író, költő, műfordító, dramaturg

Budapest, 1918. augusztus 27. – 2011. október 11.

Tanulmányai:

Budapest, Református Teológiai Akadémia (1936-1940)

Kolozsvár, Bölcsészettudományi Kar, doktorált (1942)

Budapest, Képzőművészeti Főiskola, festészet (3 év)

Irodalmi és színházi tanulmányok Párizsban (1947)

Több ösztöndíj: Franciaországban, Angliában és Olaszországban

Nyelvismeret: angol, francia, német, latin, ó-görög, olasz  

Munkahelyei:

  • Nemzeti Színház (1946-1948)
  • Madách Színház dramaturgja (1948-1958)
  • Színház- és Filmművészeti Főiskola, dramaturg tanszakán tanít (1951-1954)
  • Magyar Televízió (1963-)
    Drámai Főszerkesztőségén dramaturg (1963-1978), majd szerződéses munkatárs    

1992-ben kezdi meg Lyukasóra c. „játékos társas irodalomóráját”, amelyet 2000-től a Duna Televízió képernyőjén folytat. A Magyar Televízió Drámai Főszerkesztőségén elsősorban a színpadi művek televízióra alkalmazásában vállalt fontos szerepet. (Korábbi sikeres színmű adaptációinak egyike Szigligeti Ede Liliomfijának filmforgatókönyve, melyből Makk Károly rendező első filmje készült.) Gondozásában Németh László, Shakespeare, Racine, Moliere művek kerültek képernyőre. Ezeknek a drámáknak nemcsak dramaturgja, igen gyakran fordítója is. Musical-ek dalszövegét írja.

Tagja a Nemzetközi Shakespeare Társaságnak (International Shakespeare Association), 1987 óta a Magyar Shakespeare Bizottság alelnöke, és 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 
   

Egyéb munkái: 

Villon Magyarországon (1942), Villon testamentuma (1943), Legenda a dicsőséges feltámadásról (színművek, 1965), Villon és a többiek (ford., 1966), Shakespeare új tükörben (esszék, drámaford., 1972), Moliere műhelyében (1975), Önarckép retus nélkül (1975), Esszék és asszók (1978), A teljes Villon (1980), Századok színháza (1982), Villon árnyékában (1983), Betűk rabságában (1987), Új magyar Shakespeare (1988), Az igazi Villon (1993), Lyukasóráim (1993), Sirály a Burgban (1995), Shakespeare válogatott drámai (ford., bevez., 1998), Shakespeare-napló (1998), Don Quijote nyomában (összegyűjtött versek és Villon-fordítások, 1999), Francois Villon összes versei (2001), Örökbe fogadott versek (válogatott műfordítások, 2003).

Díjak, kitüntetések: 

József Attila-díj (1953)
Francia vonatkozású irodalmi munkásságáért az Akadémiai Pálmák Rendjének Lovagja címet nyeri el. (Chevalier dans l’Ordre des Palmes Académiques 1988)
Fehér Rózsa-díj (1992)
Illyés Gyula-díj (1993)
Alternatív Kossuth-díj (1998)
Kossuth-díj (1999)

 

Forrás: életrajzi adatok, ISIS