Babiczky László rendező 06 20 91-45-118 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. www.facebook.com/babiczkylaszlo

Kovács Béla a Gyermek és Ifjúsági műsorokat készítő szerkesztőség vezetője (1957-1987) emlékezett Takács Vera kamerája előtt a Magyar Televízió első házi telefonkönyve segítségével a magyar televíziózás kezdeteire. A beszélgetés hitelessége és fontossága ösztönzött arra, hogy írásos formában is hozzáférhető legyen az emlékezés. Ehhez a hozzájárulást megkértem a beszélgetés készítőjétől. A hitelesség kedvéért csak a legszükségesebb mértékben nyúltam az elhangzottakhoz, meghagyva az élőbeszéd fordulatait. (Babiczky László)

 

Nem a főnökeimmel voltam elsősorban jó viszonyba, hanem inkább az apparátussal. Ez azt jelentette, hogy talán valamennyi érzékem volt az emberi kapcsolatokhoz.

Láttam a gyermekeimet senyvedni nyáron a televízió stúdióban: színes ceruza, papír…rajzolj, még egyet rajzolj, most egy kicsit menj ki, mert felvétel lesz. És akkor egy napon előhúztam a diplomámat a fiókból, abbahagytam a szerkesztést és tanár lettem.

Lukács Lóránt, operatőr

Lukács Lóránt életének első harmadát a sport töltötte ki. Válogatott sportolóként 1968-ban Érdemes Sportoló címmel tüntették ki, a motor és a motorcsónak sportban elért Magyar Bajnoki, Világ és Európa Bajnoki eredményeinek elismeréseként. Miközben a Budapesti Honvéd Sportegyesületben sportolt, elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát, 1965-ben diplomázott Ugyanebben az évben kezdett dolgozni a Magyar Televíziónál, operatőri beosztásban.

Ezerkilencszázharmincnégyben születtél. 1934-1945 viharos időszaka a magyar történelemnek. Hogyan emlékszel ezekre a gyermekévekre.

Emlékeim ott kezdődnek, hogy rohanunk haza, mert légi riadó van. A Vashegy utcában laktunk, ami közel van ahhoz a bunkerhez a Naphegy oldalában, ahonnan a légi irányítás történt. Négylakásos házban laktunk, közvetlen mellettünk a németek rádiós adóállomása. Apám kint volt a fronton, anyám vigyázott itthon ránk. Ma is látom, amint a fényszórókkal keresik a gépeket. Álmodok róla. Üvöltő sziréna, futás a sziklába. Ez komoly élmény egy kissrácnak. Később Budapest ostromát telibe megéltem. Német parancsnokság költözött be a házunk emeletére. Egy-egy orosz tank feltűnt a „dombtetőn” és belelőtt a házunkba. Aztán még egy bomba is telibe találta a házunkat. Lent voltunk a pincében. A lépcsőkanyarban két német katona cigarettázott, azok rögtön meghaltak. Az volt a szerencsénk, hogy csavart lépcső jött le a pincébe, így a légnyomás nem ért el minket. A húgom akkor volt pólyás. Egy üveg sárgabarack lekvár ráesett az Ági fejére, és szétfolyt rajta a lekvár. Amikor a sötétből egy kis fényt csiholva tapogatózni kezdtünk, anyám érezte, hogy valami trutymó van Ági fején. Anyám azt hitte, hogy Ági fejét találat érte. Az éjszaka leple alatt átmentünk a szomszéd házba.

Ekkor jött Bálint Ági és a Kukori és Kotkoda. Ezt a televíziós koncot odadobták nekem, mint bukásgyanús feladatot, és bizonyos fokig Áginak is. Eddig ugyanis senki sem csinált itthon televíziós párbeszédes rajzfilmsorozatot, és Ági sem írt ilyen rajzfilm forgatókönyvet.

Egy idő után untam, hogy mindent olyan jól megszerkesztettem, úgy klappol minden, és odaadom „ezeknek” és elrontják, ellezserkedik. És Halák László megadta a lehetőséget, hogy a magam ura legyek.

A „pannóniás” gyerek az fogalom volt akkoriban. Gyakran hívtak minket szinkronizálni persze leginkább csak tömeghangnak. Ezt a világot hamar megismertem, de izgatott a másik, a technikai oldala is, mi van az üvegablakon túl. Az akkori „pannóniás gyerekek” közül szinte mindenki a szakmában maradt:

Alcím: Mikroszkóp alatt a Duna Televízió születése

beszélgetés Péterffy András rendezővel

Milyen helyzetben érte a rendszerváltozás Péterffy András rendezőt?

1988-ban már voltak tüntetések. Volt Lakitelek, volt Monor. A Duna tüntetésen együtt meneteltünk Schiffer Pállal, Lányi Andrással. Nem politizáltan, de benne voltam valamiféle pezsgésben.

Mesélj a szülői háttérről!

Érdekes család a mienk, az egyik ága, az anyai, nagyon régi erdélyi, egész pontosan pártiumi nemesi család. Abból tudom, hogy nagyon előkelő, hogy a Kolozsvári Öregtemplomban az oltártól két oldalt ki vannak téve az erdélyi nemesi családok címerei: Nyilván legközépen van Bethlenek, Rákócziak, Apafiak, és talán ötödikek az Inczédyek. A másik ág édesapámé. Az egy abszolút nincstelen kisparaszt család.  Az 1900-as évek legelején kitántorgott Amerikába a nagyapa. St Luisban dolgozott egy autógyárban. Mivel a családban senki sem volt alkoholista, ezért össze tudott kuporgatni annyit, hogy meglett a visszaszóló hajójegye, és egy kis házat is tudott venni és hozzá öt hold földet. Ez az indulás. Ő mindkét fiát kitanítatta. Az egri tanítóképzőbe jártak szegényes körülmények között. Az apa minden reggel hatkor ministrált az Egri Székesegyházban és cserébe kapott reggelit. Kaptak tandíjmentességet, mert jó tanulók voltak.

Sportnapok – Visszaemlékezések

A szakszervezetek és az Üzemi Tanács javaslatára – nem kis mértékben Vámos Sándor műszaki vezető, focista lobbizására – Rudi Zoltán az MTV ZRT elnöke felkarolta sportnapok újraindítását. A 2004-es sportnapokat váratlan nagy érdeklődés mellett az Elektromos Művek pályáján, a sportköri hagyományok jegyében, rendezte meg a televízió. Vámos Sándor információja szerint sokat segítettek a realizálásban: Czák Ferenc, elnöki főosztályvezető, Vígh András, kereskedelmi főigazgató, Spalek Péter főgyártásvezető, Kléber Tamás a rendészet vezetője, Szilágyi József főgyártásvezető.

Babiczky László rendező 06 20 91-45-118 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. www.facebook.com/babiczkylaszlo