• MTV 1966-2005
  • Gyártási Igazgató 1985-2001 (közben: 1998.01.06 - 1999.05.13)
  • 1992 készül el Óbudai Gyártási Centrum átadása (1990-től épül)

A szocializmus tervgazdálkodásos rendszerében is a filmgyártás külön utakon járt, mert egy-egy produkció vállalkozásszerűen működött. Egy cél érdekében szerveződött szakmai vállalkozások voltak.

Ezek egy kisebb KFT-hez hasonlítottak és ez nálunk problémát okozott. Itt a producerek a televízió főszerkesztői voltak. Alattuk a szerkesztők és dramaturgok. Azok halászták le a témákat és a forgatókönyveket. A következő szint a rendező és a gyártásvezető volt. Ezt a televízióban általában kiosztották a feladatokat, az Irodalmi és Drámai Főosztályon ez nem működött, itt nagyobb szabadsága volt a rendezőknek választani a feladatok közül. Ezt követte az a döntés, hogy milyen technikával (film v. elektronika) és hogy hol, belsőben, az MTV-ben vagy külsőben a MAFILM-nél, azaz a filmgyárban.

Milyen technikai bázisa volt a televíziónak, mikor gyártási igazgatói posztot elnyerted?

A tőzsdepalotában fel volt építve két szervezeti struktúra, az aktuális és a művészeti. Azt a minimumot sikerült elérni, hogy innen az adótoronyig elmenjen a kép. Ekkoriban dúlt a harc, hogy mi volt előbb, mi a fontosabb a tartalomszolgáltatók vagy a televízió műszaki teljesítőképessége. A viták jelentős része az elnökségi értekezleten tudott csak megoldódni. Ezt elégelte meg Nagy Richárd és döntött úgy, hogy alakuljon egy rendszerszerűen felépített televízió.

(Míg zajlottak ezek a viták, Kerpel Róbert a Tervhivatalnak már a többedik TV-tervet adta be, de a hatalomnak nem volt szándéka ekkora beruházást jóváhagyni.) Annyi pénzt lehetett szerezni, amellyel a Szabadság téri épület felét, a IV stúdiót ki lehetett alakítani. Ide nem mehetett be mindenki, csak a külön belépőkkel rendelkezők, és lett itt is gyártási pótlék, amit a filmgyárban dolgozóktól, az oda ki nem jutó televíziósok, mindig is irigyeltek. Ennek a stúdiónak lett volna a feladata a MAFILM-es produkciók kiváltása. Ez valóban korszerű stúdió volt, lámpaparkjával, vezérlőjével, kiszolgáló helységeivel, de a filmgyári világ szakmai módszertanát nem lehetett behozni ezzel a televízióba. Először csak szórakoztató műsorok készültek, szilveszterek, vetélkedők, később helyet kaptak a televíziós játékok is. Bár az hamar kiderült, hogy a filmgyári kreatív légkör, a filmezés módszertana nem könnyen ültethető át. Nem minden a technika. Bár az sokat jelentett, hogy volt önálló hangmérnöki szoba, volt fényorgona. Egyre többen szerettek volna itt dolgozni, egyrészt a jó munkakörülmények miatt, másrészt a vágyott gyártási pótlék végett. Az eleinte havi egy tévéjátékból évi egy-kettő lett. Ekkor találtuk ki, hogy épüljön a Bojtár utcába két kifejezetten a drámai produkciók számára kialakított stúdió. Kerpel rábólintott és kiadták a Finta építészeti irodának – ők csinálták a IV-es stúdiót is – nekik már van gyakorlatuk. Elnökségi ülésen 1986-ban mutatta fel Kerpel a papírt a Tervhivatal engedélyét. Kezdődhet az építés. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy csinálunk ott egy kisebbfajta vállalatot. Ahol már egy másfajta gondolkodás is érvényesülni tud, ahova átmenthető a filmgyári szemléletmód. De nem gondoltam, hogy ezzel teljesen kiválthatók a MAFILM-es produkciók, mert a külsőkben forgatott filmek világát nem lehet bekényszeríteni egy korszerű televízió stúdióba. De a filmgyárba fogatott televíziós játékoknak kiváló volt a megépült akkor igen korszerűnek számító stúdió.

Abban az időben az is elterjedt, hogy szándékod volt a Bojtár utcai bázis leválasztani a televízióról. Önálló vállalattá alakítani.

Igen egy kis „mafilmről” álmodtam. De belebuktam ezt ma már elmondhatom, túl újszerű volt ez az elképzelés. Sok érdeket sértett, hogy mindenért, amit a produkció használ, azért fizetni kell majd. A rendszer precízen ki volt találva. De bevezetni csak úgy lehetett, hogy ez az egész csak virtuálisan működött, mintegy tájékoztató jelleggel. Megnyugodtak, hogy a valóságban nem kell fizetni. Ez a virtualitás lett az elképzelés halála. Nem lehetett belőle tovább lépni.

Tudtad-e produkció centrikus elképzeléseidet érvényesíteni, amikor azt hozta az élet, hogy megbízott elnök lettél?

Nem, mert ez a rendszerváltás után egy egész más politikai környezetben történt. Ekkor már politikai harcok színtere volt a televízió és ez a háborús terep ráépült az előző korszak ellentmondásaira. Peták István és helyettese Sárközi Erika mellett én voltam a realizáció irányítója. Abban állapodtunk meg, hogy ők kitalálják, mi legyen, és én másnap megmondom, hogy bírjuk-e az elképzeléseket realizálni. Nevetséges, de az volt a legnagyobb gond, hogy kevés a szoba ahhoz, hogy az új szervezet felálljon. Én felajánlottam, hogy kimegyek a házból és viszem magammal a munkatársaimat és ezzel a bentieknek több tér jut. Az embereim nehezen fogadták ezt a döntést. Kimenni a gulágra!! Biztattam őket: ingyen parkolhatsz, lesz irodád. Ekkor vittem ki a lámparaktárt, a szcenikát, az összes műhelyt, kellék raktárt stb. Ekkor vettük meg a „bojtár bázissal”szemben lévő ipari tanuló iskolát és itt rendezkedtünk be irodáinkkal és táraink egy részével. Itt lett az én szobám is. Törekedtem arra, hogy ennek az épületnek legyen dizájnja. Lakhatóbb legyen, mint a benti ház.

Miközben épül a kinti világ, Peták István elnök körött megfagy a levegő, le kell mondania.

A bukás oka nem csak politikai volt. Sokan mentek panaszkodni a képviselőkhöz, a kurátorokhoz a házból, hogy az én elképzelésem nem jó. Ők jobban tudják, hogy mit kell csinálni. A sok akarnok sok patrónusra talált a politikában. Peták megbukott. Addig mószerolták, míg kiderült, hogy a Peták nem jó elnök. Ez nagy hiba volt. Hetente számoltatták be mindenről őt és engem is. Mindent, minden pici döntést meg kellett okolni. Így nem lehet vezetni. A semmihez nem értő társadalmi kurátorok civil kérdéseire kellett állandóan válaszolgatni. Bizalmi szavazáson leváltották az elnököt, majd a két alelnök irányít addig, míg a pályázat kiírása után ismét lesz elnöke a televíziónak. Egy hétfőn telefonon (1998. január 6.) hívtak, reggel volt, épp ittam a kávémat, keresnek a kuratóriumból. Felállok, kávémat leteszem. Titkárnő hangja a telefonban: Lóránt üljön le! Honnan gondolta, hogy állok. Tíz óra öt perctől maga a televízió elnöke. Azonnal jöjjön be. Berohanok a tévébe. Mondják, menjek át az 5-6-ba ott vár a kuratórium. Kilépek a tévéből rengeteg kamera, újságírók, villognak a vakuk. Kérdeznek: mi a koncepcióm? Kit fog kirúgni? Átmentem a kuratóriumhoz. Mondták a közjegyző már aláírta, te itt írjad alá, és holnapra tegyél le egy koncepciót.

Most itt a lehetőség! Te lettél az első ember. Az lesz, amit te akarsz!

Én is azt hittem, de ez nem így működött. Két-három nap alatt összekovácsoltam egy koncepciót. Szerintem ez a koncepció részben még ma is működik. Egy olyan szervezeti rendszert dolgoztam ki, melynek az volt a célja, hogy mindenki a tehetsége szerint dolgozhasson és az egyes egységek ne akadályozzák egymás munkáját. Az egész célja pedig az eredményes közfeladatot ellátó televízió. Nekem abban az egyben szerencsém volt, hogy ismertem a munkatársaimat, így megtaláltam szerepüket az általam megalkotott szervezeti felépítésben. Nem menekültem elefántcsonttoronyba, lejártam a büfébe és ebédelni, nem csak a szobámban lehetett velem szót váltani, így közvetlenül értesülhettem mindenről.

 

Mi indokolta, hogy a konkurens az RTL kapjon segítséget az MTV-től?(Stúdió használatot, konténervárost az MTV területén, munkaerő szükségletet, szakembereket.)

Én törvénytisztelő ember vagyok. A médiatörvényben benne volt a plurális televíziózás megteremtése. Hittem ennek hasznosságában, hittem, hogy ennek megteremtése, jó tesz a magyar demokráciának. Hittem a versenyhelyzet hasznosságában. A Duna Televízió megalakulásakor ugyanilyen szellemben döntöttem. A Könyves Kálmán körúton egy stúdiószegletbe beültek és ezt rögzíteni voltak képesek, semmijük sem volt. Nem tudták sugározni. Ebben segítettem. Kiépítettük a mikroláncot a mi adóhálózatunkig.

MTV-s segítséggel jutott el a Duna adása a nézőkhöz.

Pontosan. Az a technológia, ami a Fradi meccset közvetítette, ált át, hogy a Dunát segítse! Nem egy televíziós kollegánk dolgozott ezen a projekten. Az indulás pillanatában itt is segítettünk.

Visszatérve az RTL-re, utólag nem látod helytelennek akkori döntésedet, nem kellett volna a helyzeti előnyt kihasználni, hagyni kínlódja ki a konkurencia az infrastruktúra megteremtését. Ezzel is időt nyert volna a közszolgálati televízió.

Lehet, de az én emberi tartásom ezt nem tette lehetővé. Nem megölni akartam az ellenfelet, hanem csak legyőzni. Hittem a tisztességes versenyben és feladataink különbözőségében. Persze viszont segítséget soha nem kaptam, de egy előny azért származott az együttműködésből, hogy még tisztábban láttam a gyors és racionális döntések előnyét. Ott egy holland középvetető, akit megbíztak a magyarországi feladatok elvégzésével mindent eldöntött és eldönthetett. Nem szóltak bele munkájába ezren, mint nálunk. Amit mi megbeszéltünk az úgy volt. Pillanatok alatt leszállították a megrendelt technikát. Célratörőbb és racionálisabb lettem.

Az általad kialakított szervezeti egységek között volt egy az alkotói iroda, Málnay Levente vezetésével. Sokan azt állítják, hogy nem kezelted rangján az oda csoportosított alkotókat és ez rányomta bélyegét a televízió képernyős minőségére.

Eredetileg ezt a területet az adásrendezők, segédszerkesztők, asszisztensek számára hoztam létre. Rendezők csak ideiglenesen voltak oda csoportosítva. Sajnos nem tudtam aztán már létrehozni azt a szervezeti egységet, mely közvetlenül a műsorok kitalálásáért és színvonalas megvalósításáért lett volna felelős. Ez egy búvó hely volt, ne rugassák ki velem az alkotókat, azon a címen, hogy majd hozunk kintről alkalmanként. Nagyon nagy nyomás volt rajtam a felsőbb körökből.

Milyen mértékig szorongatta az Elnököt a politika?

Nagyon nagy szorítás volt. Személyes telefonok és üzenetek. Rendszeresen a kuratóriumon keresztül, de gyakorta közvetlenül is. A sajtóbálon a páromon nagyestélyi, rajtam szmoking, és akkor félrehívnak és utasítgatnak, fenyegetnek. A dolgozók fizetését akarták elvonni, hogy én mit harcoltam minden hónap huszonhatodikán, hogy új bankot szerezzek, hogy a kincstár oda utaljon, ahonnan le tudom hívni a fizetéseket. Folyamatosan változtatgatni kellett a bankokat és hasonló cseleket csinálni, hogy a dolgozóknak legyen fizetése.

Honnan ismerted a politikusokat, hisz azelőtt színészek körében forgolódtál, rendezőkkel dolgoztál?

Komolyan vettem a feladatomat. Mindenhova elmentem ahova hívtak. Sokfelé hívtak, ez akkor még nagyon komoly pozíciónak számított. Tudtam, egy első vetőnek ismernie kell azt a környezetet, amiben dolgozni kényszerül. Hamar megismertem a politikai élet akkori szereplőit. Sajnos. Az első negyedévben, amikor kialakítottam a programomat, akkor önálló voltam. De egyre inkább egy leírhatatlan koncepciót kellett volna követnem, amit nem követtem, de a sajátomat sem tudtam már realizálni.

Mi volt lemondásod közvetlen előzménye?

A Horn korszak után Orbán korszak jött. Össze akarták vonni az MTV-t a Dunával. Ekkor módom volt személyesen beszélni Orbánnal, aki azt mondta: a környezetemtől és tanácsadóimtól tudom, hogy maga ért legjobban a televízióhoz, de egy nagy baj van, hogy a Horn nevezte ki magát. És ekkor mondtam le. Először Körmendi Ékes Judit majd Schmidt Mária hozta a hatalom üzenetét. Lemondásom feltétele volt, hogy alelnöki pozíciómat megtarthatom. 1999. május 19-én a kuratóriumi ülésem, lemondó nyilatkozatommal egy időben hivatkozhattam Orbán ígéretére, hogy alelnök maradhatok. Kovács Andrásék ezt tudomásul vették.

Milyen volt a viszonyod Szabó László Zsolttal az új MTV Elnökkel?

Nem jó, Szekerest küldték a nyakamra. Érdemi befolyásom nem volt. Minden fontos területet kiszervezetek alólam. Anyagi érdekeik is így kívánták.

Még egy fontos kérdésről kell beszélni, ez az MTV Archívumának korszerűsítése fejlesztése. A technológia felfejlesztése elkezdődött, volt szándék a megújításra, de ez is megakadt. Hosszú ideig még elsőszámú vezetője sem volt, aki lobbizhatott volna a fejlesztésért.

Az alapkoncepcióm szerint a Archívum közvetlen elnöki irányítás alá tartozott. Ezért hívtam Józsa Anikó mellé Dunavölgyi Péter gyártásvezetőt, gazdasági szakembert és Babiczky László rendezőt, a tartalmak mentésének irányítására. A gazdasági irányítást vezető Dunavölgyi mellett az MTV napi műsorainak kiszolgálása lett volna a feladata Józsa Anikónak, Babiczky László rendezőnek pedig a közgyűjteményi funkció fülfejlesztése, a művészeti, kulturális értékeknek a jövő számra való megmentése, a művek felújításának irányítása. Sajnos ez a rendszer sem tudott véglegesen felállni és vált később lehetségessé a triumvirátus élére ejtőernyős vezető kinevezése, ami megakasztotta a fejlődést.

Milyennek látod a köztelevízió jövőjét az MTVA megalakulásával, és a rádió, a Duna és az MTV negyvenkilenc fős szerkesztőségeivel?

Két baj van. Az egyik az információrobbanás, a másik a technológiarobbanás. Ma televíziót lehet nézni a marok telefonon, a neten. Ebben a kettősségben kell megtalálni a köztelevízió helyét. Ehhez pénz és szakértelem kell, és színvonalas alkotások sora. Sok-sok idő kell a nézők visszahódítására.