(megjelent a Filmvilágban két részben (2017. május, június)

Az idén hatvanéves Filmvilág köszönti a 60 éves magyar televíziózást. Hámos György 1971-ben így ír a Filmvilág hasábjain: „Egy filmművészeti folyóirat nem térhet ki többé a feladat elől, hogy félszemét ne fordítsa a televízióra.  Abban bízom, hogy lapunk ettől nem fog bandzsítani.  A televízió szinte teljes egészében, a film egyik változata. Alig van olyan műsora, mely ne kívánna filmi megoldást, ötletet, képben való gondolkodást. A tévéfilmeknél a vérrokonságot már nem is kell bizonygatni.” Ettől kezdve van a Filmvilágban rendszeres t-kritika.

A magyar televíziózás kezdetei

Összeállította: Babiczky László és Dunavölgyi Péter

 

Európa televíziózik!

 

Mihály Dénes 1919. július 7-én - az elsők között - Budapesten álló képeknek „azonnali" televíziószerű közvetítését mutat­ta be. Az angol Baird 1926-ban már mozgó képátvitelt valósí­tott meg. 1931. május 2.-án az első kísérleti tv-sugárzás Moszkvában, az 56,6 m-es rövidhullámon.  Az előző napi rádióközleményből: "Holnap a Szovjetunióban először kísérleti televíziós (távolbalátó) adást sugároz a rádió. 1935. június 28.-án a Rádióélet  A távolbalátás nehézségeiről írt. „ A berlini távolbalátó-kongresszus behatóan foglalkozik a távolbalátás technikai tökéletesítésének, az intézmény népszerűsítésének és azoknak a nemzetközi jogi kereteknek kérdésével.” A németek 1936 nyarán a berlini olimpiai eseményekről kétféle mó­don is közvetítettek. Az ikonoszkópos kamerával élő helyszínről és filmkamerával, en­nek filmszalagját 0,5 perc alatt kidolgozva, a képet filmbontóval továbbították Berlin huszonnyolc nyilvános előadótermébe. Az MTI 1936. augusztus 9.-i olimpiai tudósításában olvasható: „ A verseny után futva érkezett a stadionba Orbán és Balázs, a két magyar öttusázó. Nyakába borultak Csík Ferencnek és gratuláltak neki. Elmesélték, hogy mivel már nem kaptak jegyet a stadionba, az olimpiai faluban figyelték a versenyt a távolbalátó készüléken. ..”

1936. November 2.-án - egy szokatlanul meleg napra ébredtek a Londoniak. Délután a város északi részében lévő Alexander Palace –ból, megkezdte műsorának sugárzását a londoni televíziós állomás. Az MTI aznapi tudósítása szerint a leadott képek 40mp múlva voltak láthatók a vevőkészülékeken. A hivatalos adatok szerint ekkor 400 televíziós vevőkészülék üzemel már Angliában. Egy televíziós vevőkészülék ára száz font volt, ami akkor megfelelt egy gépkocsi árának. Hat napon át, napi kétszer egy órában sugárzott műsort a londoni televízió. Az induló angol televízió Magyarországon is keresett munkatársakat. Egész sereg pesti színésznőt nézett és hallgatott meg és végül a fiatal Vadnay Évát választották, aki alig néhány éve került ki Rózsahegyi Kálmán színiiskolájából. Az angol urak, mielőtt a szerződést megkötötték volna, Párizsba küldték ahol a Post Parisienne-nél próbát énekelt. A próba remekül sikerült és a fiatal művésznő még aznap a londoni Televízió állandó szereplője lett. Szerződés szerint hetenként háromszor kellett magyar dalokat énekelnie, magyar kosztűmben. A másik kiválasztott magyar munkatárs, Bordy Bella, az Operaház szólótáncosnője lett. Erről tudósított a korabeli Színházi Élet 1938/ 36. száma.

És hol tartott Magyarország?

A II. Világháború előtt már megindultak a televíziós műszaki kísérletek Magyarországon is, a Posta Kísérleti Intézetében és az Egyesült Izzóban. A háborús események miatt ezek azonban abbamaradtak. A háború után, az ötvenes évek elején a politikai vezetés célul tűzte ki a hatékony tömegtájékoztatás megszervezését. A döntést sürgette a feszült nemzetközi helyzet és a környező országokhoz képest is a jelentős lemaradás.  Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban már eredményes előkészületek és kísérleti adások voltak a rendszeres televíziós adások megteremtésére. Az Egyesült Államokban 1951-ben már másfél millió TV készülék üzemelt. Gerő Ernő feljegyzést készített Rákosinak, melyben összefoglalta, hogy miért fontos a televízió Magyarország számára.

• Egész híradástechnikánk fejlesztése ezzel függ össze – a többi között a lokátor-radar technika és a sokcsatornás vezeték nélküli telefon és távíró is.
• Az agitációnak, a propagandának, a nép nevelésének a televízió, sokkal tökéletesebb, teljesebb eszköze, mint a rádió.
• Rendkívüli jelentőségű azért, mert kis ország vagyunk, az ország fővárosának óriási a súlya nálunk s ily módon előnyünkre válik az, ami egyébként a televízió hátránya, hogy kicsiny a hatósugara. Ötven-hatvan kilométeres hatósugárral az ország döntő területeit be tudjuk fogni, az ellenség pedig képtelen zavarni. A vezetékes rádió hátránya ebben az, hogy ez a múlt, a televízió előnye pedig az, hogy ez a jövő.
• Bár ez nem döntő, azonban azért nem lényegtelen, hogy a televízió elterjesztésével új pénzlefölözési lehetőséghez jutnánk, jóllehet eleinte nyilván rá kellene fizetnünk. Mindezek figyelembevételével helyeslem, hogy külön bizottságot hozzunk létre a televízió kérdéseinek kidolgozására és a megfelelő párt- és kormányhatározat előkészítésére.”

Ezt követően a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága 1952. május 7-én határozatot fogadott el, melynek értelmében létrehoznak egy bizottságot a televízió megteremtéséhez szükséges feltételek felderítésére. A hamarosan felálló öttagú bizottság élére a postaügyi miniszter került. Tanulmányutakat szerveztek Szovjetunióba. A külföldi tapasztalataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az adóállomás importból nem biztosítható, ezért a hazai előállítást a Beloiannisz-gyárra bízták. A tévékészülékek elkészítésére az Oriont jelölték ki. A Posta Gyáli úti kísérleti állomásán 1953-ban megépült a kísérleti adó. Az első – Leningrád típusú – vevőkészüléket négy kilométer távolságba helyezték el az adótól. Az első sikeres kísérlet napja 1953. december 17. A Posta ez év végén létrehozza a Televízió Vállalatot.

 

Indulnak a rendszeres kísérleti adások.

Ebben az időben a Budapesti Műszaki Egyetem is kezdi kibocsátani az 1949-es oktatási reform után képzett, úgynevezett gyengeáramú villamosmérnököket. Dr. Barta István professzor oktatja a „Távolbalátás és impulzus­technika" című tárgyat. 1954. január 20-án a kísérleti adó antennája már fel van szerelve a Televízió Vállalat Agancs utcai székházának tetején, és itt kerül üzembe a kísérleti diabontó és filmbontó is. Ebben az épületben működik a televízió „Hargita" stúdiója 1954-től 1992-ig. 1954. december 16-án kerül sor a próbaadásra a Posta Kísérleti Intézett Gyáli úti épületéből. A Népszava 1956. december 20-i számából tudjuk, hogyan zajlott a kísérlet. „Magyar Televízió Vállalat igaz­gatójának váci utcai dolgozószobájá­ban vagyunk. Hódos Rezső elvtárs asztalán megcsörren a telefon. Körülbelül tíz perc múlva in­dulunk a próbaadással közli a Gyáli-útról Molnár János elvtárs, a Postakísérleti Állomás rádióosztá­lyának vezetője. Hódos igazgató begerjeszti az író­asztal mellett álló pompás Leningrád típusú szovjet televízió vevőkészüléket. A szobában mély csend. Nini, a Láng Éva! - mondja valaki a szobában. Valóban az ernyő­ről a Gyáli úti állomás fiatal vegyészmérnöknője mosolyog. A magvar televízió tehát meg­született és ez esősorban a Magyar Televízió Vállalat, valamint a Posta­kísérleti Állomás mérnökeinek és technikusainak odaadó, lelkes mun­káját dicséri.” Az első tizennyolc készüléket a politikai, állami felső vezetés körében osztották szét. Az Orion 1954 októberére készült el a hazai vevőkészülékek laboratóriumi példányával. Ennek képmérete 14x18 centiméter. 1955-ben állították elő a sorozatgyártásra alkalmas tévékészülék prototípusát.

Hódos Rezső a Magyar Televíziós Vállalat igazgatója leveléből tudjuk, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár időtartama alatt, szeptember 1954. szeptember 11 – 26 között minden nap sugárzott filmműsort a kísérleti adás.

Südi Nándor mérnök Dunavölgyi Péternek adott interjúban így emlékezett erre az időszakra:” 1954-55-ben már kísérleti adások készültek.  Egy nagyszoba volt ott, és úgynevezett tyúkketrec hálóval az egyik sarok el volt kerítve ott voltak különböző berendezések, egy kicsit odébb egy nagy kezelőasztalon, egy filmbontó berendezés volt felszerelve, és volt egy diabontó berendezés, amivel állóképet lehetett adni. Persze hangra is szükség volt, - akkor még a Rádió nem nagyon folyt bele a kísérletekbe-, de már létrejött a Rádió épületében Révai Dezső vezetésével az úgynevezett televíziós osztály.

Szepesi György Zelei Miklósnak 2005-ben adott interjújában szintén beszélt a korabeli eseményekről. „Abban gondolkodtak, hogy legyen valamifajta indítóműsor. Nem tudom, kinek az ötlete volt, talán László Bandié, aki a Magyar Rádió főrendezője volt, és szoros kapcsolatban állt Rácz Aladárral, hogy készítsünk zenés műsort Rácz Aladár otthonában. A budai lankákon volt Rácz Aladárnak egy nagyon szép háza, rálátással Budapestre. Azt kértem Rácz Aladártól, hogy minden kisebb, két-három perces bekezdés után, zenei illusztrációt adjon. Beszélt és zenélt. Moldvai csángó dalok, székely dalok, cigánynóták követték egymást. Ez 1955-ben a magyar televíziózás első riportfilmje volt, és portréfilm is egyúttal.”

 1955 Június 23-án elkészült a sajtó és a rádió pártirányításának és ellenőrzésének részletes terve, amelyet a Politikai Bizottság elfogadott. Ez az átfogó szabályozás lett az alapja a központosított, diktatórikus gyakorlatnak, a tömegkommunikációs eszközök totális irányításának és ellenőrzésének. A magyar sajtó, az állami tájékoztatási szervek (Magyar Rádió és Televízió, Magyar Távirati Iroda, Magyar Fotó) és a kapcsolódó társadalmi szerv (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) politikai irányítása és ellenőrzése elsősorban a párt feladata. 1956-ban megkezdődött a stúdió építése az egykori Tőzsdepalotában. A Szabadsághegyen megindult az adótorony alapozása. Az Orion beindítja a tévékészülékek sorozatgyártását. Ekkor kerül sor az első, valóban kísérleti jellegű helyszíni közvetítésre a Kinizsi pályáról. (Mai FTC pálya.) A kis műsorkészítő stáb már készített egy Budapest-filmet, a tévé kamerái elé áll a fővárosban vendégszereplő Yehudi Menuhin. Elkezdődik a bemondókeresés is. Tamási Eszter július 11-én lép először a kamerák elé, Illyés Gyula egyik versének elmondásával. Takács Mária két héttel később debütál, a rádiós Varga József sem várat magára sokáig. Lugossy Mária, az egyik bemondó jelölt a felvételikre így emlékezett Babiczky Lászlónak adott interjújában. „Behívtak a televízióba is próba bemondásra. Én úgy emlékszem, hogy többekkel együtt várakoztunk egy folyosón. Aztán be kellet lépni egy picike kis szobába, ahol a kamerán, és a mögötte álló operatőrön kívül csak egy asztal volt, s azon egy mikrofon. (…)  Majd jött az utasítás, hogy mondjak el egy mesét. Erre ugyan nem készültem, de rögtönöztem valamit. Majd az asztalon lévő szövegek közül kellett egyet felolvasnom. Aztán a hang: jó, köszönjük, majd küldünk értesítést. Egyszer csak jött a levél, hogy menjek be, az akkori személyzetishez Kerekes elvtársnőhöz. Felvesznek külsősnek, de tudom-e, hogy mától kezdve nekem úgy kell viselkedni, öltözködni az utcán, a villamoson, hogy én a Magyar Televíziót képviselem „

 

 „Kerpel Róbert az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat segítségével a cambridgei PYE céggel és szerződést kötöttek egy négykamerás közvetítő-kocsi szállítására. Csak az utcai harcok megszűnte után derült ki, hogy a Nyugati pályaudvar egyik szélső vágányán van egy tehervagon és rajta a várva-várt PYE kocsi. 1957. február elején végre megérkezett az angol cég hindu mérnöke Mr.Sipahimalani és a Szabadság téri épületben került sor az átvételre, valamint a tanfolyamra.  Ezzel nem csak a jó képminőségű műsorkészítés lehetősége nyílt meg, hanem ez, a legújabb technika vonzotta a fiatal mérnököket is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy külföldön is elismert szakember gárdát tudjon "kinevelni" Kerpel Róbert, emlékezik az eseményekre Horváth Miklós mérnök.

Az MSZMP Politikai Bizottságának 1959. októberi határozata szerint: „a Magyar Rádió és Televízió vezetősége 1957 első felében megtisztította az intézményt a szálláscsinálóktól, árulóktól, karrierista ingadozóktól. Ma a Rádió és Televízió politikai munkatársi gárdája származás, politikai és szakmai képzetség, párthűség szempontjából sokkal jobb, mint az ellenforradalom előtt volt”. Ekkor kialakult a televízió induló munkatársi csapata, a stúdiótechnikával foglalkozó szakemberek is 1957 elején kerültek át a televíziós főosztályra. 1957 februárjában megindul az „Ipari és kereskedelmi adás” heti öt alkalommal két-két óra időtartamban. Kedden és pénteken a kísérleti műsor: filmvetítés!

 „ Az, hogy az induláskor a gyártási vonalon volt katonák jelentek meg: Járai Béla, Szente László, Baji Tibor, az, hogy a politikai területek élére Kós Béla, Radványi Dezső került, aki az AVH módszertani osztályáról jött, Ipper Pál, aki AVH-s őrnagy volt, az tény. A televízióban mindig voltak ilyen típusú ejtőernyősök, ez nem a rendszerváltás utáni korszakra jellemző. (…) A kezdeteknél ki kell emelni Zsurzs Éva szerepét. Azt az operatőri, asszisztensi csapatot, melyből kiváló vezető operatőrök és rendezők lettek: Szőnyi G Sándor, Nemere László, Eck T Imre, Czabarka Görgy és a többiek, amikor én 1957 végén érkeztem. Évának volt egy nagyon nyitott, emberközpontú vezetői attitűdje, ami aztán az ő egész rendezői tevékenységének is meghatározója volt és sikereinek záloga.”(Horváth Ádám)

 

 

Megszületett a magyar televíziózás!

Magyarországon 1957. április végére megérett a helyzet arra, hogy elindulhasson a magyar televíziózás. Utólag az 1957. május 1-i ünnepség közvetítését tekintik a magyar televíziózás születésnapjának. Előző napon április 30-án már elő közvetítés volt a Szabadság téri épületből. A televízió három-négy irodájának egyikéből kirámolták a bútorokat, nagy kerek asztalt és öt fotelt tettek be; a Tanácsköztársaság négy veterán harcosa és Randé Jenő rádióriporter foglalt bennük helyet. Beállítottak néhány lámpát meg a közvetítőkocsi három kameráját – s megkezdődött hazánkban, az egykori Tőzsdepalota rögtönzött stúdiójában az első tv-műsor. Beszélgetés régi május elsejékről. Randé Jenő később  így emlékezett vissza az adásra: „Vontatottnak, hosszúnak találtam a beszélgetést, s mégis másnap egy ismert művész gratulált a műsorhoz. Azt hittem, tréfál, de nagyon is komolyan gondolta, amit mondott: – Ahhoz gratulálok, hogy televíziónk már ilyet is tud.”

Másnap MÁJUS 1-én élő közvetítés volt a  Hősök terén rendezett százezres Kádár-nagygyűlésről. A közvetítés riporterei Kovalik Károly, Kalmár György, és Szepesi György voltak. Szepesi György erre így emlékezett Zelei Miklósnak adott interjúban: „1957. május elseje, amelyet a rádió természetesen közvetített, de a televízió is jelen volt. Ennek a közvetítésnek az érdekessége az volt, hogy akkori nevén a Gorkij fasor és a Dózsa György út kereszteződésében állt a közvetítőkocsink, és a kocsihoz, az én ötletem alapján, odahívtuk Kádár Jánost, és azzal indult a magyar televíziózás május elsejei hivatalos műsora, hogy Kádár János megszólalt.”

Megbíztak 1957-ben egy feladattal – emlékezik Zsurzs Éva rendező. „ Benke Valéria kért fel, akkoriban nem nagyon lehetett az ilyesmit visszautasítani. A televízió akkor még a rádió egy osztálya volt csupán. Az volt a feladatunk Mátai László kollégámmal, hogy dolgozzunk ki egy műsorrendet, hiszen akkor már három estén is sugárzott a Magyar Televízió. Elvállal­tam, bár azt sem tudtam, mi fán terem a televíziózás. A tervet elkészítettük, s közben engem egyre jobban izgatott, mikor rendezhetek már. Megígérték, ha áll a „stúdió osztály”, rendezhetek. Kezdetben sok mindent csináltam. Rendeztem „Élő Újságot”, falusi mű­sorokat, készítettem portrékat, például Neményi Liliről és Latabár Kálmánról, külön­böző irodalmi összeállításokat, vezettem helyszíni közvetítést, a többi között a nem­zetközi vásárról. Közben Mátai Lászlóval kidolgoztuk a műsorkészítés technológiáját, Katkics Ilonával pedig egy-két tévés fikció tapasztalataival, Deme Gábor dramaturg segítségével lefektettük a televíziós játék szabályait. Ezt a hályogkovács bátorságával egy nemzetközi konferencián később elő is adtuk. Elfogadták véleményünket, mely így hangzott: „a tévédráma olyan, elsősorban a lélektan eszközeivel dolgozó kamara jellegű drámai mű, amelyet a televíziós kamera optikája közvetít a képernyő kevésszámú, az élmény kollektivitásától megfosztott, intim nézőközönséghez. Emlékszem, öt rendezőből, hat operatőrből, egy díszlettervezőből és a három lányból. Takács Marikából, Tamási Eszterből és Lénárt Jutka bemondókból állt a csapat. Volt egy Pay közvetítő kocsink. Két operatőri stáb dolgozott rajta. Az egyik Nagy József, Varga Vilmos, Mestyán Tibor, a másik Mezei István, Kocsis Sándor, Sík Igor. Rendező­ink: Mihályfi Imre, Deák István, Katkics Ilona, Kende Márta. A díszlettervező Kézdy Lóránt volt. Az irodalmi és drámai területet Cserés Miklós dr. vezette, és ott dolgozott Szűcs Bandi is, aki később ennek az osztálynak a vezetője lett. A gyermekosz­tályon Szőnyi G. Sándor dolgozott dramaturgként, és később került át rendezőnek. Kerpel Róbert mérnök a műszaki területet vezette, és elintézte, hogy kapjon a televízió 5 televíziókészüléket, hogy otthon is nézhessük az adást, mert erre nekünk nem volt pén­zünk. Szerveztünk kirándulást a Gerecse hegyére az operatőrök és a rendezők számára, hogy lássuk a bécsi adást, mert kiutazásról akkoriban szó sem lehetett.

 

Híreket mondunk.

A Televíziónak az indulásakor 1957 májusában nem volt saját hírműsora.1957. május-június között a Magyar Televízió a keddi adásnapján a Magyar Filmhíradó előző csütörtöki számát vetíti le. Majd július 2-tól a híradások „élőben kerülnek” sugárzásra a Széchényi hegyi adóból. A megvágott filmet az ottani bemondó fülkéből élőben mondta alá Bán György bemondó aki, hosszú évekig a híradó bemondó hangja maradt. „ A pincében volt a bemondó fülke. A rendező meg a filmbejátszás és a zene bejátszás az fentről, a földszintről történt. Én ott éppen a híradót rendeztem, előtte volt egy próba. Megkaptuk a híradó alámondó szövegeket, a bemondóval átvettük, minden szövegen tettünk egy jelet, itt kellett egy gombnyomással jelt adni a bemondónak, hogy kezdjen el beszélni. Mert ő ugye nem látta filmet és jelre beszélnie kellett. Az én történetem arról szól, hogy amikor ott először Híradó rendező voltam, - ami akkor igen komoly megtiszteltetés volt Matúznétól – akkor, Bán Gyuri volt a bemondó. Persze nem fogassal mentünk fel, mert azzal nem lehetett felvinni a filmbejátszásokat és a magnó anyagot, - mert félő volt, hogy demagnetizálódik a bejátszandó anyag a Fogason -, ezért Palásthi Pali, Bán Gyuri, Takács Mari, én a Híradó gépkocsival kellett, hogy felmenjünk. A híradó két-három sofőrje közül, az egyik felvitt bennünket a Hargitába.  No, ott aztán, az én szép emlékű Bán Gyuri barátom azt mondta: „Idefigyelj kisfiam! Vagy fizetsz nekem egy kis fröccsöt itt a restiben, - az Úttörő vasút Széchenyi hegyi állomásán - vagy úgy fogok beszélni, ahogy nyomod a gombot! A végállomás három–négy teleknyi távolságra van a stúdió épülettől. Bevallom nekem nem érte meg a kockázat, inkább 2 forint ötvenért fizettem egy fröccsöt.” emlékezik a kezdetekre Bánki Iván rendező Dunavölgyi Péternek.                        

Amikor felmerült a saját hírműsor gyártásának szükségessége, a korábban a Filmhíradónál dolgozott Matúz Józsefnét bízták meg egy televíziós híradó műsor megszervezésével. Matúzné 1985. december 31.-ig, huszonnyolc éven át vezette az általa alapított híradó szerkesztőséget. Matúzné többször beszét az indulásról: A kezdetekre így emlékezett vissza: „1957 tavaszán, talán áprilisában, véletlenül összetalálkoztam egy volt kollégámmal Mátai Lászlóval, aki a Népművelési Minisztériumban volt kollégám és megkérdeztem, most mivel foglalkozik,  azt mondta a Televízióban dolgozik. Meglepődtem, van Magyarországon ilyen? Mondta igen, most indul, gondolkozzál rajta szeretnél-e ott dolgozni. Mire én azt feleltem, előbb talán látnom kellene milyen is a televízió. Azt válaszolta menjek el a Corvin Áruházhoz, annak egyik kirakatában ott látható egy tévékészülék. Tényleg elmentem oda, azt láttam, hogy az egy doboz, benne mozgóképek vannak, de ma már tudom, hogy szinkronból kiesett képeket láttam, mentek körbe-körbe, és én arra gondoltam, ha ez a tévé még ilyen kezdetleges, akkor nekem is van időm azt megtanulni.” A Képes Híradónak elnevezett műsor első adása 1957. július 2.-án volt, két hétig készült, az utolsó napon egész éjszaka dolgoztak rajta. Tíz percben tíz eseményről tudósított: dolgoznak a Gyapjú- és Fonógyárban, aratnak Füzesgyarmaton, Újjáépült a Corvin mozi, beszámolt a tragikus körülmények között elhunyt Soós Imre temetéséről, tudósított a VIT csillagtúráról. Két külföldi tudósítás következett, az egyik a tulai építkezésről, a másik a Bulgáriában rendezett nemzetközi kulturális napról. A sportjelentések motoros futballról és a lengyel-magyar kerékpár versenyről szóltak. Nyári melegben lubickoló mackókat bemutató állatkerti képsorok zárták az első tévés híradót.

Azután 1960 januárjától már lerögzített időpontban, (Kedd, Csütörtök, Péntek, Szombat) 19.30-as kezdéssel jelentkezik a Televízió Híradója. Ezek a híradók még mindig nagyon hasonlítanak a Filmhíradóra. Nincs műsorvezető, mozgóképpel illusztrált alámondott bemondói szöveg van és az egyes anyagokat VIS-sel, illetve címmel választják el egymástól.

A televízió hírműsora az 1957. július 02.-óta jelentkező Képes Híradó volt. Matúz Józsefné főszerkesztő így nyilatkozott a korabeli műsorújságban: „Eddigi tapasztalatunk szerint úgy látjuk, hogy nagyon sok tanulni valónk van, az évtizedes gyakorlattal rendelkező filmhíradótól, hisz mi is filmre vesszük fel az ország különböző helyein különböző időben történő eseményeket, és ezeket szerkesztjük össze 15 perces egységgé.. Célunk az, hogy idővel napról napra friss híradót adjunk. Eddigi híradóink úgynevezett normál felvevőgéppel (35 mm) készültek. Néhány hete készültek el azok a berendezések, amelyek lehetővé teszik, hogy keskenyfilmről is közvetítsünk. Ez több vonatkozásban is előnyös. először is tv mindenütt a világon keskeny (16 mm) filmre dolgozik, könnyebben jutunk csere filmhez. Jelen pillanatban is több országgal, így az NDK-val, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, előnyös megegyezéseink vannak – több és frissebb külföldi eseményt tudunk betenni a híradóba” A Képes Híradó 1958 áprilisában felveszi a TV Híradója nevet. Szerződéses kapcsolat létesül a nyugati VISNEWS és UPI hirügynökségekkel. Matúz Józsefné a a MUOSZ Rádió és Televízió Iskoláján már világosan megfogalmazza alapelveit a híradózás lényegéről. „A TV-híradó lényege a frissesség. Csak az az anyag illeszthető bele, amely a nap aktualitásával, karakterével igazolható. Jó az a híradó, amely a nap jellegét, hangulatát árasztja - a nap fontos eseményeihez kapcsolódik, részleteiben és egészében. Minden egyes riportnak válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy miért az aznapi és miért nem egy másik híradóban van a helye. A gyorsaságot nálunk nem a sajtóhoz és éppen nem a filmhíradóhoz kell mérni, hanem a rádióhoz, illetve, önnön maximális lehetőségeinkhez. Milyen politikai előnyei vannak a frissességnek? Aki először tájékoztat, az félig már el is hitette azt, amit, állit.” Bán János újságíró, aki évekig dolgozott a televízió híradójában egy nagyon fontos gondolatot idéz a főszerkesztő asszonytól. „Matúz Józsefnének, Rózsikának, a híradó főszerkesztőjének volt egy zseniális mondata, amelyet én egy életre megtanultam. Azt mondta, hogy a magyar pártnak és kormánynak van egy olyan televíziója, amelyik szereti őt. És a Magyar Televíziónak van egy olyan pártja és kormánya, amelyik nem szereti őt.”  A magyar televíziózás egyetlen olyan műsora, amely 60 éve folyamatosan az MTV képernyőjén van.

 

 

A technika lehetővé teszi, hogy kinyíljon a világ…

1957-ben külföldi már létező televíziók adását, közvetítéseit nem tudta átvenni technikai okok miatt a magyar televíziózás, nem léteztek úgynevezett közvetítő láncok. Egy fontos politikai esemény azonban fordulatot hozott. „1957. november 18-én temették el Prágában Antonin Zápotocky köztársasági elnököt. A magyar pártvezetés azt a feladatot adta a Magyar Televíziónak, hogy a temetést élőben kell közvetíteni.1957. november 17.-én a magyarországi központi napilapok közölték az alábbi MTI közleményt:„A Magyar Televízió hétfőn november 18.-án Prágán és Bratislaván keresztül helyszíni közvetítést ad Antonin Zápotoczky csehszlovák köztársasági elnök temetéséről. A közvetítés kezdetének időpontját november 18.-án a rádió híradásaiban közlik”.Igen bonyolult volt a technikai megoldás, hogyan juttassák el a Csehszlovák televízió adását Budapestre. A Gerecse-hegy csúcsán telepítenek, egy - a bécsi és egy pozsonyi mű­sort vevő készüléket, ennek jele modulálja a Gerecse - Széchenyi-hegy között működő, mikrohullámú láncot. A Gerecsére akkor nem vezet gépkocsiút, megközelítése ka­tonai terepjáróval és lovas szekérrel volt csak lehetséges. Elektromos hálózat és víz nem sem állt rendelkezésre, egy-egy műsorátemelés akkor többna­pos nomád sátoréletet jelentett az oda „kitelepített” televíziós műszaki kollégáknak.”            

 

Kulturális forradalom?

„Képzeld el, mesélte Tarnai Katalin szerkesztő Dunavölgyi Péternek adott interjúban, hogy akkor vidéken egy kis faluban micsoda nagy dolog lehetett a televízió. Budapesten ott voltak a színházak, meg sok minden más is. Vésztőn egy mozi volt, az is csak kétszer játszott egy héten, ha jól emlékszem. Vasárnap délelőtt volt egy matiné, arra nagyon sokszor elmehettem, szombaton este volt egy felnőtteknek szóló vetítés. Egy ilyen kicsi faluban egy televízió, fantasztikus, hogy mit jelentett. (…) „ Vidéken a Kultúrházak, a városokban a bérházak egyes lakásaiban gyűltek össsze az emberek és együtt nézték az új csodát. A televízió mai szóhasználattal új kisközösségeket épített.

1957 májusának első hetében a Rádió Újságban Szűcs Andor e szavakkal harangozza be a közvetítést: „A fővárosban és környékén nálunk is mind több T alakú televíziós antenna jelenik meg a házetetőkön, és egyre többen várják a híreket a Magyar Televízió kísérleti műsorairól. A Magyar Televízió eddigi kísérleti adásában – megfelelő műszaki berendezés híján – kizárólag filmeket láthattunk. Az új közvetítőkocsi azt a lehetőséget hozza, hogy az eddigi, konzervműsorok a jövőben élő adásokkal bővíthetők ki, s színházakból, sporteseményekről, és különböző fontos társadalmi eseményekről való közvetítésekkel felfrissítve az eddigi kísérleti adásokat, végre gyorsabb ütemben fejlődhet a műsoradás... Mielőtt a színházi évad véget ér, szeretnénk egy-két színházat is meglátogatni és május 21-én az Állami Operaház Bánk bán előadásával kezdeni színházi közvetítéseinket...”  Az előadásról egy tudósító így számolt be: „a vevőkészülék-tulajdonosok egyelőre még kis tábora az Operaház nézőterén érezhette magát, sőt mintha remek színházi látcső is lett volna a kezükben… Sok nézője akadt a közvetítésnek a művelődési otthonokban, klubokban és az Operaház falatozójában felállított vevőkészülékek előtt is…”Az adás után több néző felháborodva ítélte el levélben a kissé hosszúra nyúlt adást. „Az operaközvetítés nem való a televízióba” – írták. 1957-1975 között közel 400 színházi előadást közvetített a Magyar Televízió. Ebben az időszakban a színházi előadások a teljes műsoridő 7%-át tették ki. Apáthi Imre volt ekkor a televízió főrendezője, aki komoly színházi tapasztalatit hozta a televízióban, majd őt követte ezen a poszton Szinetár Miklós. Mindkettőjüknek kulcsszere volt a színházi közvetítés műfajának kialakításában. Az Olasz Televízióban volt csak hasonló műsortípus, a színházi előadást díszletével együtt bevitték a televízió stúdiójába, de náluk élő színházi közvetítés nem volt.

1957, június 19. „Csak könyvsorsjeggyel!” Az első nyilvános, nagy vidám est és rejtvényműsor! – A szereplők közt találjuk Feleki Kamillt, Kiss Manyit, Lórán Lenkét, Ascher Oszkárt, Kabos Lászlót, Tompa Sándort, a Holéczy-együttest és a televízió bemondói pályázatának résztvevőit. A játékvezető Horváth Tivadar volt,  a tv-készülékért folyó nagy verseny győztese Antal Imre főiskolai hallgató, a későbbi népszerű televíziós műsorvezető.  A televíziós közvetítés rendezője, az Operett Színházból Bednai Nándor volt.

1957. Szeptember 19. „Művészet” A televízió első művészeti magazinja. Szerkesztette és a műsort vezette Várkonyi Zoltán. Tartalom: Emlékezés Heltai Jenőre versekkel, Ruttkai Éva a Néma Leventéből – részlet. Operapróba Mikó András irányításával Tiszay Magda és Osváth Julia közreműködésével. A Nemzeti Színház tagjai, Marton Endre, Máthé Erzsi, Rajz János a színház új híreiről számolnak be. Veres Péter emlékezett Móricz Zsigmondra, a Kortárs szerkesztője, Tolnai Gábor mutatja be az új folyóiratot. Tátrai Vonósnégyes. Germanus Gyula bemutatja az egyiptomi kiállítást. Az Állami Balett Intézet bemutatkozása. A műsorról a következő heti Rádióújságban kritika jelent meg: „ A televízió sajátos nagy lehetőségeit villantotta fel a »Művészet« című televíziós folyóirat első száma, Várkonyi Zoltán kellemes közreműködésével. Budapest mai művészeti életének érdekes keresztmetszetét láthattuk... Vitatkozni lehet azon, hogy vajon a folyóiratforma, illetve műfaj-e az, amelynek megfelelőjét, a televíziónak ki kell alakítani.”
1958. december 19.-én fontos tv-játék kísérlet zajlott le a Makarenko (ma: Horánszky) utcai filmműteremben: e napon sugározzák a Magyar Televízió által készített első operett-tévéváltozatát, amelyet Offenbach Eljegyzés lámpafénynél művéből forgattak. A színészek is láthatatlanok maradtak – a műterem ugyanis nem bírta a tv-közvetítés hatalmas áramfogyasztását, s a sötétbe borult helyiségben abbamaradt a negyven próbával előkészített, máig is legszebben kidolgozott zenés stúdiójáték. Operett gyertyafényben – mondták a tréfás kedvű nézők. „Gyűlölöm a televíziót. Ez volt az érzésem, mi­kor 40 emlékpróba után először ültem bent a televízió közvetítő kocsijá­ban, hogy másfél hónapos munkánkat, mint rende­ző, most már a képelt egymásutánjában is be­mutassam. Sokan azt mondják: a televízió olyan, mint a film, mások a rádióhoz hasonlítják, ismét mások a színpad és a rádió há­zasságából született ifjú gyermeknek tekintik. Mindezeknek igazuk van, és még sincs igazuk, mert sem egyik, sem másik, hanem valami egé­szen más, új művészet”. Nyilatkozta az adás után Szécsi Ferenc rendező.

 

1959. november 29-én Sándor György a Magyar Televízió műsorigazgatója írt cikket a Magyar Nemzetben: Televízió – és a Kulturális Forradalom címmel. „A Telvíziónak 1959. szeptember vé­gén 35 000 előfizetője volt. Október hónapban csaknem egyharmadával megnőtt az elő­fizetők száma. Épülnek a köz­vetítő állomások, a magyar ipar igen jó minőségű készülékeket állít elő, a műsor iránt nö­vekszik az érdeklődés ország­szerte. A televízió hazánkban is elindult a fejlődés útján. A külföldi tapasztalatök is amel­lett szólnak, hogy a második ötéves tervben előirányzott 500 000 új készülék eljuttatása az otthonokba, reális elgondo­lás. A televíziós készülék - mint tudjuk - általában nem egy-­két ember szórakozását szol­gálja. A készülékek egyharma­dát klubokban, művelődési otthonokban találjuk. Sok helyütt olykor 80 -100 ember várja a műsort. És közismert a háziasszonyok „sanyarú hely­zete” azokban a házakban, ahol a rokonság és szomszédság „használatba vette” a televí­ziót. Mindent egybevéve túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a te­levízió néhány éven belül igen jelentős kulturális eszközzé válhat. (…) A televízió olyan területekre is betörhet igényes előadásaival, ahol töretlen a talaj. Ha van kulturális forradalmunknak nagy és lelkesítő célkitűzése, akkor éppen a külvárosok, gyártelepek, falvak és tanyák kulturájának növelése. Eredményeink ezen a téren nagyok és szívet derítőek. Megnőtt a könyvtárak forgalm, sok a munkásbérlet a színházakban és az operában. De sok még a fehér folt is! A város szélén, a tanyákon sokan először a televízió közvetítésében látták a Bánk bánt és a kitűnő Carmen előadás közvetítése százaknak volt első opera élménye. ismerünk olyan nézőt, aki azért kereste fel a Nemzeti Galériát, mert a televízióban látta nemzeti festészetünk remekeit és közvetlenül is meg akart ismerkedni e nagyszerű képekkel.  A vidá­mabb szórakozást a Vidám Színpadról adott közvetítés, a kiváló ifjúmunkások tisztele­tére összeállított esztrád műsor és több tánczene műsor jelen­tette. A zene kedvelői még egy színvonalas Pique Dame elő­adást kaptak Prágából és tele­víziós balettfilmet Ulanovával Moszkvából. Érdekes <<Egy kiállítás képei előadást Marcello Abbado interpretálásá­ban hallhattunk és láthattunk, minthogy a művet inspiráló képek egy részét is bemutat­hattuk.(..)”

 

A sport, mint kitekintés a világra

Az első sportközvetítés a Népstadionból 1957. Május 26.-án vasárnap délután volt . A Délnyugat-Németország – Budapest válogatott labdarúgó mérkőzést közvetítette a televízió. A sportközvetítések igazi televíziós sikertörténetek. A Magyar Televízió indulása után Radnai Jánost bízták meg a sportrovat megszervezésével. Az 1950-es évek végére sikerült kiválasztani a később osztály rangra emelt részleg magvát jelentő riportereket.  Ennek az első legnagyobb eseménye az 1960 augusztusában, Rómában megrendezett olimpia volt. Az első olimpia, amelyet Európában a televíziók teljes egészében közvetítettek. Romában 58 televízió stúdiót építettek az olimpiai játok színhelyein, hogy zavartalanok legyenek a különböző országokból érkező tv-riporterek munkakörülményei. „Egyidőben kilenc ország nézői élvezhetik a közvetítést, a vendéglátó olaszok mel­lett a francia, a svájci, az osztrák, az NDK-beli és nyu­gatnémet, a lengyel, a cseh és a magyar nézők is. A leg­jobb dolguk az olasz előfize­tőknek van, ugyanis a ha­zai televízió egész nap közvetíti az olimpiai eseményeket. Elsősorban természetesen ab­ból a szempontból, hogy hol indulnak olasz versenyzők... Az eredményekről a ripor­tereket olasz és angol nyelven tájékoztatják. A mi ri­portereink beszélnek angolul. Vitray Tamást és Radnai Já­nost nemegyszer nagy feladat elé állítja, hogy nem lehetnek jelen személyesen a ver­senyeken. Nem egy esetben ők maguk is csak a képer­nyőn látottak alapján tudó­sítanak. Az adott pillanatban ugyanazt látják, amit mi és ugyanolyan körülmények kö­zött. Így történt például ak­kor is, amikor Parti János megszerezte az első aranyér­met. (…)”Írta Lelkes Éva, a Film Színház Muzsika, 1961/37. számában. Egykor a sportközvetítések túlnőttek önmagukon. A műkorcsolya versenyek is egy ismeretlen világot, érdekesnek talált országokat, viselkedési módokat mutattak meg a magyar nézőknek. Vitray Tamás így írt erről a negyvenedik évfordulóra megjelent „televíziós” könyvbe. „A néző azonosult azzal, aki beszélt, mert ha elfogadhatóan közvetítette, ami a látványnak a sportra vonatkozó része, akkor a hatása alá kerültek. Órákig tartottak a közvetítések, így rengeteg olyan köztes idő volt, amit ki kellett tölteni. Ha az ember a helyszínről, az életmódról beszélt óhatatlanul egy másik világot mutatott be. Amikor 1960-ban, életem első műkorcsolya-közvetítésén elmeséltem, hogy mennyibe kerül egy jegy, és hogy ez forintba átszámítva mennyi, és a tribün első sorában ül egy házaspár akik három jegyet vettek, mert a kutyának is vettek egyet, akkor ez akaratlanul is ízelítőt adott egy másik ország életéből. Volt amikor már nem tudtam miről beszélni, mert harminc percig újították fel a jeget, akkor elmeséltem, hogy fejjel neki mentem egy bejárati ajtónak, mert még sosem láttam üvegajtót. Nem kellett semmiféle tanulságot levonni, az emberek a hidegháborús időkben pontosan érezték, hogy miről van szó.” De emlékezetes sokunk számára az is, ahogy Vitray a korcsolyázók ruháit leírta. Ecsetelve a színeket, a különleges anyagokat. Hittünk neki, hisz a fekete-fehér képernyőn mindezt nem láttuk, de rácsodálkoztunk erre az ismeretlen, kitárulkozó világra, Európára. És egyre többen lettek a nézők: Az előfizetők számának alakulása: 1957. nincs előfizetés, de aztán évenként nő az előfizetők száma: 16.038 fő, 52.572, 103.658, 205.803. és 1962.-ben 325.106 késszülék üzemel az országban!

Hatvan év elteltével a magyarországi televíziózás „felnőtté” érett. 1996-tól létrejött duális televíziós világban ahol a televíziós csatornák száma is száz fölött van a nézőszám gyakorlatilag lefedi az egész lakosságot. Az „őstelevíziózást” felváltotta a kereskedelmi és a tematikus csatornák világa. A hőskort, aranykor követte, új műsortípusok születtek. Ma már interneten is televíziózhatunk, mobilunkon is nézhetünk televíziót.

Terjedelmi okokból sok-sok dologról nem volt lehetőségünk írni még a kezdeteknél sem, akit érdekelnek a részletek, látogasson el honlapjainkra. www.babiczky.hu és www.dunavolgyipeter.hu . A cikk írói köszönetet mondanak azoknak a televíziós szakembereknek, akik interjúikkal, írásaikkal segítették a magyar televíziózás történetének megismerését.