Szerettem műsort készíteni, nem tartoztam bele sem a drámai rendezők klikkjébe sem más csapatokba. Magányos harcos voltam, igaz az is akartam lenni.
A Magyar Televízió zenei műsorainak története szorosan összefügg munkásságoddal.
Kerekes János, az operaház karmestere, aki akkor a televízió zenei vezetője volt, és akivel 1956-ban a Honvéd Együttes kínai körútján ismerkedtem meg, hívott engem a televízióhoz, mert értettem a zenéhez. Kóruskarnagy voltam. Zsurzs Éva vett fel asszisztensnek. Aztán hamarosan önálló műsort kaptam Zenekedvelő gyerekek címmel, úgy 1959 elején. Ezt követően az egész pályámat végig kísérte a zene. A hangverseny közvetítéstől az operáig, a zene portrékon át mindent csináltam. Kihasználták, hogy tudtam a partitúrát olvasni és ez a színvonalas koncertközvetítésnél elengedhetetlen.
Karmesterverseny?
Fellner Andrea ötlete volt, a rádió hatos stúdiójából ment az elődöntő, a tv négyes stúdiójából a középdöntő, a döntő a Zeneakadémiáról. Ez a műsorsorozat nemzetközi rangot vívott ki magának. A zenei élet meghatározó egyéniségeivé váltak a nyertesek. De ilyen nagyszabású akció volt a Tévé Zenés Színháza is, melynek ötven adása páratlan a világ televíziózásában. Bánki László szerkesztő, aki kitalálta a Táncdalfesztivált, amikor egyszer vittem haza kocsival panaszkodott, hogy belefáradt a könnyűzenébe. Mondtam neki van dramaturgi végzettséged, szereted a zenét, miért nem csinálsz Zenés Színházat.
Milyen volt a televízió és a politika kapcsolata?
Erről sok a tévképzet. Ahol szoros volt a kapcsolat az a híradó és az aktuális terület illetve a szilveszter. A szilveszter az mindig súlyos pártközponti felügyelet mellett zajlott. Én négy-öt szilvesztert csináltam, abból egyet Szirmai István szétvert, abból semmi nem maradt. Nem is én fejeztem be, hanem Deák István. Ezt Komlós János írta zömmel és az én első szilveszteri próbálkozásom volt. Ebből csak egyet sajnálok, készült egy húsz perces Latabár film, ami arról szólt, hogy van egy amerikai elnök, aki magyar és lelövik és ez pont egybeesett a Kenedy gyilkossággal. Ezért levették és ez a film elveszett. Nincs meg. Ez volt Latabár utolsó filmje. A politika és a televízió viszonyát az határozta meg, hogy milyen politikai súlyú személyiség volt az elnök. Ez határozta meg azt is hogy mennyi pénzt kapott a televízió az adott évben. Hosszú ideig Tömpe István volt a Rádió és Televízió elnöke és főosztályvezető vezette a tévét (Tamás István, Kulcsár Ferenc) majd tejhatalmú alelnökök vezették a két intézményt: Hajnal Kornél, Gódor Ferenc, Pécsi Ferenc. A szétválás után Nagy Richárd volt az első önálló elnök, akinek politikai tekintélye és a televíziózás iránti olthatatlan szerelme eredményezte a cég aranykorát. Ő kezdte először hangoztatni, hogy hamarosan elindul a sokoldalú televíziózás a fellőtt műholdakon keresztül és ezért nagyon kell az MTV fejleszteni, hogy versenyben maradjon. Az őt követő elnökök szintén pártemberek voltak, de ilyen nagy volumenű elnöke már nem volt a televíziónak. Ez megérződött a kapott pénz nagyságában és a technikai fejlesztés lehetőségében is.
De ne kerüljük meg azt a kényes kérdést, hogy a dokumentumfilmnél Radványi Dezső, akinek állítólag direkt kapcsolata volt a rendszerváltás előtti politikai hatalommal, vagy dr. Váradi György, akinek ügyészi múltja ismert volt és a színházi területet vezette, állítólag számtalan ilyen munkatársa volt a televíziónak. Mégis miért tűnik úgy, hogy egy szakszerű televíziózás volt a jellemző a rendszerváltás előtti korszakra?
Az, hogy az induláskor a gyártási vonalon volt katonák jelentek meg: Járai Béla, Szente László, Baji Tibor, az, hogy a politikai területek élére Kós Béla, Radványi Dezső került, aki az AVH módszertani osztályáról jött, Ipper Pál, aki AVH-s őrnagy volt, az tény. A televízióban mindig voltak ilyen típusú ejtőernyősök, ez nem a rendszerváltás utáni korszakra jellemző csak, de Ipper Pál, aki ENSZ tudósító volt mielőtt a rádióhoz került és a 168 órát vezette, azt állította, hogy nagyon megváltozott a véleménye a világról azokban az években. Ezek az emberek kétségtelenül televíziós szakemberekké váltak. Ennek ellenére a művészeti területeket egyfajta szabadság jellemezte. Én pártonkívüliként végigcsináltam egy életutat és nem szólítottak fel, hogy lépjek be. Liszkay Tamás főosztályvetőként nem volt párttag.
De Bánki László párttag volt, de ez a munkáján szerintem nem látszott.
Ő egy tipikus pesti polgár volt, aki ifjú éveiben belesodródott a mozgalomba, nagy MADISZ funkcionáriusból lett ORI rendező, majd rádiós, majd televíziós. Ő párttag maradt, de felesége Lehel Judit sosem lett párttag. De Czigány György kifejezetten nem állt közel a párt ideológiához, de Vecsernyés János a zenei terület másik jó szakembere meg párttag volt. Chrudinák Lajos, Peták István pártvezetőségi tag volt, Gombár János nem volt párttag.
Amikor televíziós tevékenységedről beszéltél nem érződött, hogy folyamatos harcban álltál a politikával, vagy azt képviselő munkatársakkal, inkább szakmai ellentétekről beszéltél.
Nekem nem volt politikai ellentétem, nekem személyes háborúim voltak, elsősorban Szinetárral. Ez is olyan kimondatlan utálat volt. Ő élt a hatalmával, én ettől nem ijedtem meg. Szerettem műsort készíteni, nem tartoztam bele sem a drámai rendezők klikkjébe sem más csapatokba. Magányos harcos voltam, igaz az is akartam lenni.
Mennyiben képviselte Szinetár Miklós az aktuális kultúrpolitikát?
Aczél György kedvence volt, sok mindent el tudott érni, ami a televíziónak jó volt. Nem utasításra, de tartott ő egy határozott politikai vonalat, de meglehetősen liberálisra nyitotta a kaput. Az alkotóknak nagyon nagy száma kapott feladatot: színházi rendezők, filmesek. Nem élt vissza a hatalmával. Most úgy tünteti fel mintha az egész művészeti termés az ő érdeme lenne. Nem, mert az őt megelőző korszak Szűcs Bandi, Dobos István, Cserés Miklós időszakban is sok értékes törekvés volt. Cserés Miklós (1957-1958) főrendezői ténykedését Apáty Imre (1958-1959) követte, ezután lett Szinetár a meghatározó. A főrendezői funkció elsősorban a drámai területre volt hatással. A többi műsorterületet máshol felügyelték. Ez kezdetben a Zsurzs Éván a stúdió osztály vezetőjén múlt, mert egy csapatban voltak a rendezők és csak később osztották szét műfajok szerint. A két fő terület a művészeti és az aktuális volt.
Horváth Ádám ebben a struktúrában hol helyezkedik el? Úgy tűnik speciális önálló volt az utad.
Igen, én Szinetárral sohasem voltam jó viszonyban, másrészt mindig igyekezetem, hogy ne ragadjak le egy műfajnál, mert abban elfásul az ember, ezért a dráma, a dokumentumfilm, az élő adás állandó váltakozásában, a televízió minden területén dolgoztam. Így aztán amikor ő úgy látta, hogy túlfoglalkoztatott vagyok, és ezt az egyik terület elfogadta, a másikak nem, így folyamatosan tudtam dolgozni. Ma már nyugodta elmondhatom, hogy nagyon nagyszámú és igen különböző műsorban dolgoztam.
Rendezési munkamódszered, ez híres, hírhedt volt a televíziósok között, nem az improvizálásra, a művészi rögtönzésre, hanem a pontos megtervezettségre épült.
Ezt a munkamódszert a Főiskola elvégzése után a BBC három hónapos akadémiáján megtanultam. Ez a módszer a rendezők fantáziáját otthon az íróasztal mellett igyekszik működtetni és aztán a gyakorlatban már a műre lehet koncentrálni.
Mi volt a szerepe a Veszprémi Fesztiválnak a Magyar Televízió történetében?
Veszprém megálmodása Mihályfy Imre, Lénárt István, Szántó Erika nevéhez fűződik. Kettős célja volt, egyrészt, hogy a televízió alkotói megmérkőzzenek, megmérettessenek másrészt a nemzetközi szakemberek vendégül látása a televízió műsorainak, filmjeinek bemutatása. Ekkor már 1971-ben a világ minden részéből érkeztek vendégek, akik kíváncsiak voltak alkotásainkra. Az egyiknek egy ünnepélyes gálán való díjkiosztás volt a vége, a másiknak pedig az eladott alkotások sora.
Miért nem kapcsolódott ez a televíziós szándék össze az akkor már létező magyar filmszemlével?
Akkora különbség volt érzelmileg is, meg tartalmilag is és nem utolsó sorban technikailag a televíziós művek és a játékfilmek között, hogy ez fel sem merült ez akkoriban. Nem lehetett például a televíziós alkotásokat, tévé-játékokat elvezhető formában, moziban levetíteni. A miskolci dokumentum szemlén is külön mérettek meg a televíziós és a mozi forgalmazásra készült alkotások. Összehasonlíthatatlan volt a két műfaj pénzügyi és kapacitásbeli okok miatt. De hamarosan létrejött a kőszegi fesztivál a gyermekfilmek, gyermekműsorok számára. Ott együtt volt a televízió és a játékfilm.
Kik voltak a zsűriben, képviseltette-e magát a hatalom, hogy a díjakkal is irányt mutasson?
Nem igazán. Az azonban gyakorlat volt, hogy egy napra valamelyik vezető politikus lelátogatott. Aczél György, Berecz János itt lehetőség volt az eszmecserére. E mellett volt a kritikusokkal is szervezett találkozás, ezek nem voltak igazán jóízű beszélgetések, talán itt szűrődött be leginkább a politika. Az alkotók ebben kényszeredetten vettek részt, s igyekeztek a demagóg megszólalásokat óvatosan hárítani.
Horváth Ádám neve összefűződik a televízió nagy akcióival, vetélkedőivel, körkapcsolásaival, az első karmesterversennyel.
Két nagy körkapcsolásos műsort találtunk ki Vitray Tamással. Jó estét Magyarország címen, ahol négy különböző nagyságrendű települést kötöttünk össze. Ezt követte tíz adásban a Hazai esték. Mely két településen négy közvetítő kocsival zajlott. Ilyen rendezőkkel, mint Simó Sándor, Szabó István, Gábor Pál, Kalmár András. A centrumban volt Vitray meg én, és kint olyan riporterek, mint Vértessy Sándor, Szilágyi János, Szegvári Katalin, Wisinger István. Boldizsár Miklós és Kóthy Judit voltak a szerkesztők feldolgozták a két települést. Négy tanárképző főiskola növendékei játszottak és a nyeremény egy autóbusz volt a győztes főiskolának. Ezeket az élő közvetítéseket én nagyon szerettem, de a színházból és az operából is közvetítettem előadást élőben. Aztán jöttek kiemelkedő politikai események, melyeket közvetíthettem. Március 15-i adások, Nagy Imre temetés egész napja, ami nagy technikai felvonulást jelentett, de volt olyan szilveszter is ami hét helyszínről ment.
Nem félt az akkori televíziós vezetés az élőtől, hisz itt bármi történhetett…
Nem, nem merült fel ilyen probléma, sőt az egyik Jó estét Magyarország adásánál, mely az egyik választást megelőző nap ment Sárospatakról, hogy Wisinger István volt ott a riporter és szóltunk neki, hogy hagyja ott a mikrofont és beszélgessenek a Máriagyüdiekkel. Kontrolálatlanul beszélgettek az iskolások.
Egy másik műfaj az irodalom
Indult egy irodalmi folyóirat Fáklya címen Lendvai György szerkesztette, ennek a konstrukciója nagyon szerencsés volt, mert volt benne egy egyfelvonásos, ami erre íródott: Hubay Miklóstól, Rónay Györgyön át Csurkáig volt benne egy klasszikus novella adaptáció, Mórától föl és le, az akkor szabadult Déry Tiborral készült riport, de készült Kassák Lajossal beszélgetés. Ez egy jó ügy volt. Aztán voltak olyan portré lehetőségek, mint az akkor már nem élő Sárközy Györgyről, aki nekem nevelő apám volt. Illyésről csináltam Domonkos Mátyással portréfilmet. De készültek külön portrék is: Kolozsvári Gandpierre est, Karinthy Ferenc est, Hubay est, Heltai est, Molnár Ferenc est ezek kisebb nagyobb írások dramatizációi voltak, ehhez Lehel Judit kiváló irodalmár, szerkesztő volt.
Ha már Lehel Judit szerkesztő nevét említed, kikre emlékszel még úgy, hogy sokat tettek a színvonalas magyar televíziózásért?
A kezdeteknél ki kell emelni Zsurzs Éva szerepét. Azt az operatőri, asszisztensi csapatot, melyből kiváló vezető operatőrök és rendezők lettek: Szőnyi G Sándor, Nemere László, Eck T Imre, Czabarka Görgy és a többiek, amikor én 1957 végén érkeztem. Évának volt egy nagyon nyitott, emberközpontú vezetői attitűdje, ami aztán az ő egész rendezői tevékenységének is meghatározója volt és sikereinek záloga. Szerették munkatársai, szerették színészei és műveit szerette a közönség. Kerpell Róbertet feltétlenül meg kell említeni, aki az egész televíziózásnak a technikai alapjait megteremtette, már 1954-től rádiós főmérnökként dolgozott a televíziózás megteremtésén, igen jó szervezőképessége is volt, Szűcs Andor a drámai terület vezetője volt és Dobos István, aki szintén e területen szerzett kiemelkedő érdemeket a kezdeti időszakban. Az hogy a zene és színház ez a két nagyon fontos terület ilyen nagy szerepet kaphatott az azoknak a szerkesztőknek illetve dramaturgoknak volt köszönhető: Virág Kati, aki a színházi területből végig vitt bő húsz évet. Itt egészen kiváló emberek dolgoztak: Katkó István, Ascer Gabriella, Farkas Katalin az irodalom területén, a képzőművészetben: Papp Gábor, D. Fehér Zsuzsa, Zsigmondi Boris, B. Farkas Tamás. A képernyősök: Balogh Mari, Vitray Tamás, Gyulai István, Szegvári Katalin, Wisinger István, vagy olyan nagy szerkesztő egyéniség, mint Békés József, aki kitalálta a Ki Mit Tud-ot és ifjusági dramaturgiát teremtett és működtetett évtizedekig, Bánki László, aki a Táncdalfesztivál szülőatyja és a Tévé Zenész Színház is a nevéhez fűződik. De persze ez a felsorolás nagyon hiányos és szubjektív, de az biztos, hogy sok szakmai felkészültséggel rendelkező ambiciózus vezető és munkatárs színvonalat teremtett és ebben Szinetárnak is volt érdeme, mert hagyta a kibontakozást. És persze egy hosszú sikeres korszakban a védőernyőt Nagy Richárd jelentette, aki aztán Sára Sándor Donkanyar sorozatába bukott bele. De ezt is a Magyar Televízió hozta létre. Vegyes tehát a kép, de azt tudom, hogy ilyen televíziózás nem lesz, olyan szellemi összefogás, ahol Kézdy Lóránt a díszlettervező, Sík Igor, Bornyi Gyula, Bíró Miklós az operatőr, ezek világrangú művészek. A Scheffer Judittól a Wieber Mariannig, Mátay Liviáig… Volt itt egy művészeti alázat. Nem azt mondom, hogy mindenki szerette egymást, mert verseny volt a feladatokért, a lehetőségekért mind a siker, mind a pénz, mind a hatalom tekintetében, de ennek egy magas színvonalú végterméke volt. Ezt verte szét a médiatörvény, a politika.
Az egy múló pillanat volt a magyar televíziózás történetébe, hogy ilyen nagyságrendben van jelen a kultúra: zene, irodalom, képzőművészet…
Negyven év nagyon termékeny volt, ez a mostani káosz megítélésem szerint átmeneti, de a közszolgálati televízió üzemképessé válása után minimum tíz év kell, hogy megteremtődjenek a műhelyek és újra rendszeresen kulturális értékek születhessenek. Hamarabb nem, mert ennek a szakemberei kiöregedtek, elküldték őket. Ennek ismételt megteremtéséhez idő kell. A fénykorban Turzó Gábor, Karinthy Ferenc, Mészöly Dezső, Mészöly Tibor, Deme Gábor voltak belső dramaturgok. A fiatal kinevelődött generációt most nem említem.
Ezeket a televíziós műfajokat, mint néző is szerettem, és mint rendező is csináltam, de kiszabadítottál a palackból egy ördögi műfajt, a szappanoperát. Hogyan jött a szomszédok ötlete? Valóban ördögtől való az ilyen sorozat?
Czető Bernát László fiatal kollegám ötlete volt és abból alakítottam ki azt a típusú teleregényt amelyik a Szomszédok lett. Először három hónapra kértek fel és a kétheti megjelenéshez ragaszkodtam, hogy alaposan fel lehessen készülni egy adásra. Ez egy társadalmi igényt kielégítő teleregény volt. Kicsit elemelve, kicsit stilizálva, de nem elszakadva a valóságtól. Azok a kollegák nem szerették, akik súlyos drámákat szerettek volna látni és a rá költött pénzt elfecséreltnek tekintették. De ez 13 évig igen népszerű sorozata lett a magyar televíziónak. A közönség megszerette. Azóta is már számtalanszor ismételték.
A népszerűség oka talán az etikai tartása a sorozatnak, melyben a forgatókönyvíró Horváth Ádám még a szentenciákat is felmerte vállalni.
A józanabb és etikusabb hangra volt közönségigény. Ne felejtsük el, hogy a sorozat átívelt a rendszerváltás évein. Kiváló színészek játszották, akik ezt a publicisztikát, mert ez nem irodalom, megtöltötték élettel.
Rendezőasszisztensként kezdted, a legtöbbet rendező alkotóvá váltál, főrendezőként minden műfajban dolgoztál, dolgozhattál magad válogatva meg a feladataidat s végül, ha rövid ideig is de az MTV elnöke is lettél. Ez az etika szemlélet az oka a feladat elvállalásának és a lemondásnak is?
A fő vonal az lett volna, ha a politika nem gátolja meg, hogy a kereskedelmi televíziózással párhuzamosan – mert ennek a televíziózásnak a magyarországi megjelenése törvényszerű volt – hogy a magyar televízió úgy alakuljon át, hogy versenyképes maradjon a maga műfajaival, de kisebb költséggel. A terveim kész voltak, leányvállalat megteremtésével, új székház terveivel. És akkor lett Bokros Lajos a pénzügyminiszter és miniszterségének harmadik napján átjött a televízióba és azt mondta: Akar László államtitkártól tudom, hogy nagyon jó terveid vannak, de nem engedélyezem. Innentől kezdve tudtam, hogy hiába vállaltam el az elnökséget, a másik hogy a két és fél milliárd deficitet (az egyik egy Apeh per, a másik az Antenna Hungáriás per) szanálják. Ez írásban meg volt ígérve, Horn és Pető aláírással. Ezt még Békessi negligálta. És akkor jött a médiatörvény, amit én még kéziratban olvastam novemberben és rögtön tudtam, hogy ezek a tényezők nem teszik lehetővé a televízió átalakítását. Pedig csak egy kilencmilliárdos hitelgaranciára lett volna szükség. A székház építésének költségeit vállalta az építkezési vállalat, bajor cégek. Hét –nyolcszáz személyes, plusz kétstúdiós, kis székházat föl lehetett volna építeni másfél év alatt. És a dolog technikája az lett volna, hogy akkor indul el a kereskedelmi televíziózás, amikor már üzemel az új székház. Ezt az elképzelést a médiatörvény meghiúsította.
Hogy ítéled meg a Duna televízió megalakítását?
A Duna indítása törvényellenes volt. Moratórium volt, nem lehetett volna csatornát indítani, de az Antal kormány tudomásul vette, hogy elindul a Sára Sándor által irányított, de a Csoóri Sándor által forszírozott csatorna. És senki nem merte azt mondani, hogy a határon túlra ne sugározzunk, hisz a Magyar Televízió adásait Kolozsváron is csak a magas dombokon lakók tudták fogni és a felvidéknek is csak egy kis része, és három közszolgálati csatornát Magyarországon fönntartani luxus.
Az MTV műszaki paramétereit kivel tervezted? Ki volt a műszaki szakembered?
Altmann Judit. Már akkor ő a többedik székházterven volt túl. Nahlik egy óriás székházat akart terveztetni. Tizenhét tizennyolc milliárd építési költséggel. Ez irreális volt. Szemben az én kilencmilliárdos hitelgaranciámmal. Nahlik nem hitte, hogy a kereskedelmi televíziók ilyen nagy hatalmak lesznek. Én tudtam, hisz jártam a világban és láttam a tendenciákat.
Úgy látod, hogy az utánad következő elnökök bukása kódolva volt függetlenül személyes képességeiktől?
Az elnökök felelősek azért, hogy a közszolgálati televízió tönkrement, de elsősorban a médiatörvény felelős a közszolgálat ellehetetlenüléséért!
Már az 1980-as években írt a szakirodalom a műholdak adta televíziós kihívásokról, a kereskedelmi televíziózás megállíthatatlan előretöréséről és a Magyar Televízió szakemberei is több fórumon jelezték a felkészülés szükségességét és irányát. Az MTV fiatalja küzdöttek a racionális ember és technika kihasználásáért, a mini stábért. A System vállalattal még alapos szervezeti átvilágítást is végeztettek a megújulás érdekében. Miért nem történ végül semmi? Úgy tűnik, ha a változások fele megvalósul az ezredforduló utánra nem tart itt a köztelevíziózás.
Én máshol látom az alaphibát. A Magyar Televízió szoros együttműködésben dolgozott a filmgyárral (MAFILM) az egyik intézmény volt a másik állami vállalat. A vállalti struktúrából adódóan szabályos rezsivel dolgozott. Minden költséget fölszámított. Az MTV az intézményi működésből adódóan semmilyen költséget nem számított fel. Az alapvető eszköz amortizáció számolása, ami az újratermelést biztosítja, ami gátat szab annak, hogy valaki azt mondja, hogy én 47 napig fogok forgatni és 217 napig fog vágni. Az hogy itt az épület, az eszközök az infrastruktúra ingyen volt ez tömérdek pénzbe került.
De Horeczky László és csapata kidolgozta a forintosítást. Abból sem lett semmi.
Ezek részkérdések. Egy vállalati gondolkozás kellett volna. Az racionalizálta volna a létszámot, módosította volna a szakmásítást, összevont volna feladatköröket. A sok „kis” ötlet, mint a mini stáb, a Horeczky László kezdeményezte forintosítás nem volt megoldás. Átfogó gondolkozásmód váltásra lett volna szükség. Ezt csak fölülről lehetett volna megoldani abban a politikai struktúrában. A rendszerváltás előtti időkben vagyunk! Minden döntést egyeztetni kellett a minisztériummal s ott nem engedtek abból, hogy az intézményi jelleg megszűnjön, hogy a szorosan vett költségvetésben rögzített működéstől, keretszámoktól, elszámolási módoktól eltérni lehessen. Itt mindenki közalkalmazott volt ez bebetonozta a létszámgazdálkodást. Amikor a részvénytársaság megalakult, akkor már késő volt átalakítani, mert már ment a kereskedelmi televíziózás Magyarországon, és egy újfajta versenyhelyzet jött létre. Ennek csak vesztese lehetett a Magyar Televízió. Ehhez jött hozzá Peták István helyismeret hiánya, fantáziátlansága. Hiányzott egy korszerű gazdasági szemlélet csak egy jellemző példát említek: a hihetetlen méretű gépkocsi park és szerviz, ami akkora, mint három Volkswagen szerviz együtt, ahol személyre kiosztott autókon szaladgáltak a középvezetők is államköltségen, hogy ezeket meg lehessen szüntetni.
Lehet, hogy a sok új vezető kinevezésével egy-egy pártnak akart kedvezni?
A rendszerváltáskor ott ült a szobámba, hogy őt ki fogják rúgni és akkor Ő most el fog menni. Elment újságot szerkeszteni. De Hankiss Elemér visszavette a kettes program intendánsának, ami Kóthy Juditték jóvoltából sok jót is csinált, de ez alatt Peták kiépítette korrupciós holdudvarát, az egyes programon Bányai Gábor-ék a filmkereskedelem korrupciós mechanizmusát építették ki. A filmkereskedelem az egyik legsikamlósabb területe a televíziózásnak. Wisinger István, aki a filmterületet vezette jól és olyan remek sorozat fűződik a nevéhez, mint a „Százéves a film” Szabó István bevezetőivel –ezt te is jól ismered, hiszen ezeket a bevezetőket Szabó kérésére te rögzítetted - nem tudta, hogy minden beosztottjának családtagja filmkereskedelemmel foglalkozik.
De térjünk vissza ahhoz az állításodhoz, hogy a közalkalmazotti helyzetből adódódóan nem lehetett elbocsátani senkit és nem lehetett vállalati gondolkozásmódot bevezetni, de itt olyan alkotók is dolgoztak, akiknek tehetségét, szakértelmét nem lehet megkérdőjelezni.
Nehéz kérdés, mert amikor a megváltozott helyzetben ezer embert küldtek el – nem szakmai szempontok alapján – és a bérköltség alig tíz százalékot csökkent. Ez azt mutatja, és ebben a politikának nagy szerepe volt, hogy felvettek olyanokat, akik igen magas bérekért lettek televíziósok. Ők politikai ejtőernyősök voltak! Különösebb szakértelem nélkül. Ez lett a közszolgálat veszte.
Mata János beszélgetéséből átvett gondolatok…
Szomszédok 332 adás.
Apámat lecsukták. Ő a Népszava főszerkesztője volt. Szüleim elváltak, ezért családi kapcsolatom nem volt vele, a politikáról is más véleményünk volt, de miatta nem vettek föl sehova. Egy kertészetben talicskáztam követ, a Józsefvárosban szenet, majd egy vállalatnál tisztviselő lettem. Onnan hívtak be munkaszolgálatosnak 1950-ben. Nem zsidó munkaszolgálat volt, hanem Rákosi munkaszolgálata. Ez apám népszavás tevékenysége miatt volt. Anyám közbenjárására leszereltek a munkaszolgálatból és behívtak a katonasághoz tűzszerésznek. Szedtem aknát. Ez jó trénig volt televíziós életemhez. Én énekeltem a „budapesti kórusban”, ez egy nagy amatőr kórus volt. Később bekerültem a Honvéd Művészegyüttesbe. Ekkor már közel két éve voltam katona. Amikor leszereltek polgári alkalmazottként maradtam az együttesben. A forradalom kitörése előtt elutaztunk az együttessel Kínába. Ott vendégszerepeltünk négy hónapig. Visszatérésünk után az együttest felszámolták. Kerekes János karnagy, akivel Kínában összebarátkoztunk. Ő lett a televízió zenei vezetője, és Ő hívott a televízióhoz. Zsurzs Éva vett fel. Így indult televíziós pályafutásom. Apáty Imrének asszisztáltam egy József Attila estben, ő volt a televízió első főrendezője. Aztán Zsurzs Évának asszisztáltam, Katkics Ilivel dolgoztam. Így kezdődött. Aztán kaptam az első önálló feladatot. Első műsorom a Hét könyve. Hajnóczy Líviával. Egy ember beszél. Ekkor tanultam meg milyen távolságra kell lenni a kamerának a beszélőtől. Olyan messze kell legyen a kamera, amilyen messze a televízió néző ül a képernyőtől. Ez ma hivatalos tananyag. Ekkor fogja úgy érezni, hogy hozzá beszél. Aztán következett a „zenekedvelő gyerekek”
Elnöki évek…
Illegitim találkozók a pártokkal. Elhívtak Különböző pártok, hogy legyek az elnök. Éttermek konyhája, MDF..Monarchia étterem, menjek a Kazinczy utcába SZDSZ, az tán volt egy különbeszélgetés a Hornnal és a Pethővel. ..És aztán fölkértek
