Nálunk a Szegedi Egyetem Kommunikáció és Médiaszakán a hallgatóknak módjuk van arra, hogy a záró dolgozatuk ne papíralapú legyen, az elektronikus szakirányra járók, záróvizsgaként letehetnek egy filmet, dokumentumfilmet, portréfilmet, magazint, természetfilmet.

Mi a jellemzője a szegedi médiaoktatásnak?

Szándékaink szerint nagyon gyakorlat központú az oktatás. Azt a célt tűztük ki, hogy aki innen kikerül, az ne érezze magát elveszettnek egy szerkesztőségben, legyen az rádió vagy televízió. Aztán az a szerkesztőség már úgy tudja alakítani, ahogy az ottani munkaszervezet megkívánja, de nem kell megküzdenie azzal, hogy egy csomó fogalmat nem ért, hogy nem tud egy híradós anyagot elkészíteni. Ehhez megteremtettük azt a miliőt is, ami ezt szimbolizálja, ezt leképezi. Van televízió stúdiónk, ami úgy épül fel, ahogy minden normál televízió stúdió bárhol az országban, van stúdiótere, van vezérlője, csatlakoznak hozzá vágóegységek. Olyan vágóprogramot igyekeztünk beszerezni, amelyet ma az országos csatornák is használnak. AVID programjaink vannak. Ugyanígy van rádió stúdiónk is, illetve a nyomtatott sajtóra szakosodóknak is van lehetőségük arra, hogy a cikkeik megjelenjenek egy online felületen.

Mennyire fontos egy ilyen képzésben, hogy a gondolaton kívül a technikával is tisztában legyenek az egyetemi hallgatók?

Szerintem ez nem csak azoknál fontos, akik effektív használják a technikát, mint pl. az operatőr, a vágó, hanem azoknál is, akik „elvileg” csak a mikrofont fogják. Nekik, az ún. televíziós újságírónak talán elég lehetne a műfajbeli tudás, hiszen ők szereplői a televíziós médiának. Szerintem azonban nem elég csak azt tudniuk, hogy mit jelent egy riport, hogyan kell megszerkeszteni egy magazint. Ennél sokkal többet vár el tőlük a szakma. A legtöbb helyen a különböző funkciók összecsúsznak. Egy riportertől elvárják azt, hogy meg tudja vágni a saját anyagát. Elvárnak tőle minimális operatőri ismereteket, elvárják tőle azt, főleg ha egy kis szerkesztőségbe kerül, hogy egy adást egészében átlásson technikai jellemzőivel együtt. Tudja azt, hogy egy stúdiótérben hogyan kell elhelyezni kamerákat ahhoz, hogy onnan egy adás kikerülhessen. Ma már nagyon sok helyen van televízió, de a pénzügyi helyzet miatt elsősorban többfunkciós embereket tudnak foglakoztatni. És akkor nem beszéltünk arról a kihívásról, amit az internet jelent, ahol megjelenik az ún. „hátizsákos” riporter, akinek mindenhez kell értenie. Aki önmaga operatőre, vágója, rendezője, szerkesztője!

Nagyon feszített tempóban kell akkor dolgozni, hogy ez három év alatt a BA-s képzésben elsajátítható legyen.

Igen. Most a második olyan évfolyam végez, akik ebben a hároméves képzésben vesznek, vettek részt. Ez az időhiány borzasztó nagy kihívás. Eddig a megtanulandókat el tudtuk teríteni öt évre, ezt most nagyon be kell sűríteni. Igaz megnövekedett óraszámmal dolgozunk, de az idő rövid.

Szegeden azonban van egy különlegessége a képzésnek. Azok a hallgatók, akik hajlandóak a kötelező órákon túl áldozni arra időt és energiát, hogy a szakmát úgy magukba szívják, hogy néző, hallgató elé kikerülő adásokat csináljanak, ezekre itt van lehetőség. Van egy kisközösségi rádió az egyetem területén, a „Rádió Mi”, amelynek műsorait a hallgatók készítik. Ez napi rádiós feladatot jelent. Van a televíziós szekciónak két magazinműsora, amelyben szintén a hallgatók a riporterek, szerkesztők, műsorvezetők, néha az operatőrök, vágók. A „SzemeSZTEr” a szegedi Városi Televízióban és a Hálózat Televízióban, a „Tudományegyetem” a Telin Televízióban látható. Ezek havonta egyszer jelentkező adások. Bátran mondhatjuk, hogy ezekben a műsorokban, aki akar, valódi gyakorlatot szerezhet.

Mivel diplomáznak a hallgatók a három év végén?

Nálunk a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudományi szakán a hallgatóknak módjuk van arra, hogy záró dolgozatuk ne papíralapú legyen, az elektronikus szakirányra járók záróvizsgaként letehetnek egy filmet (dokumentumfilmet, portréfilmet, magazint, természetfilmet). A rádiós is hasonlókat a műfaj szabályainak megfelelően. A nyomtatott sajtós is írhat egy hosszabb riportot. Ez nagyon fontos, és nemcsak arra jó, hogy maga a hallgató lemérje, mire képes a harmadik év végén, hanem egyben referenciát is jelent, amit vihet magával, ha valahova munkára jelentkezik. Elmondhatja, hogy én ide jártam és a tanulmányaim eszenciájaként ezt és ezt csináltam. És ez szerintem, nagyon jó belépő egy pályakezdő számára!

2010. év március