szerkesztő, riporter

Budapesten 1933. május 7.


Tanulmányai:

Szentpétervári Egyetem, jogi kar (1956)

 

 


Munkahelyei:

  • MÁV (1956-1957)
  • MTI (1958-1971)
  • Magyar Televízió (1971-1994)

Már 17 éves korában érettségizett és 1950-ben ösztöndíjas egyetemi hallgató lett a Szovjetunióban, ahol (itthon az ÁVH koholt vádjai alapján elítélt testvérbátyjának politikai bűnügye miatt egy év megszakítással) 1956-ban summa cum laude oklevelet kapott a Szentpétervári (leningrádi) Egyetem jogi karán, nemzetközi-jogi szakosodással.
Kezdetben – éppen a bátyjának e „bűnügye” következtében megnyilvánuló politikai bizalmatlanság miatt – 1956 őszén jelentéktelen gyakornoki állást kapott a MÁV-nál, amelytől 1957 elején, a forradalom után igen hamar megvált, s fordítóként helyezkedett el. Egy évvel később a Magyar Távirati Iroda fordító-újságírója lett; 1961-től az MTI moszkvai tudósítója. Innen számos „kockázatos” tudósítást küldött az MTI-nek, például az ő jelentéséből értesült a világsajtó arról a „nagy titokról”, hogy a két űrhajós, Andrijan Nyikolajev és Valentyina Tyereskova hamarosan házasságra lép. Feltehetően számos ilyen és hasonló tudósítás miatt 1963 novemberében a szovjet szervek indokolás nélkül kiutasították az országból. Az MTI 1966-ban kinevezte londoni tudósítójává, ezt a tisztséget öt éven át, 1971-ig töltötte be. Londonból az MTI-n kívül a Magyar Rádiót és számos hazai, valamint csehszlovákiai magyar újságot, továbbá egy-két tévés műsort is tudósított.

1971 őszétől a Magyar Televízió főmunkatársa és első utazó tudósítója, egészen 1994 nyaráig. Ebben a minőségében 102 országban több mint tíz nyelven készített politikai-, kulturális- és ismeretterjesztő filmeket, riportokat, interjúkat.

Interjúalanyainak nem teljes listája:

Császárok:
I. Hailé Szelasszié, Mohammed Reza Pahlavi

Királyok:
Norodom Szihanuk (Kambodzsa), I. János Károly (Spanyolország), a száműzöttek közül I. Mihály román és II. Simeon bolgár király, valamint Sándor szerb trónörökös.

Államfők:
George H. W. Bush, Jimmy Carter, Borisz Jelcin, Mihail Gorbacsov, Hájim Herzog (Izrael), Radhakrisnan (India), Jacques Chirac (Franciaország), Urho Kekkonen, Mauno Koivisto (Finnország), Václav Havel (Csehország), Ion Iliescu, Emil Constantinescu (Románia), Dobrica Ćosić (Jugoszlávia), Kiro Gligorov (Macedónia), Franjo Tuđman, Stipe Mesić (Horvátország), Göncz Árpád (Magyarország), Zseljo Zselev (Bulgária), Fidel és Raúl Castro (Kuba), Slobodan Miloąević (Szerbia), Morales-Bermúdez (Peru), Isabel Perón és Raúl Alfonsín (Argentína), Juan Carlos Wasmosy (Paraguay), José López Portillo (Mexikó), Carlos Andrés Pérez (Venezuela), Daniel Ortega (Nicaragua), Maurice Bishop (Grenada), Taraki (Afganisztán), Eduard Sevardnadze (Grúzia), Wojciech Jaruzelski (Lengyelország), Kučan (Szlovénia), Julius Nyerere (Tanzánia), Algirdas Mykolas Brazauskas (Litvánia), Robert Mugabe (Zimbabwe), Makariosz, Vasziliu, Kleridesz (Ciprus) stb.

Kormányfők, kulturális, tudományos és politikai személyiségek:
Margaret Thatcher, Nyikita Hruscsov, Edward Heath, Helmut Kohl; Kádár János, Grósz Károly, Németh Károly, Antall József, Horn Gyula, Boross Péter és Orbán Viktor (Magyarország), José Maria Aznar (Spanyolország), Pierre Trudeau (Kanada), Dom Mintoff és Fenech-Adami (Málta), Mudzsibur Rahman sejk (Banglades), Fred Sinowatz és Alois Mock (Ausztria), Gajdar (Oroszország), Panić és Milovan Đilas (Jugoszlávia), Rakowski, Tadeusz Mazowiecki, Bielecki és Hanna Suchocka (Lengyelország), Alexander Dubček, Lubomir ©trougal (Csehszlovákia), Václav Klaus (Csehország), Peresz, Samir, Saron, Netanyahu, Arensz, Ramon (Izrael), Andreotti (Olaszország), Benti (Etiópia), Ján Čarnogurský és Vladimir Mečiar (Szlovákia), Lojze Peterle (Szlovénia), Manolić (Horvátország), Meleşcanu, Năstase, Funar (Románia), Kalevi Sorsa, Elisabeth Rehn (Finnország), Csao Ce-jang (Kína), Olof Palme, Carl Bildt (Svédország), Andreasz Papandreu, Kanellopulosz, Micotakisz (Görögország), Lukanov (Bulgária), Bourassa (Québec), Strobe Talbott, Edward Teller, Lugar, Gary Hart, Zbigniew Brzezinski, Tom Lantos, McNamara, George Soros (USA), Lionel Jospin (Franciaország), Abe (Japán), a dalai láma (Tibet), Rifkind, Carrington, Healey, C. Northcote Parkinson (Anglia), Jurij Gagarin (SZU), Krisna Menon (India), Armand Hammer, John Steinbeck, Erskine Caldwell (USA), Garri Kaszparov, Anatolij Karpov, Rubik Ernő, King Vidor, Jack Lemmon, Kim Novak (USA), Borges (Argentína), Mikisz Theodorakisz, Vangelisz, Melina Merkuri (Görögország), John Galbraith (USA), Manfred Wörner (NATO), Vlagyimir Zsirinovszkij (Oroszország).

Az MTV-ben négy fesztiváldíjas filmriportot készített; több mint 25 MTV-nívódíjat érdemelt ki. A Belfasti jelentés, a Dráma és remény Cipruson, Egy nemzet születése (Banglades), A hét sovány tehén esztendeje (Afrika) és sok más filmje aratott nagy sikert. Közben évekig az MTV földrajzi ismeretterjesztő sorozatának műsorvezetőjeként is működött.
Az MTV-ben A Hét műsorvezető-szerkesztője volt 1980-ig, majd a Panoráma műsorvezető-szerkesztőjeként folytatta munkáját. A Hét főszerkesztője lett 1987-ben, azonban a rendszerváltás érdekében folytatott úgynevezett „radikális” szerkesztői tevékenysége miatt 1988 végén ettől a tisztségétől megfosztották. Visszatért a Panorámába, ahol Chrudinák Alajos főszerkesztő munkatársaként újabb, világvisszhangot kiváltó tevékenységbe kezdett. Legemlékezetesebb politikai filmje a háromórás Dubček-interjú volt 1989 áprilisában, amely hatalmas hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki, ugyanis az 1968-as „prágai tavasz” vezéralakját, Alexander Dubčeket hazájában több mint húsz évig agyonhallgatták, vagy gyalázták, s Dubček itt fejthette ki először a nemzetközi nyilvánosság előtt politikai krédóját, valamint ismertethette az 1968-as válság különböző szakaszait és a történtek jórészt ismeretlen hátterét. Ennek teljes anyaga Budapesten magyarul, Londonban, New York-ban és Torontóban angolul, könyv alakban jelent meg saját kiadásában. Az MTV 1994-ben saját akarata ellenére nyugdíjazta.
 
Könyvei:

A távolságot, mint üveggolyót... (1977), Angolai tükör (1978), Nyílt titkaim (1985), Gép indul! (1986), Dubček megszólal (magyarul és angolul) (1989), És mit mond a román király? (1990), Végítélet 1998 (1993, anti-utópia műfajú kisregény), Ötven év titkai – a hatalom és én (2008).

Egyéb tevékenysége: fordító és tolmács számos nyelven; rövid ideig a Diplomata Magazin és A nép barátja c. lapok szerkesztője/vezető munkatársa, a Magyar Rádió, illetve a BBC külső munkatársa; ez utóbbi rádiót főleg az 1989-90 évi nagy közép-európai átalakulásokról tudósította. 2006 óta a nemzetközi Egyetemes Békeszövetség békenagykövete (fizetés nélkül).

Díjak, kitüntetések:

Csillagrend (Budapest, 1986)
A lengyel kultúráért (1988)
Nívódíjak

 

Forrás: Sugár András