Van akkreditált képzési programunk, melyet természetesen folyamatosan korszerűsítünk, a fiataloknak megtanítjuk a kamerakezelést, a dramaturgiát, filmtörténetet, lássák honnan hová tart ez a művészet.

Az iskola elnevezése régi művészeti hagyományra utal.

A polifilm az Moholy Nagy Lászlónak egy kísérleti elképzelése volt, melynek az a lényege, hogy több kamera vetít egy vászonra és ott alakul ki egy kép. Amit úgy kell felvenni, hogy tudjuk, hogy milyen részletekből hogyan áll majd össze a vásznon az elképzelt kép, a műalkotás. Most volt egy Moholy kiállítás a várban, ott megpróbálták ezt a művészeti elképzelést rekonstruálni. Ez egy performansz jellegű alkotás volt. Mi azért vettük fel ezt a nevet tizenöt évvel ezelőtt, hogy a sokféleségről, a mindenféle filmről akarunk beszélni, ezt a sokszínűséget tanítjuk. Sokféle ember dolgozik itt, sokféle elágazása létezhet életüknek, művészetüknek.

Hogyan jött az ötlet egy ilyen iskola létrehozására?

Az előzmény a „Diákfilmszemle” volt. A fiatalok, akik tehetségesek és igyekeznek, nem nagyon tudtak labdába rúgni az amatőr filmszemléken, mert az idősebb korosztály technikailag, szakmailag sokkal képzettebb volt. 1993-ban ezért úgy döntöttünk független filmes barátainkkal, hogy meghirdetjük a diák filmszemlét, hogy összemérhetők legyenek az alkotások. Az első fesztiválok tapasztalata az volt, hogy nagyon siralmas technikai színvonalú alkotások születnek. A VHS korszak kezdetén vagyunk, még egy-két szuper 8-as alkotás is bekeveredett még a mezőnybe, megjegyzem ezek színvonala volt a legjobb. Itt érvényesült legjobban az előző periódus amatőr filmes szakmai hagyomány. Nekik volt a legtöbb elképzelésük a kompozícióról, a vágásról. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy valami iskolát kéne létrehozni, hogy ezek a „gyerekek” tanuljanak valamit. És ekkor jött a Polifilm ötlete. Ezt a Casus Művészeti iskola keretében el is indítottuk, csak a második évtől önállósodtunk.

Pontosítsuk a mai olvasó számára, hogy mit jelent a „független film” kifejezés, mert ez az a másik hagyomány, mely a Polifilmnek, mint iskolának a profilját meghatározza.

A rendszerváltás körüli pillanatokban az egész amatőr filmes társaság is megmozdult és Simó Sándor filmrendező a Magyar Amatőr Filmszövetség (MAFSZ) elnöke és azok a filmesek, akik ekkor már színvonalas alkotásokat mondhattak magukénak, átnevezték ezt a mozgalmat Független Filmnek. Ezzel is jelezve azt, hogy már nem csak a saját szórakoztatásra készülő filmek soráról van szó, hanem ennél sokkal többről, élethivatásról, egy filmes életmódról.

Olyan filmesek, akik nem állami dotációból, nem a filmszakma hagyományos profi keretei között készítik filmjeiket.

Ma már ez a két világ sok esetben nem válik el egymástól élesen. Persze vannak igazi amatőrök, s vannak olyan „profi” filmesek, akik ha valamire nem kapnak pénzt, akkor független filmes módszerekkel is leforgatják azt, ami művészileg izgatja őket. Ebbe most nem menjük bele, mert ez messzire vezet.

A mozgókép technológiájának gyors fejlődése azt eredményezte, hogy nem elsősorban az eszköz határozza meg, hogy ki tud érdekes, jó filmet forgatni.

Most amikor körbenéztünk, mert módunk van venni új kamerát, látjuk csak HD-t és kártyára rögzítő eszközt érdemes venni, ezek ma már megfizethető áron beszerezhetők, s nem okozói, ha nem jó a film! Van akkreditált képzési programunk, melyet természetesen folyamatosan korszerűsítünk, a fiataloknak megtanítjuk a kamerakezelést, a dramaturgiát, filmtörténetet, lássák honnan hová tart ez a művészet. Tanítjuk a gyártásszervezést, a világítást, a hangfelvételi módszereket, a vágást és természetesen a rendezést is, mely összefogja e tevékenységeket.

Az idén záróvizsgázó hallgatók zömében fikciós filmekkel vizsgáztak, ez a jellemző?

A vizsgafilmeknél azért hagyunk egy kis szabadságot. Két félévre van bontva az oktatásunk. Az első félév végén egy „önportrét” kell készíteni. Ennek a formája, módszere azonban nincs megkötve. Ez egy elég nehéz önvizsgálatra ad lehetőséget. Nem is kérjük be a forgatókönyvet, szabadon dolgozhatnak, még időbeli korlátot sem szabunk. A második félévi vizsgafilm az már egy meghatározott műfajú film 8-10 perc terjedelemben.. Itt már készül szinopszis, forgatókönyv, gyártási terv stb., ezt is be kell mutatni a választott témavezető tanárnak. Sokan tanítanak nálunk, s a diák szabadon választhatja meg konzulensét.

Vannak olyan iskolák, melyek az OKJ-s képzés keretében az elektronikus újságírást tanítják, az aktuális televíziózásra képeznek szakembereket, a Polifilm iskolánál a fikció mindig jelentősebb szerepet kap.

Ez igaz, de mi is foglalkozunk a média világával, mert az elhelyezkedési lehetőségek itt a nagyobbak, s erre a világra is fel kell készíteni a fiatalokat. De mi azt szeretnénk, hogy a fiatalok fantáziája, kreativitása szárnyaljon és erre jó lehetőség a fikció. Itt az a cél, hogy az önként vállalt terheket vállalják. Itt nincs fenyegetődzés: ha kikerültök az életbe, akkor mi lesz. Itt egy évig tanulnak. s igyekszünk minden tudásunkat átadni, és azt a kapcsolati tőkét is mellyel mi rendelkezünk. Hívunk vendégelőadókat, járunk ki forgatásokra, filmfesztiválokon veszünk részt. Szakmai jegyeket kapunk a Magyar Filmszemlére, a Titanic fesztiválra és a Mediawave-ra. Mi azt szeretnénk, hogy amikor végeznek, tudással és kapcsolati tőkéve is rendelkezzenek. Ennyi. Talán két fontos dologról még érdemes szót ejtenünk: az egyik a filmklubunk mely rendszeren lehetőséget teremt végzett és jelenlegi hallgatóinknak, hogy elkészülő filmjeiket bemutassák, ezekről beszélni lehessen oldott körülmények között a többiekkel. Egy hónap alattmindig összeáll egy másfél órányi anyag, ha ügyesek vagyunk. Ez is az oktatás része, mint az is hogy fesztiválokon veszünk részt, meg filmes táborokban. Voltunk Poznanban, ez egy komoly független filmes esemény, komoly elő zsűrivel, Brno 16. mely nagyon nagy hagyományra tekint vissza. Az 50. volt az idén, a 16-os szám egy filmes formátumra utal vissza. De filmtáborok is hozzátartoznak az oktatáshoz, most voltunk Finnországban Outokumpuban a Leonardo program keretében, de van együttműködési lehetőség tanár diák cserére külföldi műhelyekkel és ez nagyon jó lehetőség számunkra. Az egy éves képzés alatt téli és nyári filmes táborunk van, ahol közösségben készítenek filmet, és legalább két filmszemle tapasztalataival is rendelkezik a mi diákunk, mire végez. És még egyszer mondom a havi egy filmklub összejövetelen is tud filmes tapasztalatokat szerezni.

Ez nagyon intenzív filmes képzés.

Csak így lehet filmessé válni. Ezt a képzést addig folytatjuk – szoktam mondani – míg egy Fellini is végez nálunk.