Volt olyan hónap, hogy 111 riportot készítettem.
Az MTV internetes lexikonjának szócikkében azonnal feltűnik, hogy nem Magyarországon végezted a bölcsészkart. Hogy kerültél ki Szófiába?
Az érettségit követő nyáron szüleimmel a bulgár tengerparton nyaraltunk, és ott megismerkedtem egy bolgár lánnyal, ez motiválta választásomat.
Apámnak volt egy barátja, aki fiából nem tudott újságírót nevelni és körbenézett, ki van a környéken, engem talált. Tizenöt éves koromban eldöntöttem, hogy újságíró leszek. Írtam az Esti Hírlapnak, a Hétfői Híreknek, és az Esti Hírlapnál gyakornokoskodtam, ez volt akkoriban az egyetlen bulvár újság. A történelem tanulmányi versenyen elindultam egy dolgozattal „ A tanácsi rendszer kialakulása 1947-től napjainkig”. Harmadik helyezett lettem, és ezért felvétel nélkül bekerültem a budapesti jogi karra. Az Esti Hírlapnál szóltak, hogy van lehetőség újságírást tanulni Moszkvában és Szófiában. Természetesen, a szerelem okán Szófiát választottam. Egy szerelemért cseréltem le a budapesti jogi kart a szófiai tanulmányokra. A szerelem elmúlt, de akkor már ott kellett maradni.
Megbántad?
Nem. Nagyon kellemes évek voltak, bár az nagyon hamar kiderült, hogy a szófiai újságíró szak már akkor sem hasonlított a magyar elvárásokhoz. Az Esti Hírlapos tapasztalataim után furcsa volt, hogy a fő tantárgy itt a bolgár kommunista párt története volt. Egy fél év után kértem a Művelődési Minisztériumtól, hogy átmehessek a bölcsésznek, ahol bolgár, angol, magyar szakon végeztem.
Első magyarországi munkahelyed a Magyar Rádió.
A Krónika, a rádió reggeli politikai műsora volt a munkahelyem, és a 168 óra című műsort mindenki maszekba csinálta.
Kik dolgoztak akkor a Krónikánál?
Győrfy Miklós, Földvári Lapat Géza, Gellért Kiss Gábor, Király Edit, Mester Ákos volt a rovatvezető, Földi Iván volt az olvasószerkesztő. Érdekes kettősség volt e két műsorra a jellemző. A Krónika volt a „hivatalosság” ennek a főnöke Bereczky Gyula volt, és volt a 168 óra, ahol Ipper Pál volt a főnök, aki sok-sok külföldi tudósítói tartózkodása alatt megismerte az újságírás igazi lényegét.
Természetesen elsősorban az angolszász újságírás mintáit.
És fantasztikus szabadságot adott. Ennek a szabadságnak köszönhetem, hogy megtanultam egy csomó dolgot, amit csak tőlük lehetett megtanulni. Ipper volt a főnök és Rapcsányi és a Mester a két műsorvezető szerkesztő. Mindenre szabad jelzést adtak.
Ez két év volt az életedből. Miért kerültél el ebből a remek csapatból ilyen hamar?
A „borforgalmi tröszt” is huszonöt éves lett. Volt ott egy titkárnő barátnőm aki elmesélte, hogy milyen fantasztikus bulik lesznek: hajókázás, cigányzene, borkóstolás. Érdekelni kezdett, hogy mibe kerül mindez. Összeszedtük a számlákat, a jubileumi két napos heje-huja 1975-ben három és fél millióba került. Erről készítettem egy anyagot. A repi ünnepség előtt volt egy szoboravató ünnepség. A szobor még ma is áll Budafokon: egy férfi a lopóval a kezében. A beszédekben azt hangsúlyozták, hogy a kétkezi munkásokat ünnepeljük ma. A fogadáson feltettem a vezérnek a kérdést, mutasson egy kétkezi munkást a vendégek között, akit ma ünnepelnek. Kicsit részeg is volt már és nagyon durva választ adott: őt nem érdekli a proli csak a protokoll. Ez került a leleplező anyag végére. Ipperéknek tetszett, leadták. Oltári nagy balhé keveredett belőle. Olyan dolgokat találtak ki, hogy az egész ünnepség igazi célja az volt, hogy a KGB ügynökök feltűnés nélkül találkozhassanak a nyugati ügynökökkel, és én valami államérdekbe pancsoltam bele. Hogy Ipper Pál milyen karakán volt, arra jó példa, hogy arra való hivatkozással, hogy az adás idején foci VB volt, és nem hallották elegen, egy hét múlva megismételtette leleplező anyagunkat. No ez volt kirúgásom igazi oka. Az ürügy pedig egy másik a korra jellemző történet volt. Csepelen kommunista szombatot tartottak, ami abból állt, hogy takarítást szerveztek. Mentünk ki, hogy a Déli Krónikában beszámoljunk róla. Kiérünk, csámborgunk össze-vissza, sehol senki, aki dolgozna. Mondja a szervező hölgy, hogy hívjunk ki egy házmestert, és vele készítsünk riportot. Ezen én kiakadtam, szó nem lehet róla, menjünk be a pártbizottságra. Ribánszky Róbertnek hívták az első titkárt, aki nem akart szóba állni velünk. Várakoztatott a titkárságon. Sürgetett az idő, mert közeledtünk a délhez. Közöltem a titkárnővel, hogy én már nem várok többet, erre kivágódik az ajtó – lehet, hogy kicsit hangosan mondtam – és ordítva jön ki Ribánszky, hogy mi az, hogy nem várnak, én Csepel első titkára vagyok! Én egy ideig álltam, majd hátat fordítottam kijöttem és bevágtam az ajtót. Mire beértem a rádióba már állt a bál. Negyvennyolc órán belül kirúgtak. Hétfőn tíz órakor kaptam kézhez a papírt és 11-kor fölhívott Moldován Tamás a Népszavától: hallom, hogy nincs állásod? Nincs. Gyere, nálunk van egy státusz.
Nem akarom a Népszavát és a Magyar Hírlapot megbántani, de az egyik nyilatkozatodban azt mondtad, hogy az írott sajtó nem igazán a műfajod. Ugorjuk át ezt az egy-két évet. Hogy kerültél a Televízióhoz?
A rádióból való kirúgásom előtt már találkoztam Megyeri Károllyal, aki a televízió alelnöke volt és azt mondta, hogy szívesen látna a televízióban, az ifjúsági osztályon. Akkor építettek fel egy nagyon erős szerkesztőséget Déri Jancsival, Rózsa Gyurival. Amikor kitört a balhé én be is jelentkeztem, de ő azt mondta: most nem, most várni kell. Eltelt egy év és szólt újra, hogy lehet jönni, de most a gazdasági rovathoz. Ez az egyik legjobb rovat volt. Olyan munkatársakkal, mint: Balogh Mari, Bán Jancsi, Kopeczky Lajos, Kovalik Károly, PuchTamás, Hortobágyi Éva, és olyan sorozatok készületek ott, mint a „Belépés, csak tévénézőknek”. Itt készültek a BMV közvetítések, a Paksi Atomerőmű építésről a folyamatos tudósítások. Ez nem direkt gazdaságpolitika, ez belpolitika volt.
Nekem híradós bejelentkezésed a „kezitcsókolommal” jut most hírtelen eszembe, mely egy egészen más hangvétel volt, mint a megszokott.
Ez nekem spontán ötletem volt, a hölgyeknek mindig így köszöntem és köszönök. Megosztotta a nézőket, de sokaknak tetszett.
Hogy kezeled, hogy megosztó egyéniség vagy? Én magam is emlékszem egy olyan interjúdra, amikor közvetlenül egy baleset után a teherautó sofőrjének a kisfiát kérdezted meg, hogyan történt, és ő édesapja ellen vallott. Én mélységesen föl voltam háborodva.
Vitatkoztunk már akkor is rajta Tardos Júliával, az ügyeletes szerkesztővel. Azért tartottam fontosnak a dolgot, mert nyár volt és a gyerekeket akkoriban a szülők, nem tudva hova tenni, magukkal vitték munkahelyeikre. És azt akartam bemutatni, hogy milyen helyzetek alakulhatnak ki. Túlkapás volt, ma már nem tenném! Visszatérve a kérdésre, a „nagydarab szemüveges pali”, aki megosztó egyéniség. Akkoriban jártam kint az unokabátyámnál Németországban. Azt kérdezte, mit vegyen nekem ajándékba? Nekem a televízió volt a mindenem, a tévében az egyéniség ér a legtöbbet, és az egyéniség legtöbbször megosztó. És akkor én azt mondtam a nagybátyámnak, hogy egy Cartier szemüveget kérek. Kinevetett, jó nem egy olcsó darab, de egy autóhoz képest…Miért, kérdezte. Azért mert ez egy olyan darab, amit az én kollegáim sohasem engednek meg maguknak. Magyarán én lettem egyedül Cartier szemüveges. Ez az, amit a mai napig hordok. Most is az van rajtam. Látszik már, hogy mennyire el van kopva a szára. Persze már vannak újabbak is, de az, ami most rajtam van az eredeti.
És aztán jöttek azok a műsorok, melyeket az életmű igazi részének lehet tekinteni: Kriminális, Nyitott száj, Tévé ügyvédje. Ezek olyan évekig tartó sorozatműsorok, melyek mindenki számára ismertté tettek. Ezekhez adtad az egyéniségedet és olyanok is lettek, mint amilyen Te vagy.
Azt hozzá kell tennem, hogy egyik sem az én találmányom. A televíziózásban nem nagyon lehet újat kitalálni, ami itthon született annak valamiféle angolszász előzménye már volt, de természetesen benne van a magyar alkotók egyénisége is. Ettől nem licence műsorok.
Érdekelt téged, a bűn a bűnözés? Volt ez irányban személyes érdeklődésed? Krimi szerető ember vagy?
Emlékszel a híradónál minden területnek volt egy kijelölt embere. Rám lett osztva a belügy. Rendőrségi híreket szerkesztettem elég sokat. Innen indult a dolog, tele voltam információval. Minden évben a legnézettebb műsorai közt volt a televíziónak a Kriminális. Rajtam kívülálló okok miatt lett vége, nagyon sajnáltam.
Érzek rokonságot a Kriminális és a Tévé ügyvédje között, ez az utánajárós, nyomozós mentalitás, a jól informáltság.
Nem ez az újságírás? Amikor az ATV-t elkezdtük felhozni, köztük az Újságíró klubot, akkor annak helye volt. Akkor szálltam ki belőle, amikor a liberális baloldal győzött, mert az a véleményem, hogy az újságírás mindig ellenzéki. Kormánypárti újságírás nincs! A kormánypárti újságírást úgy hívják, hogy Magyar Közlöny. Ezért voltak a Bolgár Gyuriék nagyon nehéz helyzetben éveken keresztül. A műsor az enyém, le van védve.
Tevékenységed jelentős része a rendszerváltás előtti időszakra esik, ekkor is tudatosult benned ez az ellenzéki újságírás arspoetica, vagy spontán lázadó vagy.
Akárki, akármit mond én 1974-től, amit akartam azt többnyire megcsinálhattam.
Legfeljebb elvonták a prémiumodat.
Az engem nem zavart. Volt olyan hónap, hogy 111 riportot készítettem. El vannak rakva az akkori prémium lapok, a fizetésem két-háromszorosát kerestem meg a prémiummal. Hétvégén elmentem konferálni, haknizni és egy hétvége alatt megkerestem négyhavi fizetésemet. Szóval a prémium nem nagyon izgatott. Persze azért nem volt balhémentes a televíziós működésem sem. Az egyik alkalommal miniszter is bele bukott. Az eocén témára véletlenül akadtunk rá. Megtudtuk, hogy a mányi bánya kész van, de nem működik. Elkezdtem kutatni, hogy miért. Kiderült, hogy gazdaságtalan. A szén egy vízréteg alatt van. Kibányászni csak a víz kiszivattyúzása után lehetne, de miután a Dunántúl vízbázisa egybefüggő, ha az egyik helyen elkezdik leszívni, a másik helyen is elmegy. Kétszer huszonöt perces mozi lett belőle. Már vége felé jártunk, amikor hivat a televízió elnöke (Bereczky Gyula), és ott ül a szobájában Kapolyi László, ipari miniszter és Sándor Pista, Tardos Júlia, aki rovatvezetőm volt. Ő volt az egyetlen, akinek elmondtam, hogy forgatunk egy filmet, s lehet, hogy kemény lesz. Nem ellenezte. Ti illegálisan forgattok szögezte az elnök nekem. Nem illegálisan, mindenhova bejelentkeztem, jártam az egyetemen, jártam a bányakutatóban Tatabányán, meg még vagy nyolc helyen. Kapolyi elkezdte mondani, hogy ez egy súlyos tévedés, mert ez egy nagyon jó beruházás. A filmünkben volt egy sztori is. A bányaavatón, ahol a Kapolyi is jelen volt a futószalag olyan szenet hozott fel az átadásra, amit Tatabányáról hoztak át erre az alkalomra. Szó ami szó, az lette a vége, hogy az elnök megnyugtatta a minisztert, hogy amíg itt ő az elnök addig ez az anyag nem megy le a televízióban. Megyek ki a házból és Kovalik Karcsi ott legelteti a kutyáját. Mesélem mi történt. Hívjad fel Grósz Károlyt, ő a televízió pártitkára volt és jó fej. Felhívtam. Azonnal kapcsoltak. Hallgatja a történetet - hozza be az anyagot kazettán. Eltelt két hét. Csöng a telefonom. A Grósz volt. Itt van előttem a KNEB jelentése, és ugyanazt mondja, mint a film. Nem látom akadályát, hogy leadják. Hétfőn lemegyek az elnökségre, elmesélem a helyzetet. Délután kapom az ukászt, készítsem elő a filmet vetítésre A filmet beneveztem Miskolcra, a fesztiválra. Ahol Magyar Televízió különdíját kapta. Ez volt Horváth Ádám zsűri elnök és fricskája az intézmény vezetése felé, aki ismerte a film előtörténetét.
Ugorjunk, egy nagyot az időben. Mi tévénézők mostanában a Magánbeszélgetéseket láthatjuk a képernyőn. Sok érdekes embert mutatsz be. Nem félnek tőled a vendégeid, sok titkukat árulják el önként. Mi a titok?
A beszélgetőpartnereim megnyitásának egy titka van, meg kell tanulni nem csak kérdezni, de hallgatni is.
Számtalanhelyzetben dolgoztál és dolgozol producerként, vállalkozóként. Kiváló munkatársakkal dolgozol, hogyan csinálod?
A csapat együtt tartásának fontos eleme, ezt a mestereimtől megtanultam, az anyagok átadása és megbeszélése mindig együtt történik. Mindent együtt vitatunk meg, elemzünk ki, ennek van egy sajátságos hangulata. Tanulunk egymástól, és kialakul egy kollektíva
A másik nem elhanyagolható ok, hogy minden munkatársamat rendesen kifizetem, és kifizettem mindig függetlenül attól, hogy a megrendelő nekem, a producernek fizetett-e. Az adást követő napon fizetek. Volt hogy hitelt vettem fel, hogy fizetni tudjak. Amikor a TV ügyvédjét forgattuk rengeteg támadás ért, hogy mennyi pénzt viszek haza. Ezt még nem mondtam el sehol, mert méltatlannak éreztem a támadást. Az ominózus 300 millió negyven ember egy éves munkájának, és a technika bérletének díja volt!
Zárókérdés. Amit egyedül csinálsz, mint például a magánbeszélgetést, megmutatod valakinek, kikéred a véleményét?
Én se nézem meg. Nem élő a műsor, technikai okok miatt, de élőszerűen vesszük fel. Többet egy nap. Nem nyúlok hozzá, vágatlanul megy adásba.
2010. év október
