a teljes jel kiesés, így csak belső használatra vettük igénybe.
Nemsokára kerülő úton megkaptuk az első négy RGA gyártmányú, TR-4 típusú; kétcollos quadruplex képmagnót. Az embargó miatt mi legálisan nem vásárolhattunk ilyen eszközt, ezért az igazgatónk úgy döntött, hogy fönn a Széchenyi hegyen szereljük fel és több csatornás mikrohullámú összeköttetése keresztül tartjuk fenn a kapcsolatot, mind a felvételek, mind a lejátszások során. Hallatlanul érdekes, rengeteg újdonságot jelentő feladat volt. A berendezések felszerelése, rendszerbe állítása, a rendszeres javítás volt a feladatom. Persze voltak beosztottaim is, fiatal tehetséges kollégák Sági László, Somák Albert, Kelemen László, Barna Péter. Az üzemeltetők közül Váli Lászlót, Lévai Jenőt, Horváth Gézát, Pellionisz Pált, Peredi Jánost kell említenem Velünk dolgozott Baracsi Mihály is.
Ez volt az a korszák, amikor közelebbről megismerhettem Heckenast Gábort, aki mérnöki tevékenységét a Rádiónál kezdte és úgy tudom, hogy Benkő Ferenccel dolgozott együtt. Gábor a magnózás szakértője, de mondhatom szerelmese volt. Ö volt a közvetlen főnököm. Az első képmagnós szakkönyvei is ő írta, melyet a Mérnök Továbbképző Intézet adott ki. Stílusát, tudását, emberi magatartását nemcsak hallatlanul értékesnek tartottam és tartom, hanem azt is, hogy intézményeink megbecsülését öregbítette mindenütt, ahol külföldön megfordult. Ahogy egy tárgyalást, vagy megbeszélést vezetett, akár magyarul, akár németül az számomra mindig élmény volt.
Úgy kezdődött, hogy 1866-han, az egyik őszi reggelen felküldött néhányunkat Kerpel igazgató a Hargita épületébe. Később megjött a főnök is kíséretével és jött egy külföldi kereskedő is. Rövidesen érkezett egy leponyvázott teherautó. Leraktuk a becsomagolt gépeket, bevittük a földszinti terembe, kibontottuk. A külföldi leszedette velünk a gépekről az azonosító fémcímkéket, amelyekre a sorozatszám is be volt ütve. Gondosan elrakta a tárcájába. Félrevonultan, németül beszélgetett még pár percig a mi, főnökeinkkel, azután mindnyájan átmentünk, a Vöröscsillag szálló éttermébe, megebédeltünk és a külföldi távozott. Soha többé nem láttam, nevét se tudom. Mi ezt az urat csak Al Capone néven emlegettük. Titokzatos volt az egész, mivel abban az időben legálisan nem vásárolhattunk a legfejlettebb kategóriába tartozó berendezéséket.
Visszatérve az első képmagnókhoz, fantasztikus élmény volt a valóságban látni azt a berendezést, amelyen a magnószalag haladására merőleges síkben sivítva forgott egy keskeny tárcsa, és gyorsvonati sebességgel száguldottak a video fejek a sötétbarna mágnesezhető szalagon. Igen: zajos volt a jószág, mivel egy levegőt sűrítő kompresszor is tartozott a berendezéshez. Ez látta el a percenként 15 ezres fordulatú forgó yideofejek légcsapágyát száraz levegővel. Vákuum szivattyú még odaszívta az 5 cm széles magnó-szalagot egy félholdhoz hasonló saruhoz, hogy a szalag felvegye á fejdob-tárcsa görbületét, Másfél órányi műsort lehetett felvenni egyhuzamban. Mindezt az tudta igazán értékelni, aki éveken át küzdött a filmes telerecorderrel. Ráadásul az RCA VTR képe élőszerű volt nem úgy, mint a filmre vett tvé- műsor.
Még alig pár napja ismerkedtünk az új berendezésekkel, amikor igazgatónk Nyers Rezsőt, az MSZMP PB tagját tessékelte be és megmutatta az új amerikai gépeket. Abban az időben úgy emlegették Nyers Rezső elvtársat, mint az új gazdasági mechanizmus kezdeményezőjét. Felvételt készítettünk ott helyben a vendégről, a kötetlen beszélgetésről és visszatekercselve elkezdtük a lejátszást. Ahogy közeledett a felvétel vége, egyre erősödő fütty-szerű hang jelent még a műsorhangra szuperponálódva. Nem tudtuk az okát, hogy került ez rá a felvételre. Másnap, harmadnap gyötörtem a gépet, hogy ismét előálljon a hiba. Annyira jutottam, ha másfél órás felvétel készült és a felvétel befejeztekor azonnal visszatekercseltem, akkor megjelent a fütty. Ha a; hangfelvevő erősítőt extenderre (toldó panel, ez teszi lehetővé, hogy ne a helyére tolva a modult, hanem hozzáférhetően, kívül mérhessük) raktam, nem jelentkezett a hiba. Végül rájöttem, hogy a germanium tranzisztorokból álló végfok, hosszabb felvétel során a berendezés belsejében felmelegszik, és a stop gomb megnyomásakor nem zár le mindjárt, így az előmágnesező 75 kHz frekvenciájú jel csökkent színien ugyan, de kijut a hangfelvevő fejre és a visszatekercseléskor rákerül a szalagra, A tekercselési sebesség a normái sebesség tízszerese, így a fütty lejátszáskor 7,5 kHz tesz. Ez még jól hallható. Ha az erősítő extenderen volt, jobban hűit, ezért; ekkor nem lépett fel a túlmelegedés. Ezek után az áramkör módosítása már gyerekjátéknak számított.
Említettem már, hogy a képmagnó felvételt a hétköznapi néző nem tudta megkülönböztetni az élő adástól. Az állami vezetők meg inkább felolvasták beszédeiket, semmint szabadon mondták el az ünnepi köszöntéseket. 1967-et írtunk akkor és Losoncit Pállal az elnöki tanács elnökével készítettünk felvételt ügy, hogy ö a Szabadság-téren a hármas stúdióban volt, Kígyós Sándor rendezővel, én mag a Széchenyi hegyen a Hargita épület földszintjén vettem fel beszédét az RCA képmagnón. Nem volt csúcsformában Losonczi elvtárs. Nehezen, forgott a nyelve. A harmadik percben elbakizta magát és méregében úgy elkáromkodta magát, hogy még a magnó is elszégyelte magát. Kígyós Sanyi megszólalt, újra vesszük élőről. Nem volt idő visszatekercselni, újra a tekercs elejére állni és a rontott felvétel helyére felvenni az újat. Máris elhangzott felvétel! Most, nyelvbotlások nélkül sikerült elmondania. Azonnal biztonsági másolatot készítettünk, Másnap volt az adás. A protokollra mindig nagy figyelmet kellett fordítunk, most is. Ünnepélyes konferálás után indult a lejátszás, a két gépen szinte szájszinkron pontossággal futott az eredeti felvétel és a másolat, Géphiba esetén azonnal át tudtunk volna váltani a tartalékra. Minden a legnagyobb rendben, a visszavett képen is. Ott álltam a két gép előtt. Egyszer csak az egyik gép monitorán látom és hallom, hogy elkáromkodja magát Losonczi elvtárs, felnézek az adásból visszavett képre, ott folyamatosan beszél tovább. Az adásvonalra ugyanis Lévay Jenő a másolatot kapcsolta véletlenül, nem az eredetit, az meg kifogástalan volt. Így kettőnkön kívül senki nem tudta, mekkora botrányt kerültünk el. Szóval aznap otthon aludtam én is. Így tanultuk, meg, hogy az adástekercsről mindent le kell törölnünk, csak az adásanyag maradhat, nehogy hasonló eset adódjon még egyszer.
Ez volt az. az időszak, amikor még meglehetősen tökéletlenek voltak a vevőkészülékek. Ha a szinkron: rendszerünk nem volt az elektromos hálózat 50 periódusához; kötve, akkor a brummnak nevezett hálózati zavar, mini sötétebb vízszintes csík fentről lefelé csúszott a képen. A hálózati frekvencia meg a vasfüggönyön innen mindig alacsonyabb volt a névlegesnél. Nekünk, képmagnósoknak ez azért volt baj, mert a magnó szervó rendszerei nem tudták követni a meglehetősen primitív hálózati kötés ingadózásait. Mi csak; a nagy: pontosságú kristályvezérelt szinkronizálás esetén tudtunk hiba nélkül dolgozni. Az üzem főnöke a hálózati kötést erőltette, így közte és köztünk mindaddig folyt a vita, míg a színesítés el nem kezdődött.
Színes kísérletek (1869-72)
1969. február végén színes kísérleti stúdió létesült Philips kamerákkal. Ez azt jelentette, hogy Secam színes kísérleti műsorok képmagnó felvételére is felkészültünk Ampex VR- 2000 típusú berendezéseken. A stúdió Szabadság térén működött, míg a képrögzítést a Széchenyi hegyen a Hargita épületében végeztük. Az első színes stúdiónk, a IV-es 1972. novemberében lett kész. Berendezéseit a német Fernseh GmbH szállította. Az építészeti kialakítás Virág Csaba tervei szerint készült. A feladat meghatározása csapatmunka volt. Kerpel Róbert mellett Horváth Pál Dénes László, Török Béla, Tófalvi József voltak a meghatározó munkatársak, A szervezési tevékenységben a nélkülözhetetlen pontos, szorgalmas, odaadó munkát Ballagó Géza és Tábor Margit végezték.
Kinevezés a fejlesztés élére (1973. június)
1973-ban Tömpe István elnökünk úgy tapasztalta, hogy igazgató vállán olyan mértékű a teher, hogy az több mint elviselhető. Az volt a véleménye, hogy kell mellette két helyettes. Kerpel igazgató eleinte tiltakozott, úgy vélte neki nem kell helyettes, győzi egyedül is. Az elnök azonban hajthatatlan volt. Tárgyalni kezdett Tófalvi Józseffel meg vagy Gyökér Andrással, vagy Zánkai Dénessel. Már ott tartott, a dolog: hogy megkapják a kinevezést, amikor hirtelen behívott Kerpel igazgató és azt kérdezte: "Uram, akar-e segíteni?" Így válaszoltam: "Főnök, eddig is ezt tettem”' Erre így szólt: "Maga lesz az egyik helyettesem, Egri meg a másik." Szóval jói megbeszélgettük a dolgokat. Tömpe elnök elfogadta a javaslatot, Bernáth Rózsa pártitkárnak sem volt kifogása, bár tudta, hogy nem vagyok párttag. így lettem 1973 júniusában a műszaki fejlesztés vezetője, igazgatóhelyettes. Akkor még nem hemzsegtek a házban sem az igazgatók, sem a helyettesek, így belefértem az első tízbe. Kerpel Róbert javaslatára 1974-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntettek ki.
Téli olimpia Sapporóban (1972j
Sapporó volt a helyszíné az első olyan téli olimpiának, ahol az akkori keleteurópai televíziós szervezet, az OIRT is csatlakozott az EBU operációs csapatához. Az együttműködés szervezője Benkő Ferenc volt, a szocialista országokat részéről. Ö töltötte be ebben az időben az OIRT műszaki igazgatói posztját, prágai székhellyel. Visszatérve Japánra, életemben ez volt az első olyan helyzet, amikor ahányan voltunk a műszáki csapatban szinte annyi országból érkeztünk. A svéd Viking a kommentátor rendszerrel foglalkozott, Romero a főnök Spanyolországból jött. A képmagnósok vezetője, Lougi az olasz tv-től a RAI-tól érkezett, és sorolhatnám tovább. Persze mi magyarok, bár különböző helyeken dolgoztunk, de azért egy-egy alkalommal összejöttünk. Szönyi János sportszerkesztő minőségben volt kinn. Tudtuk róla, hogy több nyelven beszél. Egyszer mégis meglepett. Épp arról volt szó közöttünk magyarok között, hogy van két idősebb orosz újságíró a szerkesztőkhöz beosztva, akik állítólag kitűnően beszélik a japánt. János odalépett a telefonhoz és tárcsázott. Szaporán beszélt mashi-mashi, szó deszka, bácsiba jueó és így tovább, öt vágy hét percen át folyt a diskurzus. Azután letette. Elámulva kérdeztük, te tudsz japánul is? Jancsi ránk nézett, legfeljebb köszönni, egyebet nem. Halandzsa volt az egész, nem vettétek észre? Másnap reggel találkoztunk az idősebb újságírókkal. János mondja nekik oroszul, képzeljétek tegnap este felhívott a japán hírközlési miniszter telefonon. Erre megszólal az egyik orosz újságíró, engem is és beszélgettünk vagy hat percet és gratulált, milyen nagyszerűen dolgozunk együtt a japán kollégákkal. Mi meg, akik ismertük az előzményeket, majd megfulladtunk: a kuncogástói, tudva, hogy Szönyi Jancsi halandzsázott és a szöveg minden volt csak nem japán.
Ezen az olimpián lett Almási Zsuzsi aranyérmes. Ebből az alkalomból közvetítettük az első magyar unilaterális műsort szatelliten, Vitrai Tamás volt a riporter. Elégedett volt Benkő Feri a munkámmal, később még Buenos Airesben a foci VB közvetítésben dolgoztam vele, tagja voltam a kanadai Montreali nyári olimpia lebonyolító csapatának, Magyar Zoltán aranyérméhez én gratuláltam először a magyarok közül. Különleges volt az amerikai téli olimpia televíziós munkája Lake Piacid városkában, amikor Regőczy és Sallai párosunk ezüstérmes lett.
Mobil technikánk bővítése (1975-82}
A hetvenes évek második fele felfelé ívelő korszak a Magyar Televízió életében. Rögzítő- és közvetítő kocsik tervezését végeztük közösen Egri Ferenccel. Ekkor szereztünk be 6 színes közvetítő kocsit. Kerpel Róbert vezette azokat a tárgyalásokat, amelyeket a nyugati ajánlattévőkkel az Elektroimpexnél folytattunk. Sárközy Jutka ( Sárközy Sándor felesége), mint a 38-as import osztály vezetője működött közre - hadd; tegyem hozzá: nagyszerűen - a külkereskedelmi versenyeztetésben és a szerződések előkészítésben. Ebben az időszakban szinté kizárólag Secam berendezéseket kellett beszereznünk, ezek zöme a francia Thomson gyártmánya volt. Nemcsak a képkeverőket, hanem a: TTV-1515 típusú kamarákét, is vásároltunk tőlük. A képmagnókban a csúcs modellnek az Ampex VR-2000 típus számított. Nagy Richárd volt az elnökünk egészen addig, amíg Sára Sándor Pergőtűz című sorozata miatt nem fordult ellene a politikai vezetés és távoznia nem kellett. Bár nem volt felhőtlen a viszony közte és a műszaki igazgató között, mégis visszatekintve, ez az időszak a televízió fénykorát jelentette. Számos tévéjáték készült a filmgyárak stúdióiban, Pasaréten, a Lumumba utcában, ritkábban a Hunniában. Mi adtuk a technikát, a közvetítő- és rögzítő kocsikat, természetesen az üzemeltetőket is. A Mafílmnek komoly summákat fizettünk a stúdiókért, a lámpákért és az ő közreműködésükért.
Bojtár-utcai stúdiók (1982-91)
Újra meg újra javasoltuk a főnökeinknek, hogy építsünk a Bojtár utcai bázisunk közeiében stúdiót. 1982, április elején bemutatta a Lakóterv az ajánlati tervét. Lázba hozta a beruházási osztályunkat, hogy végre olyan stúdió tervezéséhez kezdünk, ami nem alakítgatás, hanem - ma úgy mondanánk - igazi "zöld mezős beruházás". Ballagó Géza, Dénes László nagy lendülettel szálltak be ebbe a feladatba, Kerpel igazgató, ikerstúdió építésének elképzelését vitte az elnökség elé és megkapta a jóváhagyást. Arról volt: szó, hogy két kb. 600 m2 alapterületű stúdiót terveztetünk, kiegészítve színész öltözőkkel, technikai helyiségekkel, díszlet előkészítővel, meg sok egyébbel, ami még kell. Vozák László kollégám, akit szintén meg szokott hívni az igazgatói megbeszélésékre Kerpel Róbert, azzal állt elő, hogy: „nézze meg főnök, mennyivel több műsort csinál a III - as stúdió, mint a IV-es, vágjuk ketté az egyik nagy stúdiót két 300 m2-esre, így lesz három, stúdiónk és sokkal több műsor készülhet.” (Megjegyzem, hogy a III-asból ment naponta a Híradó élőben, a IV-esben meg kosztümös tévéjátékok készültek.) Nem értettem egyet ezzel a felvetéssel, de hiába elleneztem, igazgatónk elfogadta. Virág Csaba illetve a Lakóterv Hollai György vezette irodája kapott megbízást a beruházási program elkészítésére. Számos konzultáció után el is készült, 1984. áprilisra. Ennek már volt költségvetése is. A kalkulált építési költség közel 780 millió forintra rúgott. Abban az időben viszont 500 millió forint volt az állami nagy beruházások alsó határa. A mi esetünkben ezt a limitet nem haladhattuk meg. Az egy nagy, két kicsi stúdió ötlete befuccsolt. Vissza kellett térni az ikerstúdió koncepciójához, Engem bízott meg Kerpel igazgató, hogy vezessem a heti építőbizottsági értekezleteket és beruházási tartalékkal együtt menjünk 500 millió forint alá. Dénes László kollégám vérbeli beruházói tehetségére is nagy szükség volt, hogy sikerüljön tartani a költségvetési irányzatot. A biztonság okáért nem beruházási program, hanem kiviteli terv készült a Lakótervnél. Főnököm úgy vihette a beruházási javaslatot a Tervhivatalba, Faluvégi Lajos elnöknek, hogy valamivel a limit alatt maradtunk. Engedélyt kaptunk arra, hogy az éves beruházási; kereteink terhére megépíthetjük az ikerstúdiót. így kezdődött, illetve tolódott a Bojtár stúdiók építési kivitelezés kezdete, a cölöpalapozás 1986 elejére.
A Műszak szétverése, Kerpel Róbert nyugdíjazása
Kornidesz Mihály lett az elnök 1984-ben, és tanácsot kért az Agip.prop osztály vezetőjétől Lakatos elvtárstól, hogy ki lenne jó főigazgatónak, tudna-e valakit ajánlani. Két személyt nevezett meg a kérdezett: dr. Bayer Józsefet és Hurbán Lajost. Azt mondják, hogy nem tudott dönteni, melyiküket válassza, így mindketten főigazgatói megbízást kaptak. Az elnököt még idejövetele előtt úgy instruálták, hogy meg kell törni a "műszak monopol helyzetét" és akkor jól fognak menni a dolgok. Pályázatot hirdetett a gyártási és műszaki vezetői posztokra. Még be se nyújtottuk pályázatainkat, amikor már tudni lehetett; hogy Horváth Lóránt lesz a gyártási igazgató. Kerpel Róbertnek egy mini igazgatóságot szántak, tizedét a korábbinak, műszaki fejlesztési igazgatóság néven. Előre tudni lehetett, hogy a "jelölt" ezt visszautasítja. Önérzetesen el is határozta, hogy inkább a nyugdíjat választja. Tábor Margit az elnök titkárságának vezetését kapta feladatul. Fejlesztési igazgatónak dr. Forgó Mihályt nevezték ki. Engem meg, aki műszaki igazgatóhelyettes voltam eddig, visszaminősítettek fejlesztési főosztályvezetővé. Misi, aki évekig a karbantartást vezette, most nem alkatának, megfelelő posztra került, ez a váltás nem hozott számára sikereket. Egy- évvel kinevezése után egyik reggelen hirtelen rosszul lett és meghalt. Mindnyájunkat megdöbbentett váratlan távozása.
Új korszak a kereskedelmi szervezetben (1986-87)
Ezidőtájt derült ki. hogy hónapokkal korábban Bayer doktor felkérte, hogy hozzon létre egy reklám stúdiót a volt zsinagóga épületében, ahol a játéktér kialakítása már vagy két éve Nagy Richárd elnök úr idejében elkészült. Alkalmasint közvetítő kocsival és mobil rögzítővel készítettek ott gyerek műsorokat. Hurbán Lajos engem nem kedvelt, túl akart adni rajtam, Bayer főigazgatóhoz, küldött, hátha rám bízza, amit Forgó Misi elkezdett Bayer Jóskával tíz perc alatt megkedveltük egymást. Fölkértem Dénes. László nyugdíjas, de, szuperprofi ex-beruházó kollégámat, hogy szálljon be, és egy év alatt a helyiség kialakítások, a technika, montírozók, minden készen lett és 1987 júniusban Bayer Jóska büszkén mutatta be elnöknek a komplett stúdiórendszert. Kegyetlenül kemény munka volt, akik Ismertek minket, Dénes Lacit meg engem azok is úgy vélték, ez nem sikerülhet, nekik. Bayer, a kitűnő menedzser bízott bennünk egyedül és ő nyert. Kézmér Jutka volt Bayer főigazgató titkárságának vezetője ő találta ki, hogy Műszerimport legyen a neve a műszaki berendezések importjával foglalkozó kis csapatomnak. Röviddel ezután csatlakozott; hozzánk Sattler Gyöngyi is, akivel korábban a fejlesztésen már dolgoztunk együtt. Kár, hogy még Bereczky elnök úr idején Gerencsér elnökhelyettes idétlensége miatt Bayer József kilépett, Egy ideig rövid ideig Sándor Magdi volt a főigazgató.
Efektroímpex helyett Műszerimport
1986-ban még csak 56 millió forint (2,4 millió márka) volt a forgalmunk, (akkor 23 forintot ért 1 német márka, ma viszont 130 forint az ára. Ma ez az összeg 316 millió forint lenne). Vásároltunk közvetítőkocsit, rengeteg kézi-kamerát, hangasztalokat, sok ezer video-kazettát, képmagnókat, montírozókat, mobil több csatornás szatellit adóvevő rendszert, felsorolni is sok lenne mi mindent. Szállítóink, között voltak angol, német, japán, francia, svájci, osztrák, amerikai, kanadai cégek, béreltünk berendezéseket holland, spanyol specialistáktól., de magyaroktól is. Meglehetősen érdekes feladataink is. voltak az import mellett. Táblázatunk jól mutatja importunk alakulását az utóbbi években.
Küzdelem a fennmaradásért
Bereczky Gyula elnök 1987-ben Egri Ferencet nevezte ki a műszaki igazgatónak. Az elnök valamikor rádiós volt és tisztában volt azzal, hogy a műszakra szükség van. Az üzemvitelt azonban ott hagyta a gyártási igazgatóságon: a fejlesztés, karbantartás, beruházás és anyaggazdálkodás tartozott a műszaki igazgatósághoz. Jó- és eredményes együttműködés alakult ki Egri Ferenc és köztem. 1988-ban szereltük fel a VI-os stúdiót, ez ma is a TV Híradó stúdiója.
A Bojtár-utcai stúdiók elektronikájára a Vl-os befejezése után, 1999 januárban szerződtünk és 1991 végén lett kész. Bayer doktor tanácsára az MNB közreműködésével és kormánygaranciával Paribas és Monoval bankoknál öt éves futamidejű bankhiteleket vettünk fel és ebből fizettük ki a berendezéseket, (Az utolsó törlesztő részletet 1998-ban fizettük ki.) Több csatornás mikrohullámú, kapcsolatot létesítettünk Szabadság-tér és Bojtár-utca között. Ügy tűnt, hogy képesek teszünk talpon maradni. Előkészítettük az első digitális közvetítőkocsi rendszertechnikai terveit.
Szociológus a tv. elnöki székében (1990 aug.~ 1993 jan.)
Szalacsi Tóth Albert ügyvezető elnöksége után még sikerült az utolsó közvetítő kocsira a 12-esre a szerződést megkötni 1992 júniusában. Ekkor már Altmann Judit volt a műszaki igazgató, ugyanis Hankiss Elemér korkedvezménnyel nyugdíjazta Egri Ferencet. Nagy László, a gazdasági főnök meg felmondott Szalacsinak. Ekkor kezdődött el a televízió "széthordása". Emlékezetes, hogy egy millió dollárt, (ez akkor 86 millió forint volt) úgy fizetett ki egy kft-nek Nagy László, hogy semmit nem kaptunk érte, bottal üthettük a nyomát. Eredetileg a PESA spanyol cégtől importált volna berendezéseket ez a közvetítő. Mindez abban az időben történt, amikor meg kellett volna erősíteni a közszolgálati televíziót, és felkészíteni a közeljövőre, versenyre a kereskedelmi, televíziókkal. Az a helyzet állt elő, hogy a; külső műsorgyártókat támogatta az MTV, ők új stúdiótechnikát vásárolhattak, a mi stúdióinkban meg maradták a Secam berendezések. 1991-ben a négy csatornás IDB távközlési szatellit földi állomást lízingeltük, s csak később, 1993-ban került sor a megvételére. Hankiss Elemér elnöksége idején kezdődött el a közszolgálati televízió szisztematikus leépülése A belső műsorgyártást elsorvasztotta és a "produceri irodák"-kal a külső műsorgyártást támogatta.
Félretájékoztatás; (1992-93)
Emlékezetes esemény, amikor 1992. okt. 23-án Göncz elnök urat a hallgatóság a Kossuth téren kifütyülte. Vita kerekedett, hogy ezt az udvariatlanságot kik kezdeményezték és; kik követték el. 1993-ban Bánó Andrés bemutatott műsorában egy kazettát azzal a kísérő szöveggel, hogy ez eredeti felvétel az, amit a Kossuth téren készítették. Hatodik érzéke súgta, hogy ezt a felvételt megőrizze. Láttam én is az adást, meg azt is, amikor e bevezetés után a kazettán levő anyagot lejátszották. Az: egyik: snitten félközeliben német nemzetiszocialista uniformisba öltözött zászlót lengető 18 év körüli sihedert láttunk. Ezzel a felvétellel támasztotta alá a kommentátor azt az állítást, hogy neonácik zavarták meg a köztársasági: elnököt: beszéde elmondásában. Nahlik Gábor „elnöki jogkörrel felruházott alelnök" kérte hogy adja át a kazettát, borítékba tették, lezárták és berakta a páncélszekrényébe. Meg akart győződni az alelnök arról, hogy igaz állítás-e, hogy ez az eredeti felvételt tartalmazó kazetta, amit a kézi kamerából kivettek és változtatás nélkül bemutattak.
Altmann Judit volt akkor a műszaki igazgató, őt bízta meg az alelnök, hogy tisztázza, megfelel-e a valóságnak az állítás.. Jutka tudta, hogy évekig foglalkoztam képmagnókkal, és megkérdezte, hogy én mit tennék. Mondtam, hogy adják le a raktárba azt a kézikamerát, amivel a Kossuth téren dolgoztak, mert arra: is szükség van a vizsgálathoz. Mi is szakérthettünk volna, de jobbnak láttuk, ha a Sony cég európai főnökét, Howard Shepard urat kérjük fel, ők végezzék el a vizsgálatot. Jó pár nap eltelt mire a kézikamerát leadták, és nagy rábeszélésre az angliai Sony is vállalta a szakértést. Két kérdésünk volt. Az egyik, a mellékelt kézikamerán készítették-e kazettán levő felvételt? Ha igen, az egyes snittek az események időrendjében, kronologikusan követik-e egymást? A választ faxon kaptam meg. A vizsgálatot Davies úr végezte és az eredmény félreérthetetlen volt. A kazettán levő felvétel nem kézikamerán készült, hanem egy asztali képmagnón és azon is montírozták. Nahlik alelnöknek személyesen adtam át a faxot. Meglepődtem, hogy neki nem kellett lefordítani az angol szöveget, mert tud angolul. A napnál is világosabb volt, hogy Bánó nem mondott igazat amikor élő adásban felmutatta a kazettát. A kazettáján egy montázs volt, ahol a képanyag sorrendje sem felelt meg a valóságnak, és mint utólag hallottam az egyik neves kommentátorunktól, a suhancról a felvételt nem a Kossuth téren, hanem a Szabadság- téren forgatták. Később személyesen is beszéltem erről Bánóval " Azt még el tudom képzelni, hogy amikor a kazettát felmutattad nem tudtad a valóságat, hogy kazettán montírozott anyag van, de később az újságíró szövetségben, a sajtókonferencián már tudtad a valóságot és tudatosan állítottad valótlant, ezért is szakadt rólad a verejték" András meghallgatott, de nem válaszolt arra, amit elmondtam. Kár, hogy a televízió alkalmas arra is, hogy a tényék helyett hamis állításokkal manipulálja a közvéleményt. Számomra negyven év alatt ez volt az első 100%-os bizonyíték.
Váratlan elismerés {1993)
Még tartozom azzal, hogy szót ejtsek 1993. augusztus 20-áról, amikor Pungor Ernő OMFB elnök előterjesztése alapján a parlament épületében az 'Arany Érdemkereszt' kormánykitüntetést vehettem át a köztársasági elnök úrtól, Antal József miniszterelnök
úrtól, és Szabad Györgytől az országgyűlés elnökétől. Akkor öten részesültünk elismerésben a Bojtár utcai stúdiók és az első digitális közvetítőkocsi létrehozásában végzett tevékenységünkért. Talán ez volt az MTV életében az utolsó felvillanás, amikor a televíziós műszaki tevékenységet elismerte az intézmény és a kormányzat.: Hadd soroljam a neveket: Ágoston György, Sági László, Szabó István, Török Béla és jómagam.
Utolsó hattyú (1996)
Még egy újszerű eszköz beszerzése jelentett izgalmat Ez volt a mobile Satellite News Gathering. Mozgó műhold segítségévei működő többcsatornás digitális adó vevő rendszer szekrényes Mercedes kocsiba építve. Altmann Judit és helyettese Ágoston György együttesen szorgalmazták a korábbi földi telepítésű mikrohullámú műsortovábbítás mellett a műholdas összeköttetés, az SNG bevezetését. A japán Sumitomoval szerződtünk, 1996. júniusában. Sok váratlan akadály ellenére sikerrel valósult meg az utolsó beszerzés, amihez még költségvetési támogatást kaptunk: Azért érdemes megemlíteni, mert mire leszállították, már Rt. voltunk, hiszen 1996. október 10.-ével alakult részvénytársasággá a Magyar Televízió.
Nem említettem sok élményt, átélt eseményt, sikert, vagy kudarcot. Most mégis válaszolni kellene egy fontos kérdésre: Érdemes volt-e mindezt megtenni, megélni? Hasznos volt-e amit tettünk, vagy sikerült ezt a nagyszerű technikát ugyanúgy a lelki rombolás szolgálatába állítani, ahogy a nukleáris energia felszabadításának tudományát a fizikai, biológiai romboláséba?
Budapest, 1999. ápr. 15.
Horváth Miklós mérnök
