Az igen stabil tanári kart az egyes területek legismertebb, legfelkészültebb aktív szakemberei, részben egyetemi tanárok alkotják – például Czeilik Mária, Dunavölgyi Péter, dr. Erdélyi Gábor, Kereki Sándor, Nagy Géza, Rák József, Réz Dániel, Vagyóczky Tibor, Veress József –, a társadalomismereti tárgyakat szintén egyetemi tanárok oktatják.
Sok iskolában tanítanak médiával kapcsolatos ismereteket. Egyes helyeken ezt kommunikációnak nevezik, máshol médiatudománynak. A Telescholának mi az ars poeticája?
A Teleschola megnevezésben a „tele” a televízióra utal a „schola” pedig latinul iskolát jelent. Ez utóbbiban azt szeretnénk kifejezni, hogy a klasszikus tudásra építünk. Bár sokan ennek létjogosultságát megkérdőjelezik, de ha a külföldi igényes csatornákat nézem, én azt érzékelem, hogy bizony nem is olyan nagyon különböznek attól a bizonyos klasszikus televíziós gyakorlattól. A technikában igen, de dramaturgiában, a szerkesztési felfogásban, a szemléletmódban alig, vagy egyáltalán nem.
Hogy született meg az iskola gondolata?
A Teleschola Televíziós Iskolát ketten alapítottuk Erős Péterrel, aki Magyar Televízió Híradó operatőre volt jó húsz évvel ezelőtt, én pedig ugyanott tudósító, szerkesztő-riporter, adásszerkesztő, olykor műsorvezető. Vele gondoltuk ki, hogy indítunk egy tanfolyamot, mert már látszott, hogy sok kis stúdió fog alakulni és úgy véltük, kevés a szakember. Csatlakozott hozzánk Halász Márta vágó, Dimitrov Györgyné mérnök, aki a videó-technika tantárgy kidolgozásában közreműködött, Novák Endre a hangtechnika szakértője és persze mások is. Arra szövetkeztünk, hogy főként a tévéhíradózás, a helyi televíziózás igényeit szolgáló oktatást indítunk egymás szakterületét is megismerő leendő szerkesztő-riporterek, videó-operatőrök és videó-vágók számára. Ekkoriban csak a filmes képzésre volt jogszabály. Másfél év alatt összehoztuk a videózásra építő mozgóképgyártó képzés első országos OKJ-s programját és a vizsgakövetelményeket. Ezt 1993 elején fogadta el a minisztérium, s abban az évben – az akkor még létezett Országos Műszaki Központ és Könyvtár U-matic berendezésekkel felszerelt stúdiójában – megkezdtük a tanítást. Most iskolázzuk be a 18. évfolyamot. A három alapszak – amelyek megnevezése változatos formákban, olykor már szakmaiatlanul tűnik fel az egyre gyakrabban változó jogszabályokban, amelyek módosítása előtt persze ma már nem kérdeznek meg bennünket – mellé tavaly egy negyediket is felvettünk: a hangtechnikusi képzést is elkezdtük.
A Teleschola mivel különbözteti meg magát más hasonló iskoláktól, tanfolyamoktól?
Az első, hogy iskolaként, bizonyos értelemben műhelyként igyekszünk működni. Sok diákkal órán kívüli szakmai kapcsolatot is tartunk: információkkal, konzultációkkal igyekszünk segíteni a hozzánk fordulókat a különböző pályázatokon való induláshoz, segítséget nyújtunk az általuk létrehozott kistelepülési közösségi internetes és televíziós portálok koncepciójának elkészítéséhez. Tanórán kívüli filmnézési, fotózási vagy éppen forgatási programokat ajánlunk, szakmai bírálatot adunk az önszántukból elkészített klipjeikről, a körülbelül 420 eddig végzett diákunk legalább egyharmadával ma is tartjuk a kapcsolatot. A második sajátosság, hogy az igen stabil tanári kart az egyes területek legismertebb, legfelkészültebb aktív szakemberei, részben egyetemi tanárok alkotják – például Czeilik Mária, Dunavölgyi Péter, dr. Erdélyi Gábor, Kereki Sándor, Nagy Géza, Rák József, Réz Dániel, Vagyóczky Tibor, Veress József –, a társadalomismereti tárgyakat szintén egyetemi tanárok oktatják. Talán az is mond valamit, hogy a gyakorlati oktatásban már nálunk végzettek – Kertai Gábor és Varga András – is szerepet kapnak. Nálunk van egyfajta felvételi, ami a képzés része. Már itt megpróbáljuk elfogadtatni a diákokkal, hogy igényesnek, szakmailag és a közéletben is tájékozottnak, sőt műveltnek kell lenni. Nem mondom, hogy minden diák megérti, hogy miért is követeljük ezt, mi mégis azt sulykoljuk, hogy a szakmai ABC-t jól meg kell tanulniuk, s emellett hogy viszonyítási alapot kell kialakítaniuk ahhoz, hogy értékén tudják kezelni azt, amit maguk körül látnak, vagy amire a tulajdonosok, vagy az olykor nálunk képzetlenebb főnökök utasítják őket.
Ha jól érzékelem, a Teleschola oktatási tevékenysége egyfajta televíziós újságírásra irányul.
Tartjuk magunkat ahhoz az eredeti felfogásunkhoz, hogy a televíziós újságírás szempontjai, a hír és a közéleti magazinműsorok igényei állnak a tanítás középpontjában. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a nálunk végzettek megfeleljenek a helyi stúdiók összetettebb igényeinek. A többség a két év alatt képessé válik teljes értékű etűdök, 5-10 perces riport-, portré-, ismeretterjesztő és pr-filmek, videó-klipek önálló koncepció, szinopszis és technikai forgatókönyv alapján történő elkészítésére. De minden évfolyamban vannak olyanok, akik jó vagy egészen kiváló teljesítményt nyújtanak például táncjáték, kisjátékfilm, dokumentumfilm, sőt persziflázs elkészítésében. Azt a mentalitást akarjuk kialakítani, hogy a szakiránytól függetlenül minden nálunk végzett diák képes legyen átlátni, ha kell irányítani egy ilyen típusú forgatást, miközben megfelel a szűkebb szakmája követelményeinek is. Ebből az következik, hogy például a szerkesztőnek alapszinten ismernie kell a technikai feltételeket, a kamerával kapcsolatos tudnivalókat és a vágás alapjait is, a vágóknak, az operatőröknek el kell igazodniuk a sajtóműfajok között, meg kell ismerkedniük a műsorszerkesztési alapelvekkel és így tovább.
Milyen alapvégzettséggel lehet részt venni az oktatásban?
Az érettségi alapfeltétel, de egyre több főiskolát végzett hallgatónk van, illetve előfordul, hogy az egyetem mellett tanul nálunk valaki, hogy gyakorlatiasabb tudásra tegyen szert. A tanulóink csaknem fele a tanulmányai alatt már a szakmában dolgozik, ami persze nem csak előny. Sok rossz beidegződést szednek fel. Ráadásul az úgynevezett médiagenerációról egyre elterjedtebb az a hiedelem, hogy ennek tagjai aztán igazán otthonosan mozognak a média világában. Talán a technikai oldalon igen, bár ez sem olyan egyértelmű. Ami viszont a lényeget illeti, én úgy látom: a média hatásainak rendkívüli módon kiszolgáltatott ez a generáció. Általában nem ismerik fel a manipulációs szándékokat, mert – tisztelet a kivételnek – felszínes a történelmi, a közéleti tudásuk, meghökkentően hiányos az általános műveltségük. Hogy tudjuk-e ezt ellensúlyozni? A médiában megjelenő befolyásolási formák lényegében minden fontos területének hatásmechanizmusával kapcsolatos ismereteket is oktatjuk, szemléltetjük. Abban biztos vagyok, hogy már az első órák után is másként nézik a televízió műsorokat.
Az elmúl közel két évtized arról nevezetes, hogy a média világa gyorsvonati sebességgel változik, technikájában is, de nem csak abban, hogy lehet ez követni az oktatásban?
A tanárokra rendkívüli terhet ró a technikai változások követése, és nem könnyű a technikai feltételek biztosítása. Ráadásul mi csak a tandíjbefizetésekből tartjuk fenn a képzést. Kezdetekben a Panasonic segített abban, hogy a diákjaink bemutatókon vehessenek részt. Ma jórészt bérelt eszközökkel tesszük lehetővé, hogy a televíziós híradós forgatásokon használt professzionális kamerákkal, vágóprogramokkal és stúdiókban gyakorolhassanak a hallgatóink. Ezzel szemben a tartalmi jellegű változásokat meglehetősen gazdag archívumunk segítségével könnyen tudjuk szemléltetni. Amikor például a híradózás dramaturgiáját tanítom, a különféle szerkezetű és felfogású 1993-as híradóktól jutunk el a máig, vagy éppen Vitray Tamás klasszikus interjúinak elemzésétől a show-műsorok nem mindig szervesen építkező, klipszerű hatásokra építő beszélgetéseiig.
Milyen lehetőségeik vannak azoknak a fiataloknak, akik egy ilyen igényes, de a hagyományokra nagyon építő iskolát elvégeznek?
A hallgatóink egy része eleve úgy jön hozzánk, hogy már dolgozik valamelyik televízióban. Az ilyen diákok aránya korábban a 60-80 százalékot is elérte, de még ma is 40 százalék körül van. Emellett igyekszünk nyomást gyakorolni a többiekre is, hogy valamilyen stúdióban, vagy televízióban vállaljanak kisegítő munkát már a tanulmányok alatt. Hetente egy teljes napon át képezzük őket, de ez önmagában nem elegendő az ismeretek elsajátításához.
Milyen munkahelyeket javasolnak nekik?
Mindenekelőtt a helyi televíziókat, noha minden országos tévénél is ott vannak a volt telescholások. Mindenesetre ott adódik igazán jó alkalom a szakma megtanulására, ahol minél önállóbban lehet megoldani komplex feladatot. A diákjainknak javasoljuk, hogy vegyék fel a kapcsolatot a volt telescholásokkal. A végzettek listája településenkénti és szakmacsoportonkénti bontásban is megtalálhatók a portálunkon. Csaknem száz volt hallgatónk karrierje külön is böngészhető. Persze mindenhez egyéni ambíció is kell. Többen szokták megkérdezni tőlem: ha meglesz a bizonyítványom, hova vesznek fel: Ezzel sehová – szoktam válaszolni. Ha el tudja adni magát, mert odamegy sertepertélni és hajlandó apróbb munkákat elvégezni, olyan helyzetbe kerül, hogy előbb-utóbb rábíznak valamit. Ez az útja, mint ahogy a többségünk esetében ez volt a szakmába bekerülés útja a mi időnkben is.
2010. év augusztus
Domokos Lajos
a pr-tanácsadással, és a Teleschola Televíziós Iskola működtetésével foglalkozó DOMOKOS press & pr Kft. vezetője, a Nemzeti Média Kerekasztal ügyvivője.
Tanulmányok: Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium, Kossuth Lajos Tudományegyetem, MÚOSZ Újságíró Iskola.
Főbb munkahelyek: Hajdú-bihari Napló munkatársa, Heti Budapest főszerkesztője, Üzlet című gazdasági lap vezetőszerkesztője; 1977–1981 a Magyar Televízió Híradójának debreceni tudósítója, szerkesztő-riportere, 1981–1986 az országos híradó adásszerkesztője, műsorvezetője, a tudósítói osztály vezetője. 1986–1989 Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium sajtófőnöke, 1994–2002 a MÁV Rt. közkapcsolati igazgatója.
Oktatási tevékenység: Teleschola Televíziós Iskola kommunikációelmélet, média- és sajtóműfaj-ismeret, hír- és híradószerkesztési ismeretek tanítása; pr-kurzusok: Budapesti Corvinus Egyetem, Debreceni Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola, Forrai Gazdasági Iskola, Számalk.
Kommunikációs tanácsadás: nagyvállalatok, intézmények, társadalmi szervezetek számára főként stratégiai pr-tervezés, sajtókapcsolatok szervezése, médiaszereplésre való felkészítés témakörökben.
Fontosabb szakmai publikációk: Press & pr - A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai (utolsó kiadás: 2005), A Nagy pr-könyv sajtó- és médiakapcsolatok fejezet (2002), Média-hidegháború. Elemzés a négy parlamenti párt médiapolitikájáról (Médiafüzetek 2004/1), Elsorvadt a forma, nem leli helyét a tartalom – Az interjú műfaja a hamis szuggesztiók korában (Tanulmány az Acta Academiae Pedagogicae Agriensis-ben, Eger, 2009), szakcikkek országos közéleti lapokban, folyóiratokban, tanulmányok a médiáról a Teleschola-honlap Blogtér rovatában 2003-tól.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; website: www.teleschola.hu
