(Balla Ferencné)

rendező

Tótmegyer, 1921. július 10 – 1997. szeptember 25.

Tanulmányai:

Angol Kisasszonyok Líceuma Nyíregyháza, érettségi (1939)

Pázmány Péter Tudományegyetem Budapest, latin-olasz-művészettörténet szak (1940-1944)

Színház- és Filmművészeti Főiskola, filmrendezés szak (1946-1950)

Munkahelyei:

  • Híradó és Dokumentumfilm Gyár – rendező (1950-1957)
  • Magyar Televízió – (1957-1980)


Rendezői pályafutását a Híradó és Dokumentumfilm Gyárban kezdte, majd 1957-től a Magyar Televízió rendezője, később a Politikai Adások Főosztályának vezető rendezője lett. Fia, Balla Ferenc, így emlékezik édesanyja életútjára:
Bilingvis felvidéki iparos családba született. Egy évesen került Nyíregyházára, ott nevelkedett, járt iskolába tizenkilenc éves koráig. Jó kemény időkben lett bölcsészhallgató (1940). Ma már nem megkérdezhető, hogy miért a latin és az olasz szakokat vette föl, hiszen beszélt németül és franciául is. Tanulmányait félbeszakította a front: Budapest ostroma előtt hazatért Nyíregyházára. A háború után egy ottani középiskolában tanított 1946-ig, akkortól élt Budapesten.
A Főiskolán, többek között, Balázs Béla, Hont Ferenc, Radványi Géza tanítványa lett, s többek között, Bacsó Péter, Makk Károly osztálytársa volt. A hallgatók sokat dolgoztak az iskola mellett. Közreműködtek a Valahol Európában, a Forró mezők és a Díszmagyar című filmek elkészítésében is.
A "legenda" szerint az osztály diploma utáni startjukat "elintézte" az Úttörők -című film, mely valójában az Úttörőélet Törvényének 6. Pontja szellemében készült. ("Az úttörő igazat mond, és igazságosan cselekszik."). A filmgyár vetítőjében a félkész filmet megnézte egy bizottság, s amikor felgyulladt a villany, a növendékek szerény mosollyal ültek, várva az ovációt, a meleg kézszorításokat, az őszinte gratulációt. Ehelyett halálos csendben, dermesztő mozdulatlanságban, vészjósló pillantások kereszttüzében, nyomasztó légkörben gubbasztottak ott összezárva. Érezték, hogy valami nagy bajt csináltak, de fogalmunk sem volt, hogy mit. Bacsó Péter így emlékezik a vádakra: "Azt varrták a nyakunkba, hogy mi előre megfontolt szándékkal, rafinált módon, a filmművészet eszközeit felhasználva tudatosan politikai kárt okoztunk, mert ahogy mi bemutatjuk az úttörőket, az a mozgalom tökéletes lejáratása."
Ennek következményeként, az osztály egyik legtehetségesebbike, Makk Károly szentendrei traktorosként kezdte a "filmrendező szakmát", s csak 1953/54-ben készíthette el a Liliomfi-t. Az Úttörők -című filmet egyébként a növendékek be sem fejezhették, dobozba került, s az egész nyomtalanul "elveszett". A többiek szinte kivétel nélkül a Híradó és Dokumentumfilm Gyárba kerültek. Híradókat, propaganda filmeket készítettek a kor elvárásai szerint, ki-ki a maga szakmai tisztességével forgatva-vágva az anyagot, utóbbi gyakran ÁVH-s felügyelettel. A nagy nyereség, hogy járhatták az országot, a nagy skizofrénia, hogy látták a valóságot, amelyikről természetesen nem számolhattak be.
Már nem tudom pontosan, hogy 1957 végétől vagy '58 elejétől dolgozott édesanyám a Televízióban. Kis magyar valóság, hogy a Főiskolán televíziósnak tanult fiatalok jelentős része emigrált 1956-ban, így szakemberhiánnyal kezdődött a rendszeres tévéműsor készítés a Szabadság téren. Ma már kideríthetetlen, hogy a nagyon kevés diplomás rendezők egyikeként miért került, s miért maradt a Politikai Adások Főosztályán. A hatvanas évek elején készített még néhány színházi közvetítést, de azután csak stúdió műsorok, helyszíni közvetítések, rövidfilmek jöttek. Egy csomó nagyot futott sorozatot ő indított el. Ott volt az Élő újság, a TV jelenti, A HÉT indításánál is.
Pedagógus lelkű volt, hát fölnevelt jó néhány későbbi rendezőt (Mahrer Emil, Pintér Gyula, Gábor Tamás, Bodor László és még sokan mások).

Televíziós rendezéseiből:

Nagy filmművészeink - Gózon Gyula – színész portré, (1961) op.: Kenyeres Gábor
Kapcsoljuk - Nemzeti Múzeum I-XIII. – kulturális műsor (1967)
Tavaszi forrás - Móricz Zsigmond nyomában Somogyországban – ismeretterjesztő, (1969) op.: Neumann László
Hat nap – riportfilm, (1970) op.: Nagy József
Emlékezés Erdei Ferencre – emlékműsor, riporter: Horvát János (1971)
Tartson velünk Mátyásföldre – dokumentumfilm, (1971) op.: Neumann László
Naponta 100 új lakás – riportfilm, (1971) szerk.: Bán János
Ólombetűs vallomások I-XX. – újságíró portrék, (1972) op.: Mestyán Tibor
Pavilon a főutcán - Hétköznapok balladája – dokumentumfilm, (1972) op.: Király Ottó
Világnézetünk alapjai – oktatófilm, (1973) op.: Miszlay Gyula
Együtt – gazdaságpolitikai műsor, (1973) op.: Janovics Sándor
Emberibb élet Szabolcsban – dokumentumfilm, (1974) op.: Király Ottó
Ez már együttes cselekvés – riportfilm, (1975) op.: Várszegi Károly
Csepel I-IV. rész – dokumentum sorozat, (1975) op.: Neumann László
Aki korán kel – dokumentumfilm, (1977) op.: Abonyi Antal
Sorsforduló - A siker anatómiája – portré, (1978) op.: Németh Attila
Népfrontmunka - Közösen a közért – dokumentumfilm, (1978) op.: Király Ottó
Leányvállalatok – dokumentumfilm, (1978) op.: Rozsnyai Aladár
Merre nézzen a tető a házon? – portré Tóth József asztalosmesterről, (1978) op.: Mohai János
Történelem jelen időben – dokumentumfilm, (1978) op.: Sólyom László
Termőre fordult évek – dokumentumfilm, (1979) op.: Király Ottó
Dunaújváros – riportfilm, (1981) op.: Király Ottó és Török Vidor

Fesztiváldíjas munkáiból:

Körösi halászok - riportfilm, forg.k.író: Pálfalvy Nándor, op.: Neumann László - Riga, Halászati Fesztivál, Elismerő oklevél (1966)

Díjak, kitüntetések:

Árvízvédelemért (1970)
SZOT-díj (1970)
Érdemes Művész (1979 vagy 1980)
Számos Elnöki Nívódíj


Forrás: Balla Ferenc, Dunavölgyi Péter