Kerpel Róbert, főmérnök, műszaki igazgató

Celldömölk, 1925-2001  

Tanulmányai: 

BME Villamosmérnöki Kar  

Munkahelyei:

Magyar Rádió Műszaki Főosztály (1949-1957)

Magyar Televízió, stúdió- és közvetítő kocsipark vezetője (1957-1985)  

1949-ben került a Magyar Rádió Műszaki Főosztályára. 1954-ben bekapcsolódott a Széchenyi-hegyi 100 W-os kísérleti adó, valamint a Hargita Stúdió kiépítésének munkálataiba. 1955-től a Magyar Rádió Főmérnökeként televíziós stúdiót vezetett.
1957. május 1-jétől a PYE közvetítő kocsival induló adások lebonyolítása lett a fő feladata. Folyamatosan szem előtt tartotta a közvetítő kocsik technikai színvonalának fejlődését. A Magyar Televízió műszaki igazgatása mellett, 1962-1968 között az Országos Atomenergiai Bizottság tagja és titkára. 1968-tól az Űrkutatási Kormánybizottság tagja, majd titkára. 1974-1978 között az Űrkutatási Kormánybizottság elnöke. A ’70-es években az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tagja. Az OIRT és a CCIR tagja volt. 1985. július 1-jével vonult nyugdíjba a Magyar Televízió műszaki igazgatójaként.

forrás: életrajza 

Kerpel Róbertről a Magyar Televízió műszaki bázisának megteremtőjéről fájdalmasan kevés írásos dokumentum található. Munkásságát Állami Díjjal ismerték el, de érdemi értékelést csak televíziós helyettese Horváth Miklós adott a Médiatechnikában illetve a sírnál mondott beszédében. E két szöveg alapján készítettem egy kompilációt. Kiemelkedően fontos szerepe van tehát az idézőjelnek az anyag elején! (Babiczky László)

 „Kerpel Róbert Szombathelyen született és Celldömölkön nevelkedett, majd a fővárosba jött, hogy beiratkozzon a Műegyetemre. Amikor megkezdhette felsőfokú tanulmányait, a hírközlés iránt érdeklődők közül a legtöbben a gépészmérnöki fakultást választották, mivel akkor nem volt még villamosmérnök képzés. 1948-ban fejezte be egyetemi tanulmányait. Az ambiciózus fiatal mérnök két kiváló, frissen végzett társával, Benkő Ferenccel és Heckenast Gáborral együtt a Magyar Rádiónál kezdte szakmai pályáját.  Amikor a Rádió kebelén belül a Televíziós Főosztály megalakult, közreműködött a műszaki osztály megszervezésében és vezetésében. Szinte természetes, hogy elsősorban rádiós kollégákat vont be az új szervezetbe. A zümmel fiatalokból álló lelkes gárda mit sem tudott még arról. hogy a televízió a társadalmi tudatformálás leghatásosabb eszköze lesz pár év múlva.

A hallatlanul gazdag életpályájából néhány esemény felvillantása talán felidézi az ő karakterét és meghatározó szerepét a fontos döntések megszületésének idején.

Mivel az 50-es évek elején az akkori állami vezetés úgy gondolta, hogy hazai gyártású filmlejátszók, kamerák, közvetítő kocsik, stúdió-, valamint adó- berendezések biztosítják majd a hazai televíziózás eszközrendszerét, ezért a Posta Kísérleti Intézet, a Mechanikai Laboratórium, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kapott megbízást, hogy a berendezéseket elkészítse - részben már elavult szovjet dokumentációk alapján.  Kerpel Róbert rendszeresen ellátogatott ezekbe az intézményekbe és látta a hihetetlen erőfeszítéseket és persze a kellő tapasztalatok hiányát. Kialakult benne az a felismerés, hogy nem itthon kell mindent újra kikísérletezni, feltalálni, hanem a kor élvonalbeli megbízható technikáját célszerű megvásárolni, méghozzá "nyugati reláció"-ból és a jó képminőséggel lehet a lakosság számára vonzóvá tenni a televíziózást. Fáradhatatlanul érvelt a döntéshozó állami és pártvezetők előtt, hogy a "technikának nincs világnézete", biztosítsák a devizát angol építésű közvetítő-kocsi importjához. Fáradozását siker koronázta. Ez a koncepció korszakos jelentőségű volt és hosszú időre meghatározta a televíziózás hazai fejlődésének az irányát.

A kedvező döntés alapján felvehette a kapcsolatot az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat segítségével a cambridgei PYE céggel és szerződést kötöttek négykamerás közvetítő-kocsi szállítására. Az 1956-os forradalom idején Kerpel Róbert több munkatársával együtt a parlamenti rádióstúdió műszaki munkájában is tevékenykedett. Csak az utcai harcok megszűnte után derült ki, hogy a Nyugati pályaudvar egyik szélső vágányán van egy tehervagon és rajta a várva-várt PYE kocsi. 1957. február elején érkezett az angol cég hindu mérnöke és a Szabadság téri épületben került sor az átvételre valamint a tanfolyamra.  Ezzel nem csak a jó képminőségű műsorkészítés lehetősége nyílt meg, hanem ez, a legújabb technika vonzotta a fiatal mérnököket is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy külföldön is elismert szakember gárdát tudjon "kinevelni" Kerpel Róbert.

Vezetése idején stúdiók épültek korszerű technikával, közvetítőkocsik, programlebonyolítók. Komplett film- és hangtechnikai rendszer a kamerától a filmlaboron át a szinkronstúdiókig. Fülünkbe csengenek szavai ma is: Lehetőleg technikára költsünk, ne téglára. Mégis amikor szűknek bizonyult a Szabadság tér, az elnökkel együtt elhatározták, hogy megszerzik a Tervhivatal engedélyét a Bojtár utcai stúdióbázis felépítésére.

Szenvedélyesen érdekelte minden újdonság, de egy-egy új berendezés-típus megjelenésekor mindig kivárt, hogy ne mi legyünk annak első vásárlói. Így mondta: Várjuk meg, hogy a BBC vagy az ORF hogyan lép és beválik-e az újdonság. Fizessék ők a tanulópénzt. Mi nem vagyunk olyan gazdagok. Vásároljunk kiforrott konstrukciójú, kipróbált berendezéseket, ha csak lehet.

A legkorszerűbb műszaki megoldások és eszközök iránti érdeklődése nem csillapult akkor sem, amikor a Műszaki Igazgatóság élén 600 később 1000 fős csapatot irányított. Élénken él az emlékezetünkben az az időszak, amikor az első négy stúdióminőségű képmagnót sikerült megszereznie. 1965-ben az amerikai RCA gyár quadruplex rendszerű felvevő és lejátszó berendezések - az akkor még létező embargo miatt - kerülő úton érkeztek meg a Széchenyi hegyen levő Hargita stúdióba. A sikeres beszerzés és üzembe helyezés után büszkén mutatta be a berendezéseket az "új gazdasági mechanizmus" szülőatyjának Nyers Rezsőnek, aki egész délutánján az MTV műszaki igazgatójának gondolatait, előre mutató terveit, elképzeléseit hallgatta élénk érdeklődéssel.

Más alkalmakkor is fontosnak tartotta, hogy az ország vezető személyiségei megtekintsék az új és nagy fáradtsággal létrehozott létesítményeket. Az első színes stúdió felavatásakor - többek között - a miniszterelnök is gratulált a pompás létesítmény létrehozásáért Kerpel Róbertnek. Ez a 4-es stúdió tette lehetővé, hogy Németh László történelmi drámáiból több is parádés szereposztásban felvételre kerüljön. Operaelőadások, szórakoztató műsorok serege készült itt.  Ma már kevesen tudják, hogy milyen hallatlan energiával irányította nemcsak ennek a stúdiónak a megvalósítását, hanem a közvetítő és rögzítő kocsik tervezését beszerzését a műszak vezetője.

Tudta jól, hogy a televíziózás pénzigényes tevékenység. Éppen ezért ragaszkodott hozzá, hogy a beruházási szervezet teljes egészében az általa vezetett igazgatósághoz tartozzon és ne a gazdasági területhez.  Nagyon fontosnak tartotta, hogy felhőtlen legyen a kapcsolat Országos Tervhivatallal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal.  Személyesen építette ki a megfelelő tájékoztatást és az éppen aktuális fejlesztésekhez sikerült is megszereznie a támogatást. Mind emellett a műszaki gyűléseken többször is hangoztatta, hogy a "televízió szufficites" az előfizetési díjak fedezik a kiadásokat, sőt nyereség is kimutatható.

A környező országok kisebb-nagyobb küldöttségei úgy jártak az MTV-hez, mint a szomjas emberek a jó kútra, hogy eltanulják a módszert. Gyakorta MTV volt a referencia. Ha a magyarok ezeket a berendezéseket használják, akkor mi is ilyet szerzünk be. Ezt jól tudták a berendezésgyártók képviselői is. EMI, Marconi, Ampex, Thomson, Sony, Fernseh GmbH, Barco és a többi cég mind megismerték Kerpel Róbert tárgyalási stílusát is. A versenyeztetések egy-egy project alkalmával legtöbbször háromfordulósak voltak. Így kedvező beszerzési kondíciókat lehetett elérni. A magyar külkereskedők is elismerték, hogy Kerpeltől lehetett igazán megtanulni az importálás legeredményesebb módszereit.

Hihetetlenül érdekelte az űrkutatás is. Az Apolló program idején szinte lázban égett. A holdra szállást, és a többi Houstonból érkező anyagot szalagra vettük és ha ideje engedte, ott állt az ampex gép mellett és figyelmesen követte a közvetítést.

Határozott, erős egyéniségnek ismertük meg, akik nap, mint nap találkoztunk vele. Hatvan éves koráig, 1985-ig a magyar televíziózás legeredményesebb műszaki irányítója volt. Élete során számos kormánykitüntetésben részesült kiemelkedő tevékenységéért. Ezek közül a legjelentősebb, hogy1970-ben Állami Díjjal tüntették ki.”

(Horváth Miklós)