Igen egy „kis mafilmről” álmodtam. De belebuktam ezt ma már elmondhatom, túl újszerű volt ez az elképzelés. Sok érdeket sértett, hogy mindenért, amit a produkció használ, azért fizetni kell majd.

Hogy indult televíziós pályafutásod?

Zsurzs Évával a televízióba való felvételem napján 1966-ban ismerkedtem meg. A Vidám vasárnap című tévéfilmet forgatták. Baji Tibor, akinek gyakornoka lettem mutatott be a rendezőnek. Az első olyan produkció, melyben érdemben is munkatársa lehettem, a Koppányi aga testamentuma volt. Tanítómestereim Zsurzs Éva és Baji Tibor. Tőlük tanultam meg az alapokat, dinamikát, a helyzetfelismerést és nem utolsó sorban azt, hogy mindent meg lehet kérdezni, de mindent pontosan kell érteni. Húsz évet dolgoztam Zsurzs Évával egy stábban. A hatvanas, hetvenes években a Zsurzs név fogalom volt. Ha az ember felhívott egy színészt és kimondta Éva nevét, már nem kérdezték, hogy milyen a szerep és mennyi a gázsi, mindenki igent mondott. Státuszszimbólum volt dolgozni vele.

Horváth Lóri, a kezdő felvételvezető Zsurzs Éva új 850-es Fiatjával megjárja Szegedet oda vissza, mert akkoriban még be kellett járatni az új autókat.

Én szerettem segíteni, ahol tudtam. De reggel hatkor ott kellet lennem a stáb indításánál. Az hozzátartozott akkor egy kollektív munkához, hogy Ő azzal járul hozzá, hogy mindenhez ért és megteremt egy alkotói légkört, és egy maradandó produkciót, biztosítja nekünk a rendszeres jó munkát, mi meg segítjük őt mindenben, hogy a rendezésre tudjon koncentrálni.

A Fekete város 102 napig 68 helyszínen 4 országban forgott. Kiemelt produkció volt, nyugati nyersanyagot kapott, ez akkoriban ritkaság volt. Megérte, nem csak művészileg, de gazdaságilag is, csak a 2000-es években annyiszor ismételték, hogy csak a műsoridővel is behozta az árát, hány gyenge filmet kellett volna megvenni és leadni.

Milyen volt ebben a filmben, a már nem kezdő Horváth Lóránt kapcsolata rendezőjével.

Ebben a filmben debütáltam, mint gyártásvezető. Megpróbáltam nagyon precíz lenni, Éva is ilyen volt. Nem beszélve arról, hogy olyan kimagasló szakmai minőségű stábtagok voltak mellette, hogyha elakadtam segítettek. De Zsurzs kreativitására jellemző volt, ha bármi olyan probléma adódott, amit nem lehetett megoldani, időjárási viszonyok, színészegyeztetési problémák, mindig talált áthidaló megoldást anélkül, hogy az a művészi minőség rovására ment volna. Nem mondott le forgatást, átalakított, változtatott, ha kellett, de a célt nem tévesztette szem elől.

Amikor nézed a filmet és látod a csuklyás hóhért, mi jut eszedbe?

A magyarországi forgatásokon én voltam a hóhér, Szlovákiában a kinti rendezőasszisztens. A produkcióban mindenki alkotóként vett részt, a világosító is. Bizonyos epizód szerepeket a stáb játszott, ez megtiszteltetés is volt, meg egy kis anyagi pluszt is jelentett a szereplőnek. És nagy segítség is volt, hisz a sok helyszín miatt a szereplők szállítása nem volt egyszerű.

Gyártási Igazgatóként majd Ügyvezető elnökként milyen volt a kapcsolatod Zsurzs Évával?

Soha nem kért külön semmit. Az összes kapacitás hozzám tartozott, soha nem hívott fel, hogy adjak neki még ezt vagy azt, hogy hivatkozott volna stábbeli kapcsolatunkra. Tudta azt, hogy mi jár egy produkciónak, aminek Ő a rendezője. Amikor ügyvezető elnök lettem, akkor már Éva nyugdíjas volt. Az elődöm, Peták István elengedte. Hiba volt.

A szocializmus tervgazdálkodásos rendszerében a filmgyártás külön utakon járt, mert egy-egy produkció akkor is vállalkozásszerűen működött. Egy cél érdekében szerveződött szakmai vállalkozások voltak.

A produkciók kisebb KFT-hez hasonlítottak. A televízió főszerkesztői, szerkesztői, dramaturgjai voltak a producerek.. Ők találták meg a témákat és rendelték a forgatókönyveket. A következő szint volt a rendező és a gyártásvezető. A televízióban általában kiosztották a feladatokat a rendezőknek, de az Irodalmi és Drámai Főosztályon nagyobb szabadsága volt a rendezőknek, választhattak a feladatok közül, együtt dolgoztak, műhelyszerűen, a dramaturgokkal, szerkesztőkkel. Ezt követte az a döntés, hogy milyen technikával dolgozhat a produkció (film v. elektronika) és hogy hol készülhet, belsőben, az MTV-ben vagy külsőben, a filmgyárban.

Milyen technikai bázisa volt a televíziónak, mikor gyártási igazgatói posztot elnyerted?

Dúlt a harc, hogy mi a fontosabb a tartalom, a főszerkesztőségek igénye vagy a televízió műszaki teljesítőképessége. A viták jelentős része az elnökségi értekezleten dőlt el. Ezt elégelte meg Nagy Richárd és úgy döntött, hogy alakuljon egy rendszerszerűen felépített televízió. Eközben Kerpel Róbert műszaki igazgató a Tervhivatalnak már a többedik székház tervet adta be, de a hatalomnak nem volt szándéka ekkora beruházást jóváhagyni. Csak annyi pénzt lehetett szerezni, amellyel a Szabadság téri épület felét, a IV stúdiót ki lehetett alakítani. Ide be sem léphetett mindenki és az itt készülő produkcióknak lett gyártási pótléka is, amit a filmgyárban dolgozóktól, a televíziósok mindig is irigyeltek. Ennek a stúdiónak az lett volna a feladata, hogy kiváltása a MAFILM-es produkciókat. Ez valóban korszerű stúdió volt, lámpaparkjával, vezérlőjével, kiszolgáló helységeivel, de a filmgyári világ szakmai módszertanát nem lehetett behozni ezzel a televízióba. Először csak szórakoztató műsorok készültek, szilveszterek, vetélkedők, később helyet kaptak a televíziós játékok is. Bár az hamar kiderült, hogy a filmgyári kreatív légkör, a filmezés módszertana nem könnyen ültethető át. Nem minden a technika. Kerpel Róbert 1986-ban mutatta fel a Tervhivatal engedélyét, hogy kezdődhet a „bojtárstúdiók” építése. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy csinálunk ott egy kisebbfajta vállalatot, ahol már egy másfajta gondolkodás is érvényesülni tud, ahova átmenthető a filmgyári szemléletmód. De akkor sem gondoltam, hogy ezzel teljesen kiválthatók a MAFILM-es produkciók, mert a külsőkben forgatott filmek világát nem lehet bekényszeríteni egy televízió stúdióba.

Abban az időben az is elterjedt, hogy szándékod volt a Bojtár utcai bázist leválasztani a televízióról. Önálló vállalattá alakítani.

Igen egy „kis mafilmről” álmodtam. De belebuktam ezt ma már elmondhatom, túl újszerű volt ez az elképzelés. Sok érdeket sértett, hogy mindenért, amit a produkció használ, azért fizetni kell majd. A rendszer precízen ki volt találva. De bevezetni csak úgy lehetett, hogy ez az egész csak virtuálisan működött, mintegy tájékoztató jelleggel. Megnyugodtak, hogy a valóságban nem kell fizetni. Ez a virtualitás lett az elképzelés halála. Nem lehetett belőle tovább lépni.

Tudtad-e a produkció centrikus elképzeléseidet érvényesíteni, amikor azt hozta az élet, hogy megbízott elnök lettél?

Nem, mert ez a rendszerváltás után egy egész más politikai környezetben történt. Ekkor már politikai harcok színtere volt a televízió és ez a háborús terep ráépült az előző korszak ellentmondásaira. Peták István és helyettese Sárközi Erika mellett én voltam a realizáció irányítója. Abban állapodtunk meg, hogy ők kitalálják, mi legyen, és én másnap megmondom, tudjuk-e az elképzeléseket realizálni. Nevetséges, de az volt a legnagyobb gond, hogy kevés a szoba ahhoz, hogy az új szervezet felálljon. Én felajánlottam, hogy kimegyek a házból a „bojtár bázisra” és viszem magammal a munkatársaimat és ezzel a bentieknek több tér jut. Az embereim nehezen fogadták ezt a döntést. Kimenni a gulágra!! Biztattam őket: ingyen parkolhatsz, lesz irodád. Ekkor vittem ki a lámparaktárt, a szcenikát, az összes műhelyt, kellékraktárt stb. Ekkor vettük meg a „bojtár bázissal”szemben lévő ipari tanuló iskolát és itt rendezkedtünk be irodáinkkal és táraink egy részével. Itt lett az én szobám is. Törekedtem arra, hogy ennek az épületnek legyen dizájnja. Lakhatóbb legyen, mint a benti ház.

Miközben épül a kinti világ, Peták István elnök körött megfagy a levegő, le kell mondania.

A bukás oka nem csak politikai volt. Sokan mentek panaszkodni a képviselőkhöz, a kurátorokhoz a „házból” is, hogy az én elképzelésem sem jó. A sok akarnok sok patrónusra talált a politikában. Addig mószerolták Petákot, míg kialakult az a vélemény, hogy nem jó elnök. Ez nagy hiba volt. Hetente számoltatták be mindenről és engem is. Mindent, minden pici döntést meg kellett okolni. Így nem lehet vezetni. A semmihez nem értő társadalmi kurátorok civil kérdéseire kellett állandóan válaszolgatni. Peták megbukott. Bizalmi szavazáson leváltották az elnököt, majd a két alelnök irányít addig, míg a pályázat kiírása után ismét lesz elnöke a televíziónak.

Az egyik hétfőn telefonon hívtak (1998. január 6.), reggel volt, épp ittam a kávémat, keresnek a kuratóriumból. Felállok, kávémat leteszem. Titkárnő hangja a telefonban: Lóránt üljön le! Honnan gondolta, hogy állok? Tíz óra öt perctől maga a televízió elnöke. Azonnal jöjjön be. Berohanok a tévébe. Mondják, menjek át a Szabadság tér 5-6-ba ott vár a kuratórium. Kilépek a tévéből rengeteg kamera, újságírók, villognak a vakuk. Kérdeznek: mi a koncepcióm? Kit fogok kirúgni? Átmentem a kuratóriumhoz. Mondták, a közjegyző már aláírta, te itt írjad alá, és holnapra tegyél le egy koncepciót.

Te lettél az első ember. Az lesz, amit te akarsz! Most itt a lehetőség!

Én is azt hittem, de ez nem így működött. Két-három nap alatt összekovácsoltam egy koncepciót. Szerintem ez a koncepció részben még ma is működik. Egy olyan szervezeti rendszert dolgoztam ki, melynek az volt a célja, hogy mindenki a tehetsége szerint dolgozhasson és az egyes egységek ne akadályozzák egymás munkáját. Az egész célja pedig az eredményes közfeladatot ellátó televízió. Nekem abban az egyben szerencsém volt, hogy ismertem a munkatársaimat, így megtaláltam szerepüket az általam megalkotott szervezeti felépítésben. Nem menekültem elefántcsonttoronyba, lejártam a büfébe és ebédelni, nem csak a szobámban lehetett velem szót váltani, így közvetlenül értesülhettem mindenről.

Mi indokolta, hogy a konkurens az RTL kapjon segítséget az MTV-től?(Stúdió használatot, konténervárost az MTV területén, munkaerő szükségletet, szakembereket.)

Én törvénytisztelő ember vagyok. A médiatörvényben benne volt a plurális televíziózás megteremtése. Hittem ennek hasznosságában, hittem, hogy ennek megteremtése, jó tesz a magyar demokráciának. Hittem a versenyhelyzet hasznosságában. A Duna Televízió megalakulásakor ugyanilyen szellemben döntöttem. A Könyves Kálmán körúton, filmgyár kettes telepén, egy stúdiószegletbe beültek és a beszélgetéseket rögzíteni tudták, de nem tudták sugározni. Ebben segítettem. Kiépítettük a mikroláncot a mi adóhálózatunkig.

MTV-s segítséggel jutott el a Duna adása a nézőkhöz.

Pontosan. Az a technológia, ami a Fradi meccset közvetítette, állt át, hogy a Dunát segítse! Nem egy televíziós kollegánk dolgozott ezen a projekten. Az indulás pillanatában itt is segítettünk.

Visszatérve az RTL-re, utólag nem látod helytelennek akkori döntésedet, nem kellett volna a helyzeti előnyt kihasználni, hagyni kínlódja ki a konkurencia az infrastruktúra megteremtését. Ezzel is időt nyert volna a közszolgálati televízió.

Lehet, de az én emberi tartásom ezt nem tette lehetővé. Hittem a tisztességes versenyben és feladataink különbözőségében. Persze viszont segítséget soha nem kaptam, de egy előny azért származott az együttműködésből: még tisztábban láttam a gyors és racionális döntések előnyét. Ott egy holland középvezető, akit megbíztak a magyarországi feladatok elvégzésével mindent eldöntött és eldönthetett. Nem szóltak bele a munkájába ezren, mint nálunk. Amit mi megbeszéltünk az úgy volt. Pillanatok alatt leszállították a megrendelt technikát. Célratörőbb és racionálisabb lettem.

Milyen mértékig szorongatta az „elnököt” a politika? Ismerted ezt a világot hisz azelőtt színészek körében forgolódtál, rendezőkkel dolgoztál?

Komolyan vettem a feladatomat. Mindenhova elmentem ahova hívtak. Sokfelé hívtak. Ez akkor még nagyon komoly pozíciónak számított. Tudtam, egy felső vetőnek ismernie kell azt a környezetet, amiben dolgozni kényszerül. Hamar megismertem a politikai élet akkori szereplőit. Sajnos. Az első negyedévben, amikor kialakítottam a programomat, akkor önálló voltam. De egyre inkább egy leírhatatlan koncepciót kellett volna követnem, amit nem követtem, de a sajátomat sem tudtam már realizálni. Nagyon nagy szorítás volt. Személyes telefonok és üzenetek. Rendszeresen a kuratóriumon keresztül, de gyakorta közvetlenül is. A dolgozók fizetését akarták elvonni, hogy én mit harcoltam minden hónap huszonhatodikán, hogy új bankot szerezzek, hogy a kincstár oda utaljon, ahonnan le tudom hívni a fizetéseket. Folyamatosan változtatgatni kellett a bankokat és hasonló cseleket csinálni, hogy a dolgozóknak legyen fizetése.

Mi volt lemondásod közvetlen előzménye?

A Horn korszak után Orbán korszak jött. Össze akarták vonni az MTV-t a Dunával. Ekkor módom volt személyesen beszélni Orbánnal, aki azt mondta: a környezetemtől és tanácsadóimtól tudom, hogy maga ért legjobban a televízióhoz, de egy nagy baj van, hogy a Horn nevezte ki magát. Ekkor mondtam le. Lemondásom feltétele az volt, hogy alelnöki pozíciómat megtarthatom. 1999. május 19-én a kuratóriumi ülésem, lemondó nyilatkozatommal egy időben hivatkozhattam Orbán ígéretére, hogy alelnök maradhatok. A Kovács András vezette kuratórium ezt tudomásul vette.

Milyen volt a viszonyod Szabó László Zsolttal az új MTV Elnökkel?

Nem jó, érdemi befolyásom nem volt, minden fontos területet kiszervezetek alólam. Anyagi érdekeik is így kívánták.

Még egy fontos kérdésről kell beszélni, ez az MTV Archívumának korszerűsítése. A technológia felfejlesztése elkezdődött, volt szándék a megújításra, de ez is megakadt. Hosszú ideig még elsőszámú vezetője sem volt, aki lobbizhatott volna a fejlesztésért.

Az alapkoncepcióm szerint az Archívum közvetlen elnöki irányítás alá tartozott. Ezért hívtam Józsa Anikó mellé Dunavölgyi Péter gyártásvezetőt, gazdasági szakembert és Babiczky László rendezőt, a tartalmak mentésének irányítására. A gazdasági irányítást vezető Dunavölgyi mellett az MTV napi műsorainak kiszolgálása lett volna a feladata Józsa Anikónak, Babiczky László rendezőnek pedig a közgyűjteményi funkció fölfejlesztése, a művészeti, kulturális értékeknek a jövő számra való megmentése, a művek felújításának irányítása. Sajnos ez a rendszer sem tudott véglegesen felállni és vált később lehetségessé a triumvirátus élére ejtőernyős vezető kinevezése, ami megakasztotta a fejlődést.

Milyennek látod a köztelevízió jövőjét az MTVA megalakulásával, és a Rádió, a Duna Tv és az MTV negyvenkilenc fős szerkesztőségeivel?

Két fontos tényezővel kell számolni. Az egyik az információrobbanás, a másik a technológiarobbanás. Ma televíziót, televíziókat lehet nézni marok telefonon és neten is. Ebben a médiatérben kell megtalálni a köztelevízió helyét. Ehhez pénz és szakértelem kell, és színvonalas alkotások sora. Sok-sok idő és türelem kell a nézők visszahódítására.

2012. év január